Országszerte feszül a húr az önmagát védő bűnözőcsoport éjszakai rendeletének megjelenése óta. Nem igazán prófétai módon magukat akarják feloldozni azok a politikusok és közéleti személyiségek, akik a pénz és a hatalom megszerzéséért elkövetett bűneikért kellene viseljék tetteik következményeit, ha Románia jogállam lenne és működne az igazságszolgáltatás. Liviu Dragnea született diktátor, aki szemrebbenés nélkül erőlteti rá akaratát most már nem csak párttársaira, a nem túl nagy adottságokkal és tehetséggel rendelkező minisztereire, valamint szenátoraira és parlamenti képviselőire, az ország lakosságának is ő akarja megmondani, hogy mi a jó, mi az, amit követni kell. Nincs ebben semmi különös, hiszen minden diktátornak ezek a tulajdonságai. A különös az, hogy még mindig nem látjuk azt a társadalmat, amelyikkel semmiképpen sem lehet megtenni azt, amit Dragneának úgy-ahogy sikerül. Van-e kiút ebből a helyzetből? Minek kellene történnie ahhoz, hogy elforduljon a politikum egy jobb irányba? Sokan beszélnek a kormány megbuktatásáról. Mások előrehozott választást sürgetnek. Minden lehetséges, azt viszont nem lehet látni, hogy mi lenne az, ami jó irányú változást eredményezne. Jelenleg Romániában nincs olyan párt, amelyik képes lenne akárcsak megjelölni a jó irányt. Nincs az a hatalom, amelyik képes lenne feloszlatni a bűnözőcsoportokat, megnevezni a bűnösöket, és azokat félreállítaná a politikából és a közéletből. Egy nagyon jól felkészült, széles körű ismeretekkel és rálátással rendelkező, a harmincas éveit taposó ismerősömmel beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Az országos problémák mellett jól látja a magyar közösségekben jelentkező hiányosságokat. Megkérdeztem tőle, miért nem vállal valahol vezető szerepet. Gúnyos mosollyal az arcán csak annyit mondott: Ezekkel? Igen, ezekkel. Mert „ezek” olyan hálózatot hoztak létre, amibe nem könnyű bekerülni, főleg azoknak, akik tudnak is egy-két dolgot, rálátnak a lényegre, képesek lennének megoldásokat találni a hibákra. „Ezeké” a világ, „ezek” taszítanak a mélybe kisebb-nagyobb közösségeket, egyházakat és civil szervezeteket, hogy ne emelkedhessen föléjük senki. Ha az ő szintjük alacsony, a társadalom szintje még alacsonyabb kell hogy legyen, mert ha nem úgy lenne, nem az ő kezükben lenne a hatalom, bár lehet, hogy az értelmi és az érzelmi szint sem lenne ilyen alacsonyan. Félő, hogy egy idő után ez a jelenség természetessé fog válni. Több lesz a buta ember, mint az okos, több lesz a bűnöző, mint a becsületes, és akkor már az ehhez hasonló rendeleteket sem kell majd az éjszaka leple alatt meghozni…

Elek György