Egy héten át bővítik népdal- és néptánctudásukat, belekóstolnak a kézműveskedésekbe, szombaton délután pedig gálaműsor keretében mutatják be szüleiknek mindazt, amit elsajátítottak.

Messzire hallatszik a citeraszó az avasújvárosi kultúrházból, melynek előcsarnokában állják körbe a gyerkőcök a kis citeráktól szinte roskadozó asztalt, s igyekeznek az asszonyvásári Bertalan Attila oktató magyarázataira figyelve jól tartani a pengetőt, s a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát előcsalogatni a húrokból. Nagy a nyüzsgés a benti teremben is — egyik sarokban Istvánfi Géza magyarázza a fazekasság-korongozás mozdulatait, s irányítása nyomán sorra készülnek a tányérkák, csuprok, kisvázák, melyeket száradás után ki is mintáznak, festenek majd a táborozó gyermekek. Arrébb a kosárfonás mozdulatait gyakorolják meg a színes zsinórból való bögözést; két nagy asztalnál fáradhatatlanul sodorják a papírcsíkokat, melyekből aztán kosárkát, házikót fonnak — a kézműves foglalkozás végén pedig párba-sorba állva átsétálnak a tornaterembe, ahol már várja őket Erdély (de talán az egész Kárpát-medence) egyik legelhivatottabb táncpedagógusa, a nagyváradi Benedek Árpád, valamint Dimény Eszter, no és természetesen a Csillagocska zenekar, hogy megtanítsák nekik elsősorban a szatmári néptánclépéseket, népdalokat és gyermekjátékokat, köztük azt az avasújvárosi Bújj, bújj, zöld ágat, amelynek egyedi szövege Bartók Béla–Kodály Zoltán népdalgyűjtésében is helyet kapott. A táncolás pedig tovább folytatódik vacsora után is táncház formájában, amikor már nemcsak a szatmári táncok, hanem más tájegységek lépéseit is tanulják vagy felelevenítik a kezdő-haladó táborlakók, egészen pontosan a XXI. Néptánc- és kézműves tábor lakói — akik már bele is csöppentek a foglalkozásokba a hétfő délelőtti megnyitót követően.

A több mint 70, s a megye különböző szegletéből — Csomaköztől Szatmárnémetin át Kökényesdig — érkezett gyermeket és kísérőiket elsőként Krupa Anna köszöntötte, de üdvözölte őket a tábor megszervezését támogató Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója és aligazgatója, László Róbert és Nagy Orbán is — Gellén Sándor újvárosi tiszteletes pedig meg is áldotta a tábort és résztvevőit. Mint elhangzott, abban, hogy idéntől Avasújváros ad otthont az eddig a tövisháti dombok között, Hadadon megszervezett tábornak, nagy szerepe van annak is, hogy az itt élő emberek és gyermekek nem csak szeretik, de mai napig elevenen őrzik, éltetik a népdalokat és a néptáncot — hasonló gondolatot fogalmazott meg egy nappal korábban a díszpolgárrá avatott Kocsis István drámaíró is, amikor felidézte, hogy gyermekkorában, szőlőbeli borozgatásokkor „nem illett” kétszer ugyanazt a népdalt elénekelni, mert az egyfajta szegénységi bizonyítványnak minősült volna. S hogy mennyire csodálatos világ a népdalok világa, melyek a szatmári népdalok sajátosságai, és mi is a népdal szerepe, arról Fejér Kálmán zenepedagógus, a szatmári népzene elkötelezettje mesélt a gyermekeknek a megnyitót követő legelső népdaltanítási foglalkozáson.

Szabó Kinga Mária