A háromnapos Budapest-felfedezés kalandjait és élményeit — mintegy kaleidoszkóp-szerűen — Botos Viktória és Halász Melissza-Vivien beszámolói villantják fel.

„Budán vagy Pesten az úttesten 

Az idei év tizenegyedik évfolyamának szervezett kirándulás az első csoport számára hajnali négykor kezdődött el, egy nagyon keserves ébredéssel. Az indulást követően egyből akadályokba ütköztünk már a határátkelésnél, első programunk egy buszcsere volt, amit egy négy órán át tartó várakozás követett a határátkelőhelyen. Miután minden csoport messze lehagyott bennünket, és továbbra is kimerülten vesztegeltünk, megéltünk egy váltást, de nagy nehezen átjutottunk, és nekivághattunk a tényleges útnak. 
A fennakadás miatt kénytelenek voltunk lemondani első programunkat, ami a Magyar Zene Házában a Hangdome előadása lett volna —  az épületet a Néprajzi Múzeum lélegzetelállító létesítményével egyetemben sikerült ugyan megtekintenünk, de magáról az eseményről csak mások beszámolója alapján tudjuk, hogy nagyon érdekes és élvezetes volt. 
Rövid körutunk után már mentünk is tovább az első teljes körű látnivalónkhoz: a Fiumei úti sírkerthez, ahol olyan nagy nevek sírjait és emlékműveit tekinthettük meg, mint Vörösmarty Mihály, Arany János, valamint Kossuth Lajos és Deák Ferenc mauzóleumába is betekintést nyertünk — ezek szimbolikus mozaikképekkel és festményekkel voltak díszítve, amelyek jelentőségéről idegenvezetőnk szolgált még több érdekes információt. A sírkert látogatása összességében nagyon kellemes séta volt, bármilyen morbidan hangzik is ez egy temető esetében. 
Utunk ezután a Parlamentbe vezetett, ahol ugyancsak idegenvezető kíséretében, végigsétálhattunk az épület belsejében, érdekességeket hallgatva az építészeti elemeiről, egészen a legkisebb szobrok és díszítések jelentőségéig, valamint magát a  Szent Koronát is megtekinthettük. 

A bemutató végeztével elindultunk a szállásunkra, a Pannónia Középiskola bentlakására, amelynek helyiségeit hullámzó érzésekkel fedeztük fel, s kényelem szempontjából mindenki egészen másképp emlékszik rá — én bizonyára elég fáradt voltam ahhoz, hogy kifejezetten komfortosnak találjam az intézményt a maga hibáival együtt. Egy kis szabadidő után, amelyet a Vörösmarty tér környékén tölthettünk el, a Bogdány nevű hajóról megnézhettük Budapest Duna-parti látképét. A kivilágított Parlament természetesen kiemelkedett látnivalóink közül, de a régi szállodák sora és a Budai vár látképe is nagy hatással volt ránk. 
Remek idegenvezetőnk Korporai Anita — aki maga is kölcseys diák volt egykor —  érdekes tényekkel fűszerezte a bemutatóját, és saját tapasztalataiból is merítve mesélt a pesti életről.
Aznap este teljesen kimerülten estünk be az ágyba, de reggel nyolckor már ébren reggeli után járkáltunk, hogy aztán gond nélkül elindulhassunk első programunkra a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő Word Press fotókiállításra, amely nem okozott csalódást: megindító sajtóképeket láthattunk, szívfacsaró történetekkel mögöttünk —  mellette pedig Radisics Milán klímaváltozás hatására megváltozott vízrajzokat központba helyező fotókiállítását tekinthettük meg, amely ámulatba ejtő fotókkal könnyített az előtte való kiállítás megrázó hangulatán, habár ennek is megvolt a mélysége és felhívó üzenete.

A nap további részében ellátogattunk a Terror Házába és a Sziklakórház Atombunker Múzeumba is, amelyek történetei talán a legnagyobb hatást tette kis csapatunkra. Mindkét helyszínen remek kiállítást nézhettünk meg, új érdekességeket tudva meg a XX. század történelméről, a Magyarországon uralkodó fasizmusról és kommunizmusról, valamint a kórház tanúsította lenyűgöző tettekről, mind a világháborúk, mind a hidegháború során, amely addig mindannyiunk számára ismeretlennek bizonyultak. A kórházat az osztály közös szuvenírrel hagyta el: az ikonikus gázmaszk most is ott lóg a XI. A termének hátsó falán. Ezen nehezen emészthető témák után levezetésképpen a Westend plázában töltöttük el szabadidőnket, majd ültünk be különböző filmekre, s ki csalódva, ki elégedetten lépett ki aztán a moziteremből, de együttes kimerültséggel indultunk vissza a szállásunkra, hogy utolsó éjszakánk töltsük el ott, kibeszélve a nap eseményeit, s újabb élményekkel gazdagodva a kis bentlakási szobákba is.

Vasárnap reggel új szintű fáradtságot tapasztalva, nehézkesen szedtük össze magunkat utolsó meglátogatandó kiállításunkra, ami az Álmok Álmodói ideiglenes kiállítása volt, és bár több órát is eltöltöttünk a helyszínen egyáltalán nem éreztük megterhelőnek, a bemutató végig érdekes maradt, interaktív elemekkel — és megkíméltek bennünket a száraz tények sorától is, minden területen csak a legfontosabb érdekességeket osztották meg velünk olyan sokszínű témákban, mint mezőgazdaság, orvoslás, űrkutatás, bányászat, és egyéb tudományágak. Hozzájuk kapcsolódva VR szemüveggel nézhettük meg a Marsot, írhattunk lúdtollal, térképezhettük fel az agyunkat és játszhattunk rádióst. Tehát a témák és programok skálája nagyon tág volt, így mindenki találhatott maga számára valamilyen érdekes újdonságot. Utolsó ebédünket a Mamut plázában fogyasztottuk el, és máris hozzákezdtünk, hogy kipihenjük a hétvége fáradtságait, mert minden kellemes emlék ellenére kimerítő is volt.
Hazafelé vezető buszutunkat kísérőink elkeseredésére hangos zenehallgatással töltöttük, ami jó lezárást biztosított az egész kirándulásnak, még akkor is ha kísérőtanáraink vitatkoznának ezzel kapcsolatban.” — írja  Botos Viktória.

„Budapesti kirándulás

Október elején lehetőségünk volt ellátogatni a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tizenegyedikes évfolyamával, illetve néhány tanárával Budapestre. Úgy vélem, az egész osztály nevében is elmondhatom, hogy ezt a kirándulást azóta várjuk, amióta először hallottunk róla. Lehetőségünk volt három napon át olyan programokon részt venni, ahol rengeteg új dolgot tanulhattunk. Mivel mi társadalomtudományok osztály vagyunk, nekünk talán egy kicsit kedvezőbb volt ez a kirándulás, leginkább a történelemmel kapcsolatos dolgok miatt. Viszont úgy gondolom, hogy minden osztály érdekesnek találta az eseményeket, mivel ez az egész kirándulás sokszínű volt. Hallhattunk történelemmel, irodalommal, iparral, idegennyelvekkel és még sok más témával kapcsolatos történeteket, ellátogattunk múzeumba, különböző kiállításokra, illetve a Parlamentbe is, de ezek mellett jutott idő szórakozásra és nézelődésre is. 

Első napon, a Hősök tere volt az első megálló, ahol végre nyújtózhattunk egyet, a hosszabb út után, illetve sétáltunk egyet és gyönyörködtünk Budapestben. A második megállónk a Magyar Zene Háza volt, ahol érdekes kisfilmeket vetítettek nekünk hangulatokról, hangokról, zenéről, amelyeket a földre helyezett babzsákokban ülve nézhettünk. Ezután fülhallgatókat kaptunk és bementünk az állandó kiállításra, ahol végigkísérhettük, hallgathattuk, nézhettük a zene történetét a kezdetektől, a természet hangjaitól, a népzenétől a gregorián, klasszikus, romantikus korszakokon keresztül a modern korokig, napjaink zenéjéig. 
A következő program sok mindenkinek lehetett a kedvence, ugyanis a Sziklakórházhoz vettük az irányt. Sok érdekességet hallhattunk a helyről, de maga a látvány nyerte el inkább mindenki tetszését. Ezt követte egy séta a Halászbástyánál, ahol megnéztük a gyönyörű kilátást,  ráláttunk a Parlamentre. A napot egy hajókázással zártuk, a Dunán. A hajón várt bennünket egy kedves idegenvezető, aki szóban bemutatta Budapestet, és érdekességeket osztott meg róla. Budapest gyönyörű napfényben is, de sötétben az egész város kivilágítva pompázik, ami nagyon hangulatossá teszi.

A második napunkat, egy sétával kezdtük a Duna parton, mielőtt eljutottunk a Parlamenthez. A Parlamentben ismét várt ránk egy idegenvezető, aki körbe vitt és izgalmas információkkal látott el bennünket. A Parlament épülete belül csodaszép, leginkább a piros és az arany színek dominálnak. Érdekes volt számunkra megtudni, milyen a parlamenti élet, hogyan zajlanak ott a dolgok nap mint nap. Ezután egy sokkal komolyabb és érzékenyebb programon vettünk részt:  megtekinthettük a Terror Házában lévő kiállítást. Sokunkat megérintettek a különböző történetek, amelyeket hallottunk — a történetek alapján megtanulhattuk sokkal jobban értékelni a dolgainkat, a szabadságunkat. 
Ezután ismét útnak indultunk, ezúttal a Fiumei úti sírkertbe, ahol láthattuk Jókai Mór  sírhelyét, Arany Jánosét, Batthyány Lajos miniszterelnökét, illetve sok más ismert ember emléke előtt tiszteleghettünk.
 A napunk tele volt izgalmas eseményekkel, ezért ezután jöhetett a jól megérdemelt szórakozás — lezárásaként megnéztük a moziban a Beugró a Paradicsomba című filmet. 

A harmadik és sajnos, egyben utolsó nap ellátogattunk egy igencsak hosszabb programra, az Álmok álmodói kiállítást nézhettük meg, és ámulhattunk azon, mennyi mindent is köszönhet a magyar tudósoknak és feltalálóknak a világ. A kiállítás sok játékos és interaktív feladattal szórakoztatóbbá tette az egészet. 
Ez a kirándulás sokunk számára felejthetetlen élmény marad. Hálásak vagyunk a lehetőségért, amely ritkán adódik. Hálásak vagyunk a türelmes és kitartó tanárainknak, az igazgatónőnek, akik megszervezték ezt a kirándulást és velünk tartottak. ” – fogalmazott Halász Melissa-Vivien.