Kedden nagyon sokan kínálták és keresték a hízott disznót az aranyosmeggyesi állatvásárban, de jövő évi vágósertésnek való malacokat is sokan vásároltak, aránylag jó áron.

A szép időt kihasználva sokan látogattak ki tegnap az aranyosmeggyesi állatvásárba. Ez alkalommal is azt lehetett tapasztalni, hogy az állattartók igyekeztek megszabadulni a felnevelt állatoktól, mert az innen származó pénz nagyon kell az őszi munkálatok finanszírozására. Hankovszky János Patóházáról érkezett, hathetes malacokat és süldőket is hozott eladásra. Elmondta, hogy mélyponton vannak a terményárak, de így sem akadnak vevők. Az őszi munkálatok pedig nem váratnak magukra, az üzemanyag drága, így a gépi munkálatok egyre többe kerülnek. A másik gond az, hogy az állami támogatás folyósítása mindig késik, már arról is beszélnek, hogy megszüntetik. Délig a tíz malacból négyet adott el hatszáz lejért, a süldőkért ezernyolcszáz lejt kért, de csak érdeklődőkkel találkozott. Megnőtt a hízott sertések ára is, kilónként tíz lejt kértek, és nem adták kilenc lejnél alább.

Tehéntartás

Elég sok fejőstehén volt eladó, így van ez minden ősszel, magyarázza Vasile Horvat, aki Aranyosmeggyesen gazdálkodik, de ő is úgy látja, hogy csak annyi tehenet érdemes télen tartani, amennyi a család számára szükséges tejet adja, no meg egy kis pluszt, amit helyben el lehet adni. Egy tehenet hozott eladásra, amiért 3800 lejt kért, de dél körül nem remélte, hogy lesz rá vevő. Régebben tíz–tizenöt tehenet is tartott, de amikor elkezdtek problémázni a tej átvételével, úgy döntött, hogy csak földműveléssel foglalkozik, mert a terményt úgy-ahogy, de el tudja adni. Kerezsi Gyula Apából hozott egy hathetes borjút, amit hamar eladott hétszázötven lejért, új gazdája Patóházára szállítja, azzal a szándékkal, hogy családja számára jó fejőstehenet nevel belőle. Az a véleménye, hogy egy falusi portára kell egy tehén, hogy biztosítva legyen a család számára a szükséges tej és tejtermékek. Az állatvásárban még mindig nagy területeket foglalnak el a lókereskedők. Hogy ebben mi az üzlet számukra, nem igazán lehet tudni, hiszen a rendszeres állatvásár-látogatók azt mondják: ezek a lókupecek többnyire egymásnak adják, egymástól veszik ugyanazokat a lovakat. Mások úgy tudják, hogy az olasz felvásárlók a legrosszabb állapotban lévő lovakat is felvásárolják — igaz, hogy nagyon olcsó áron —, így mind a két fél elégedett. Az állatvásáron egyre nagyobb területet foglalnak el a mindenféle termékeket forgalmazó árusok, ezeknek a bérleti díjaiból működteti a helyi tanács a vásárt.

Elek György