Végzi a dolgát a Korrupcióellenes Ügyészség — hangzik el gyakran szinte elégedett hangon —, eljött végre az idő, amikor nem csak tyúktolvajokat állítanak elő, hanem minisztereket és önkormányzati képviselőket is. Tény, hogy ritka az a nap, amikor nem idéznek be kihallgatásra magas tisztségben lévő személyeket. Lehet reménykedni, hogy előbb-utóbb — mint a mesékben — győz az igazság. Vagy csak szemfényvesztés az, ami történik, színjáték a világ felé nyíló színpadon? Vannak ítéletek, de nem biztos, hogy ezek az ítéletek okot adnak a megelégedésre. Egyre több magyar név is felkerül a kihallgatottak és az elítéltek listájára. Ilyenkor könnyelműen azt mondjuk: igen, mert magyar. Nagyon sok magyar küzdött és küzd azért, hogy hatalmi szerephez jusson, így nagyon sok magyar számára adatik meg a lehetőség, hogy amikor mézzel jár, megnyalja az ujját. Minden magyart felháborít a Mikó-ügy, hiszen ott nem csúszópénz felvételéről van szó és nem is hatalommal való visszaélésről. Megoszlik a vélemény viszont a Nagy Zsolt-ügyről. ,,Lélekben veled vagyunk, Zsolt!”, ,,Szimbolikusan felvállalok egy nap börtönbüntetést!” — olvashatjuk a közösségi oldalakon. Kívülálló számára úgy tűnik, mintha közösségi bűnről lenne szó, amiért mindenkinek kellene szenvednie. Még nem tartunk ott, hogy el lehessen választani a valós korrupciós ügyeket a bírói túlkapásoktól. Az viszont tény, hogy a politikai elit úgy lejáratta magát, hogy elképzelés nincs arról, hogyan tudná tisztára mosni magát. Itt már nem lehet külön választani a magyar ügyet a nem magyar ügytől, a tisztességes politikust a korrupttól. A képviselőknek és a szenátoroknak rosszul esett, amikor a választópolgárok felháborodtak a feddhetetlenségi törvény elfogadásakor. A honatyáknak olyan törvényt kellett volna alkotniuk, hogy ne terebélyesedhessen el ilyen széles körben és ilyen magas szinten a korrupció. Ha a Korrupcióellenes Ügyészség becsületesen végzi majd a dolgát és nem csak az ellenzéki politikusok ,,piszkos ügyeit” leplezi le, akkor megyei, városi és községi szinten is gyakori lesz a kihallgatás és az ítélet. Most már kezdjük megérteni, hogy a politikai pártok miért zárják ki a sajtót olyan közgyűlésekről, amelyeken választóik jövőjéről tárgyalnak. Mintha a választóknak csak az lenne a dolguk, hogy szavazzanak és lélekben együtt legyenek azokkal, akik (talán) bűncselekményt követtek el. Előbb-utóbb, még azt is elvárják majd a választóktól, hogy ne csak szimbolikusan, hanem valósan vállaljanak fel egy-egy napot a politikusok börtönidejéből. Reméljük, hogy minden perben győz az igazság, ártatlanokat nem ítélnek el. Azt is reméljük, hogy megtisztul a politikai elit. 2016-ban választások lesznek. Tudjuk már, hogy kikre szavazunk?

Elek György