Pontosan egy évvel a láp lecsapolása után járt Börvelyben Móricz Zsigmond. Méghozzá dologidőben, azaz aratáskor. Két írásában is megörökíti a tapasztaltakat, és bizonyára egyéb írásait is ihlették az itt töltött idők. A 20. század magyar prózaírójára emlékeztek szombaton Börvelyben, illő főhajtás keretében.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulója alkalmából a történelmi Szatmár megyében gondolkodva, társszervezőkkel karöltve születése 140. évfordulója alkalmából méltóan kívánt megemlékezni a XX. század magyar irodalma jeles alkotójáról: Móricz Zsigmondról. A szombat délutánt Börvelybe képzelték el a kezdeményezők — és az ötletet fel is karolták a helyiek.

A pár éve felavatott börvelyi Móricz Zsigmond-mellszobor előtt tárogatószó köszöntötte a megemlékezőket. Némileg kevesebben, mint eredetileg lettek volna, hiszen a magyarországi vasúti menetrendek sajnos kevéssé alkalmazkodnak egy-egy ilyen főhajtáshoz, így a pesti, vagy távolabbi vendégeknek el kellett utazniuk. A megemlékezők a fák az iskolaudvaron lévő fák árnyékaiba húzódtak — nemrégiben itt is nagy vihar tombolt, ki is döntött egy megtermett faóriást, ám szerencsére nem a szoborra esett...

Varga Sándor színművész, a helyi kulturális élet mindenese köszöntötte a részvevőket. Kiss Zoltán polgármester arról szólt, hogy mindenkoron igyekeznek támogatni a börvelyi kulturális életet. Mégpedig annak minden vetületét: így egy hete volt a családi nap, melyen a meghívott előadókon túl sok helyi is színpadra állt; a nagy prózaíróra való megemlékezést is támogatják; és a megmaradásról is igyekeznek gondoskodni — pár perccel korábban örök hűséget fogadott egymásnak egy ifjú pár... Muzsnay Árpád, a megemlékezés főszervezője, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa arról beszélt, hogy élete nagy pillanatainak érzi azt, amikor is nem is olyan rég felavatták Börvelyben a Petőfi, a Móricz-büsztöket. Abban bízik — árulta el —, hogy az évforduló apropóján még ebben az évben sikerül a helyi általános iskolát átkeresztelni, és a továbbiakban Móricz Zsigmond nevét viseli majd. Mint fogalmazott: „életem nagy pillanata lenne az is”.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy fontosnak érezte részt venni a főhajtás–megemlékezés nyitó alkalmán, pénteken, és a záráson is. Előbbi helyszíne a határ másik oldalán volt. Ennek apropóján megjegyezte, hogy ő maga is bízik az iskola átnevezésében. Továbbá abban is, hogy a két Szatmár összetartozása a Börvely mellett lévő, a határt átszelő út végleges kiépítésében is megtestesül. Mint rámutatott, csak 3 méternyi sáv szükséges mindehhez.

Ismét Zágoni Mihály tárogatóművész szólt a muzsika révén a megemlékezőkhöz, majd Pataki Dorottya és Kiss Boróka helyi fiatalok, illetőleg Varga Sándor szólaltattak meg egy-egy Móricz-szöveget. A szintén helybeli Végh Balázs Béla irodalomtörténész szólt arról, milyen alkalomból, és mennyi időt töltött el Börvelyben Móricz. Egyebek mellett elmondta, hogy a láp lecsapolása után járt itt — a helyiek megrázkódtatásáról is írt.

A szép szavak, magvas gondolatokat követően a koszorúkat helyezték el — mind itteni, mind magyarországi szervezetek, egyesületek nevében helyeztek el virágkölteményeket a jelenlévő mátészalkai szobrászművész, Bíró Lajos alkotása elé. Nemzeti imánkat, a himnuszt énekelték el a megemlékezők, majd a közeli, Petőfi Sándor nevét viselő művelődési házba vonultak. A helyiek vendéglátásból is kitettek magukért: a Bekek néptánccsoport tagjai tánccal kedveskedtek, az elöljárók jó szóval, míg a többiek finom falatokkal. A kötetlen beszélgetés közben — számos neves irodalmár, erdélyi kulturális személyiség maradt — szót ejtettek a nagy íróról, és arról, lesz-e száz év múlva ki megemlékezzen Móriczra Börvelyben...

Megyeri Tamás Róbert