Iskolai éveink egyik legmeghatározóbb eseménye a ballagás. Ez az esemény örömmel és büszkeséggel tölti el a diákokat, szülőket és tanárokat egyaránt, hiszen a ballagási ceremónia minden végzős számára egy új kezdetet jelent. Míg a 8. osztályos diákok egy új fejezet elé néznek, a maturandusok hátrahagyva az alma matert a nagybetűs életbe lépnek.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett óvintézkedések azonban idén nem teszik lehetővé, hogy a végzős évfolyamok diákjai hagyományos módon vegyenek búcsút az iskolától, osztálytársaktól, tanároktól. A hagyományosnak számító rendezvény elmaradásáról érintett tanulókat kérdeztünk.

Kis András Máté, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium 8. osztályos tanulója elmondta, hogy nem érte váratlanul az a hír, hogy idén nem kerül sor hagyományos ballagásra.

„Sajnos már lehetett sejteni, hogy a ballagásunk elmarad idén. Személy szerint sosem vonzottak túlságosan a nagyszabású rendezvények, mégis a ballagásunk elmaradásának híre elszomorított. Mint minden diáknak, nekem is megvannak azok a tanárok, akik kulcsfontosságú szerepet játszanak az életemben, tőlük és az oszitól is szerettem volna ünnepélyes keretek között elbúcsúzni, együtt az osztállyal. Remélem, lesz lehetőségünk, hogy majd sort kerítsünk az elmaradt búcsúztatásra, és abban is bízom, hogy az élet mihamarabb visszatér a normális kerékvágásba”.

„Két hónapja még senki nem gondolta volna azt, hogy nem tűző napsütésben, rokonainkkal, ismerőseinkkel körülvéve fogunk elballagni, búcsút intve az iskolától, tanárainktól, diáktársainktól. Bár már április óta számíthattunk arra, hogy hagyományos ballagási ünnepségre a járványügyi helyzet miatt nem kerülhet sor, mégis csak nemrég tudatosult sokunkban, hogy ennek az évfolyamnak olyan események esnek ki az életéből, amelyek már hagyománynak számítanak a Kölcseyben: a végzős hét, a bolond ballagás, a tanárainkkal és osztályfőnökünkkel tartott utolsó tanórák, a szerenádozás, a május végi ballagási ünnepség és a bankett. Természetesen érthető, hogy a COVID-19-pandémia miatt kialakult helyzetre való tekintettel ezen eseményeknek el kell maradniuk, mégis diáktársaimmal csalódásként éljük meg, hogy éppen a mi évfolyamunk 'húzta a rövidebbet'” — mondta Leiti Bence, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzős diákja, amikor arról kérdeztük, hogy ő miképpen éli meg a hagyományos ballagás elmaradását, hozzátéve azt is, hogy szerencsére az iskola vezetősége volt olyan rugalmas, hogy megoldást kerestek erre a problémára, ezért virtuális úton, egy kisfilm keretén belül búcsúzik a Kölcsey Ferenc Főgimnázium 6 végzős osztálya május 28-án, csütörtökön.

Cseh Eszter Aliz, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzős tanulója szerint minden életszakasznak van egy lezárása, ami általában nagy események sorozata formájában van jelen az ember életében. Egy ilyen lezárás az elballagás. „A megszokott értelemben vett iskolás éveket zárjuk le, ezekben az években növünk fel, hiszen mikor először tesszük be a lábunk az iskola ajtaján, még alig esett le a tojáshéj a fenekünkről, ámde amikor utoljára kiballagunk az iskolaajtón, magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, és felelősségteljes felnőttekként távozunk, legalábbis mi azt hisszük. Az első és az utolsó dolgok mindig emlékezetesek, az első lépéseink, az első szavaink, az utolsó nap az óvodában, a nyár utolsó hete, ilyen fontos és emlékekkel teli lett volna nekünk az utolsó pár hét az iskolás életünkből: az utolsó tanóráink, az utolsó ebéd a sulimenzán. Ezektől az élményektől úgy kell búcsút vennünk, hogy soha át sem éltük őket. Hogy szomorúak és keserűek vagyunk, azt nem tagadom, de derűlátónak kell maradni ilyenkor is, amikor nagyon nehéz, hiszen csak a saját döntésünkön múlik, hogy hosszú évek múlva visszatekintve milyen érzések kerítenek majd hatalmukba minket, a soha el nem engedett keserű fájdalom és a szűnni nem akaró hiányérzet, vagy az elfogadás és a megélt pillanatok különös módon való értékelése, hiszen ez az egész erről szól: most mindnyájan megtanulhattuk, hogy a veszteség megtaníthat az elmúlt és az elkövetkező évek és élmények teljes értékű megélésére, hogy bármi történik is, együtt élünk meg hideget és meleg egyaránt.”

Kallós András