Kovács Ferenc szatmárhegyi lelkipásztor búcsúszolgálata és méltatása tette ünnepélyessé a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorainak júliusi adminisztrációs gyűlését.

A gyűlés csütörtök délelőtt 10 órakor kezdődött az esperesi hivatal tanácstermében. Az igehirdetés szolgálatát Kovács Ferenc lelkipásztor végezte, aki 43 éve szolgálat után ezzel vett búcsút szolgatársaitól, hiszen szeptembertől nyugdíjba vonul. Igehirdetésében arról a Salamon királyról beszélt, aki bölcsességével tűnt ki kora királyai között. Ezt a bölcsességet a Bibia szerint nem tanulással, hanem Istentől kérve lehet elsajátítani. Istentől kapjuk a bölcsességet.

Kovács Sándor szatmári esperes méltatta szolgatársát, aki mindig, minden körülmények között megmaradt higgadtnak és akinek bölcs tanácsai, hozzászólásai hiányozni fognak. Az esperes megköszönte a kitartó munkát Kovács Ferencnek, aki 1948. augusztus 29-én látta meg a napvilágot Sülemeden. Tanulmányait Sülemeden, Zilahon és sikeres teológiai felvételi után Kolozsváron végezte. 1969-től két évig Nagyváradon, majd egy évig Szatmárnémetiben volt segédlelkész. 1972-től 8 éven át Hiripen szolgált, ahol családot alapított. 1980-tól napjainkig Szatmárhegyen végzi a lelkipásztori szolgálatot.

Kovács Ferenc visszaemlékezve, szolgatársai örömére néhány élményét is megosztotta. Főleg a fiatal kollégái hallgatták ámulattal annak a kornak a nehézségeit, amikor nem volt könnyű dolog megmaradni a keskeny úton. Elmondta, hogy mennyi problémája származott csak abból, hogy 1980-ban emlékművet állíttatott a második világháború hőseinek. Ezt az emlékművet három évvel később le is romboltatták az akkori rendszer vezetői. Kovács tiszteletes hálát adott Istennek az elmúlt 43 esztendőért. Hálás szívvel emlékezett vissza szüleire, akik elindították ezen a pályán és tisztelettel emlékezett vissza teológiai professzoraira, principálisaira, akiktől sokat tanult. Továbbá elmondta, hogy nagyon sokat köszönhet feleségének, aki kitűnő, hű segítőtársa és szolgatársa mai napig.