Megkezdődött pénteken a brit EU-tagságról június 23-ára kiírt népszavazás valójában már hónapok óta folyó kampányának tízhetes hivatalos időszaka.

A hivatalos kampánykezdet elsődleges jelentőségét az adja, hogy a brit választási törvények alapján a brit választási bizottság által valamely népképviseleti voksolás vagy referendum hivatalos kampánycsoportjaivá nyilvánított szervezetek a szavazás időpontjáig költségvetési juttatásokra, a televíziókban ingyenes politikai hirdetési lehetőségre és kampányanyagaik ingyenes postázására jogosultak.

A választási bizottság e héten hozott döntése értelmében a további brit EU-tagságot pártoló kampány hivatalos szervezete a Britain Stronger in Europe (Nagy-Britannia erősebb Európában) nevű csoport, a kilépésért folytatott kampány hivatalos szerveződése a Vote Leave (Szavazz a távozásra) nevet viselő koalíció.

A választási törvények alapján a Britain Stronger in Europe és a Vote Leave egyaránt 600 ezer font állami költségtérítéshez jut, és összesen hétmillió fontot költhet kampánycélokra.

David Cameron konzervatív párti miniszterelnök február 20-án jelentette be, hogy június 23-án tartják a népszavazást a brit EU-tagság jövőjéről. A bejelentés közvetlen előzményeként sikerült egyezségre jutni Brüsszellel és az EU-társállamokkal a London által igényelt uniós szabályozási reformokról.

Cameron már három évvel korábban meghirdette, hogy újra akarja tárgyalni Nagy-Britannia viszonyrendszerét az EU-val, és utána népszavazásra kívánja bocsátani azt a kérdést, hogy e tárgyalások eredményének alapján a brit választók továbbra is az EU-ban, vagy az unión kívül szeretnék tudni hazájukat.

A kormány a referendum kampányában azt a hivatalos álláspontot képviseli, hogy Nagy-Britannia maradjon a megreformált Európai Unió tagja. Az egyes kabinettagok azonban meggyőződésük szerint, szabadon dönthetnek arról, hogy a kampányidőszakban személyesen milyen ajánlást fogalmaznak meg.

Erről a kompromisszumos megoldásról a kabinet EU-szkeptikus tagjainak nyomására született döntés.

A kormány a bennmaradást támogató hivatalos álláspont ellenére megosztott, és több magas rangú tagja is jelezte, hogy a kampányban a Brexitet támogatja, vagyis azt, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az Európai Unióból. Mások mellett Michael Gove igazságügyi miniszter, John Whittingdale kulturális miniszter, Chris Grayling, a londoni alsóház vezetője - a kormányzati törvényalkotási program végrehajtásának operatív előkészítéséért, szervezéséért és felügyeletéért felelős kabinettag -, és Theresa Villiers északír-ügyi miniszter jelentette be, hogy a kampányban a kilépés mellett fog érvelni.

Iain Duncan Smith, a Konzervatív Párt korábbi vezetője és miniszterelnök-jelöltje, aki 2010 óta munkaügyi miniszter volt, nemrégiben le is mondott miniszteri tisztségéről, hivatalos indoklása szerint a tárcáját érintő költségvetési szigorítások miatt, ám egyöntetű sajtóvélemények szerint valójában azért, mert nem ért egyet a brit EU-tagságot pártoló hivatalos kormányzati állásponttal.

Csatlakozott viszont a Brexit-párti táborhoz Boris Johnson, London polgármestere, a Konzervatív Párt egyik legbefolyásosabb politikusa is, akit a brit sajtó a 2020-ban esedékes következő parlamenti választásokon a kormányfői tisztségért már nem induló David Cameron legesélyesebb utódjelöltjei között tart számon.

A kormány és a bennmaradást pártoló kampánycsoport legfőbb szövetségese a brit üzleti szféra, amely rendre a Brexit súlyos kockázataira hívja fel a figyelmet.

A Brit Iparszövetség (CBI), amelynek 190 ezer brit üzleti vállalkozás a tagja, legújabb tanulmányában közölte például, hogy az évtized végéig akár százmilliárd font (csaknem 40 ezer milliárd forint) veszteséget is okozhatna a brit gazdaságnak az ország távozása az EU-ból.

Az enyhébb és súlyosabb forgatókönyveket felvázoló 79 oldalas tanulmány szerint - amelyet a CBI megbízásából a PwC üzleti tanácsadó cég állított össze - Brexit esetén a nominális brit hazai össztermék (GDP) 2020-ban 3-5,5 százalékkal lenne alacsonyabb, mint abban az esetben, ha Nagy-Britannia abban az évben is az EU tagja lenne.

A PwC becslése szerint ez 55-100 milliárd font - háztartásonként 2100-3700 font - közötti nominális gazdasági veszteséget jelentene 2015-ös árfolyamokon számolva, elsősorban a Brexit okozta piaci-befektetői bizonytalanságok miatt.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) e héten nyilvánosságra hozott féléves világgazdasági jelentése szerint helyi és globális szinten is súlyos gazdasági károkat okozna, ha Nagy-Britannia az EU-tagságról júniusra kiírt népszavazás eredményeként távozna az Európai Unióból.

Az IMF jelentésének Nagy-Britanniára vonatkozó fejezete szerint a közelgő referendum önmagában is komoly bizonytalanságot okoz a brit gazdaságban aktív befektetői körben, és ennek máris látszanak a gazdaság aktivitására gyakorolt következményei. A valutaalap ezért 1,9 százalékra rontotta a brit hazai össztermék idei növekedési ütemére adott előrejelzését az eddigi prognózisában szereplő 2,2 százalékról.