Október 6-án ért véget a MASZÍN tagszínházak bukaresti fesztiválja, amelyen a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata két előadással vett részt. Október 1-jén az Odeon Színház színpadán a Mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt című előadást láthatta a közönség, Molière műve nyomán, Sardar Tagirovsky rendezésében. A társulat alkalmazott rendezőjének nevét már ismerhették a fővárosi nézők, hiszen a társulat Raszputyin című előadással vett részt a Bukfeszt első kiadásán. 

Október 2-án, a Metropolis Színházban Martin McDonagh, kortárs ír szerző drámája nyomán színpadra vitt A kripli című előadást játszotta a társulat, amellyel Bélai Marcel, pályakezdő rendező debütált a múlt évadban Szatmárnémetiben.  
Az előadások nagy sikert arattak a bukaresti közönség körében, mindkét produkciót román és magyar nyelvű kritikai visszhang kíséri. 

A Mizantróp kapcsán Mihai Brezeanu, a Liternet.ro kritikusa sokszínű előadásról ír, amelyben méltatja, hogy egy pillanatra sem engedi el nézője kezét: még a szünetekben is történések, performanszok és zenés etűdök töltik meg a színházat. Elismerő szavakkal illette a „kortárs művészet”, az influenszerek és vloggerek világának kritikáját, amely a dráma kortárs olvasatának alapjául szolgált. Emellett gratulációját fejezte ki a társulat tagjainak a kiváló zenei teljesítményért, a hangszerek használatáért, és kiemelte a két főszereplő, Keresztes Ágnes és Orbán Zsolt színészi játékát.

A kripli című előadásról Demény Péter, író a következő gondolatokat osztotta meg internetes blogján:

„(...) A színészek egyébként is nagyon jók. Bogár Barbara és Rappert-Vencz Stella belevisznek a hangulatba, ahogy ott takarítanak és morcoskodnak, miközben leülünk; Nagy Csongor komikus, fontoskodó hírmondó — az arany szíve nemigen látszik, de ez bizonyára a dráma, azaz Martin McDonagh apró hibája —, Gaál Gyula a közönséget is megőrjíti az örökös mentolos cukorkáival meg sárga nyiminyamijaival, Nagy Orbán raccsoló és félszemű német doktor a maga szélesvállúságával, bőrdzsekiben és mereven, Poszet Nándor ijesztően nevetséges és elvágólagos a motorcsónakjával.

Budizsa Evelyn átváltozóművész. A kolozsvári Vadásztársaság óta nem is láttam ilyent: ott Györgyjakab Enikő változott szép nőből szánnivalóvá, itt Budizsa lesz közönséges falusi libából gyönyörű vamp, aztán ismét visszazuhan, hogy megint felíveljen. Szabó János Szilárd pedig gyermeki ártatlanságot visz a különben éles eszű, művelt kripli alakjába”.

Mindkét előadást szakmai beszélgetés követte a helyszínen, Bessenyei Gedő István művészeti igazgató, dramaturg és jelentős román kritikusok moderálásával. A Mizantróp kapcsán a két nyelven zajló eszmecserét Oana Cristea Grigorescu kritikus vezette. A jelenlévők közül felszólalt Sardar Tagirovsky, az előadás rendezője, aki a próbafolyamatot megelőző szöveggondozási munkáról, a rendezői koncepcióról, saját értelmezéséről beszélt. Emellett nagyobb rátekintést adott, a társulattal való immár harmadik közös produkció kapcsán arra, miért szeret a szatmári színészekkel dolgozni. 
A kripli közönségtalálkozóján Maria Zărnescu, egyetemi oktató vezetésével került sor szakmai diskurzusra. Szó esett Martin McDonagh sajátosan groteszk írói stílusáról, a fordítás nehézségeiről, a színészek kiváló összjátékáról, az előadás feszes ritmusáról és izgalmas mozzanatairól. A rendező, Bélai Marcel elmondta, hogy első sorban az elvágyódás motívuma ragadta meg a drámában, mely erősen jelen van úgy a Billy Claven, mint a többi szigetlakó személyes történetében. A beszélgetéshez a színészek is hozzászóltak, külön kiemelve a próbafolyamat jó hangulatát és a fiatal rendezővel való nagyszerű együttműködést.

Hírszerkesztő