Rímmel, humorral, olykor ezekkel együtt tálalt mélyenszántó gondolatokkal buszozhattak tegnap a nagykárolyiak. Harmadik alkalommal indult városjáró útra egybusznyi költészetnapot ünneplő.

A Nagykárolyi Kulturális Központ ebben az évben is meghirdette a buszozást, amelynek középpontjába ez alkalommal a slam poetry nevű műfajt — amely, mint el is hangzott, egyáltalán nem „aszfaltverselés” — állították. A Nest csoport fiataljai, György Evelin, Tófalvi Előd, valamint Járai Richárd szóltak a buszon utazó közel félszáz hallgatóhoz. Szolomájer Tímea szervező, a művelődési központ munkatársa köszöntötte az utazókat, mint mondta: „Remélem, hogy jó szorosan és költészetiesen fogjuk érezni magunkat!” Célja ugyanis ennek a rendezvénynek — mondta el —, hogy közösségi élménnyel is szolgáljon, illetőleg a kortárs művészetet, a kortárs irodalmi szövegalkotókat közelebb hozza az utazókhoz.

A „nestesek” ennek szellemében saját szövegeket is felolvastak — hangsúlyozták, hogy ezek nem versek, bár rímek olykor elő-előfordulnak, de szerintük inkább átmenet a költemény és a próza között —, továbbá más alkotóktól is idéztek. Az „előadók” hol álltak, hol ültek, s közben persze az utazóközönséggel együtt dőltek jobbra vagy éppen balra, ha a város útjait, illetőleg a nagykárolyi elkerülő utat járó busz kanyarodott. Beszéltek arról, hogy éppen olyan emberek ők, mint a többi utazó, esetleg annyiban különböznek, hogy megpróbálják feljegyezni a gondolataikat, és olykor előadni azokat másoknak is. Ennek kapcsán szóltak a klasszikus és a kortárs irodalom közötti állítólagos ellentétről. Volt, aki amellett foglalt állást, hogy mindkettőt kell olvasni, követni, mást inkább csak a mostani, a kortárs tud érdekelni. Interakcióra is többször biztatták az utazóközönséget — a több alkalommal is felcsendülő tapson kívül vajmi kevés sikerrel…

Összességében persze túlságosan hamar elrepült az órányi városjárás, és ki-ki azzal távozott, hogy hány meg hány szójátékot próbált meg memorizálni, de nézz oda, hát sokat már elfelejtett. A szervező biztosította is őket, hogy jövőre is lesz ilyen alkalom, esetleg akkor nem buszozás, hanem kerékpározás, netán szekerezés — a lényeg, hogy sokan legyenek együtt, és irodalmi alkotásoknak örüljenek.

Megyeri Tamás Róbert