Az elmúlt héten Sógor Csapa európai parlamenti képviselő meghívására Brüsszelben részt vettem a kisebbségi meghallgatáson. A háromnapos programban lehetőségem volt bekukkantani az Európai Parlament életébe és megismerni Brüsszel nevezetességeit.

Sógor Csaba romániai és magyarországi újságírókból álló csoportot hívott meg Brüsszelbe, hogy azok részt vegyenek az Európai Parlament Néppárt–frakciója által kezdeményezett kisebbségi meghallgatáson. A látogatókat Sógor Csaba tanácsadói fogadták a Charleroi reptéren és kalauzolták ott-tartózkodásuk idején.

Az első napon a délelőtti órákban Brüsszel belvárosi, azaz történelmi részének megtekintésére nyílt lehetőségünk. A tartalmas és élményekkel teli városnéző séta során a belváros olyan nevezetességeivel ismerkedhettünk meg, mint a Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház, a Szent Hubert Királyi Galéria, a királyi palota, a Manneken Pis (Pisilő Kisfiú), a Hangszermúzeum, a hatalmas Grand Place (Főtér) Brüsszel káprázatos méretű városházával és sok más nevezetességgel. Brüsszel egyik legszebb látnivalója a Főtér, a Grand' Place. Victor Hugo „a világ legszebb terének” nevezte. Albert Dürer vándorútja során már 1520-ban feljegyezte: „Brüsszelben nagyszerű Városháza áll, szép kövekből faragott, hatalmas és gyönyörű, csipkeszerű toronnyal…” — ez a Hôtel de Ville. Az épület alapkövét 1401-ben rakták le, az építést 1459-ben fejezték be. Ez volt a város első közigazgatási épülete, és ezt a státuszát a mai napig megőrizte. Az épület hírét tovább növeli a torony 96 méter magas tetején a város védőszentje, Szt. Mihály szobra, amelyet 1997-ben helyeztek vissza eredeti helyére, ahol a szélkakas szerepét tölti be. Az oromzatos tetőt, mint a városháza más részét, az 1990-es években tisztították meg.

A Főtérről minden irányban szűk kis utcácskák nyílnak, amelyekben hangulatos kis éttermek, üzletek találhatók. Az egyik étterembe mi is betértünk egy kis pihenésre, egy jó belga sörre. Voltak a csoportból, akik megkóstolták a kagylókat és a tenger gyümölcseit. Az éttermek előtt ezeket díszes pultokon, jég között tartják és a járókelőknek kínálják.

Ha valaki Brüsszelbe látogat, természetesen előre készül lélekben, hogy a híres szimbólumot megkeresse és megnézze. A Főtértől nem messze egy kis mellékutcában találtuk meg a mindenki által ismert szobrocskát, a Manneken Pis-t. Ez a szokatlan látványosság egy medencébe pisilő kisfiú alig 30 centiméteres szobra éppen annyira része Brüsszelnek, mint a Trevi kút Rómának, vagy a Trafalgar tér oroszlánjai Londonnak. Számtalan legenda járja keletkezéséről. A rue du Chéne sarkán áll a kis figura, ahol eredetileg, már a XIV. században Julián kútja nevű forrás volt, amely ivóvízzel látta el a környék lakóit. A Manneken Pis-t J. Duquesnoy szobrász készítette bronzból, és 1619-ben helyezték el. 1770-ben díszes falmélyedést alakítottak mögötte (két kőkagylót) ami még jobban kiemelte a kőtalapzatra helyezett figurát. A XVIII. században többször is megkísérelték ellopni a szobrot, sőt egy volt elítélt, egy szökött rab darabokra törte 1817-ben. A brüsszeli polgárok a töredékek alapján új formát készíttettek, újra kiöntették. Ezt látjuk ma is.

Nem tudni, mi ihlette a híres szobrot, de a titokzatosság nyomán szárnyra kapó mesék csak növelik a kisfiú báját. A XX. század embere találékony. A brüsszeliek elkészítették a kisfiú párját, hogy ne legyen egyedül — egy ugyanilyen stílusú kicsi lányt, a belváros egyik mellékutcájában. Ha a kíváncsi turista bedobja az érmét a rácsnál elhelyezett dobozba, bizony szembe kapja a hideg vizes zuhanyt, ami nyáron még kellemes is lehet. Természetesen nem maradt el Bartók Béla szobrának megtekintése, akinek emlékére azért állítottak szobrot Brüsszelben, mert ott sokat koncertezett. Brüsszel utcáin elhaladva gyakran találkoztunk román koldusokkal és román nyelvű utcai zenészekkel is.

A parlamentben

Délután rövid ebédszünet után került sor az európai parlamenti látogatásra, melynek során a csoport tagjainak lehetőségük volt találkozni és beszélgetni Sógor Csabával, Winkler Gyulával, Tőkés Lászlóval, akik röviden ismertették a parlamentben folyó munkát. Sógor Csaba elmondta, hogy napjainkban úgy érzékeli, egyre kevesebb érdeklődést tanúsítanak a nyugat–európai politikusok a nemzeti kisebbségek problémái iránt, ő ugyanakkor több képviselőtársával igyekszik folyamatosan napirenden tartani az európai nemzetiségek ügyeit, kérdéseit a parlamenti és bizottsági üléseken, különféle nemzetközi fórumokon. Az Európai Parlament szigorú szabályok szerint működik, de sok a bürokrácia, nagyon jól kell tudni, hogy bizonyos célok eléréséért együtt kell működni különböző csoportokkal. A Néppárt–frakció többségben van, de ez nem jelenti azt, hogy a frakción belül teljes az együttműködés. Különböző országoknak eltérő érdekeik vannak, még a kisebbségi kérdést sem kezeli minden ország egyformán pedig a legtöbb problémát az EU-ban a megoldatlan kisebbségi kérdés okozza. Sógor Csaba és munkatársai igyekeztek minél több magyar jellegű dolgot megmutatni és azokról minél több információt megosztani. Végig vonultunk az Antall József Szárnyon, ahol fel van állítva Antall József mellszobra, egykori írógépe és Marinovich Endre Antall József miniszterelnökségéről írott könyve. Ott-tartózkodásunkkor nyílt meg egy kiállítás a hungarikumokról, ami szintén sok érdekességet tartogatott.

Második nap

A látogatócsoport egy újabb rendkívül érdekes parlamenti sétán vehetett részt, melynek során az Európai Parlament, valamint a három képviselő munkájával kapcsolatos információkkal gazdagodott. A Parlamentáriumnak, vagyis az Európai Parlament látogatóközpontjának a megtekintésekor lehetőségünk volt interaktív módon (korabeli fényképek, videofelvétele, sajtóanyagok révén) megismerkedni az Európai Unió történetével és működésével, Európa XX. századi történetének fontosabb eseményeivel, az Európai Parlament helyszíneivel.

Innen mentünk át a nagyterembe, ami világos, kör alakú, impozáns, körülbelül két emelet magasságú, mint egy egyetemi előadóterem. Az egyik félkörívben alakították ki a vendégek részére a széksorokat. Minden szék mellett ott található a fordítóirodához kapcsolódó doboz a billentyűkkel, amelyen ki lehet választani a vendég számára érthető szinkrontolmácsot. Gyorsan kikerestük a magyar nyelvűt. A szinkrontolmács irodák a terem másik félkörívében helyezkednek el, üvegfallal elválasztva, a magyar a 16-os számú volt. Sógor Csaba megmutatta a helyét, ahol a plénumokon ül és mesélt arról, hogy miként történnek a viták és a szavazások.

Délben vette kezdetét a kisebbségi meghallgatás, amely több mint hét év előkészítő munka után jött létre. Ennek első részében maximum tizenöt perces beszédek hangzottak el, a második részben kétperces hozzászólások, a hozzászólásokra egy percben lehetett reagálni. Szokatlan volt, hogy az időt nem lehetett meghaladni, ami azt eredményezte, hogy a meghallgatás egyetlen perccel sem volt hosszabb, mint ahogy azt előre eltervezték. A meghallgatás után fogadás volt, amikor lehetőség adódott interjúk készítésére és kötetlen beszélgetésekre. A nap vacsorával zárult, reggel pedig repülőre szálltunk és elindultunk haza.

Elek György