Hogy egészen pontosan fogalmazzunk: ismét botrány Szatmárzsadány romatelepén, amelynek lecsillapításához ismét csendőri és rendőri közbelépésre volt szükség.

Ez alkalommal az utca porában játszó gyermekek kaptak össze — s ahogy az már lenni szokott, a gyermekvitában igazságot tenni akaró édesanyák pillanatok alatt az utcán voltak, magasabb szintre emelve nemcsak a vita hangerejét, de milyenségét is, hiszen ők már nemcsak verbálisan, de tettlegesen is „osztották az igazságot”. A hajtépést, karmolást, pofozkodást nem nézték karba tett kézzel a családfők sem, főleg, miután az egyik asszonyt egy bottal fejen csapta egy másik, és percek alatt annak rendje s módja szerinti tömegverekedés zajlott, amelynek csak a kiérkezett csendőrök és közrendészek tudtak véget vetni, hat rendbontót borsosan meg is bírságolva. Természetesen messze nem a bírságolás a hatékony megoldás, és nem csak azért, mert 1000–2000 lejes büntetést nincs miből kifizetniük, hanem mert a probléma sokkal mélyebben gyökerezik, és már hosszú évek óta vár megoldásra — igaz, mostanra annyira elfajult a helyzet, hogy a szatmárzsadányiak (beleérve az ottani roma közösség tagjait is) aláírásgyűjtésbe kezdtek, alátámasztandó kérésüket: a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal lakoltassa ki a településről azokat, akik bejelentett lakcím és egyéb hivatalos okmányok nélkül élnek ott, és szinte naponta újabbnál újabb tömeges botrányt, verekedést okoznak. Sajnos ez a kérés sem új keletű, hiszen a tősgyökeres zsadányi romák körében már évekkel ezelőtt nagyon nagy volt az elégedetlenkedés a más megyékből érkezett/ide hozott romákkal szemben. „Csak úgy idejönnek, öt-hat gyermekkel maguk után, nincsenek irataik sem, dolgozni semmit nem akarnak, még a piszkukat se eltakarítani maguk után, és a tősgyökeres zsadányiak — akik se nem isznak, se nem cigarettáznak, se nem lopnak, mert mélyen hívők és vallásosak — szenvednek miattuk” — fakadtak ki bő két évvel ezelőtt, az akkor még ténylegesen működő, romaügyekért felelős vegyes bizottság egyik ülésén. Az állapotok azóta pedig csak romlottak, a gyermekek sihederekké cseperedtek, családot alapítottak, meg újabb családok érkeztek más megyékből, teljesen különálló világot alkotva a szatmárzsadányi roma közösségben, akik nagyon szeretnének már végleg megszabadulni tőlük.