Börvely 800 éves fennállásának alkalmából szerkesztett kötetet Végh Balázs Béla egyetemi tanár, a település szülötte és lakója. A kötetben Börvelyhez kötődő szerzők elsősorban a helységről szóló írásaival találkozhat az olvasó, egyfajta tükröt is mutatva a helyiek számára.

— Mit tartalmaz, miről szól a kötet?

— A szöveggyűjtemény közelebb visz Börvely község múltjához és valamennyire jelenéhez is, továbbá a benne lakó emberek megismeréséhez; viselkedésük, gondolkodásuk könnyebb megértéséhez. A történelmi időkkel együtt változik minden település és a benne lakó emberi közösség is, hagyományaival, szokásaival egyetemben. Ezért egyfajta tükör is ez a könyv, benne egykori önmagunkat is szemlélhetjük mi, börvelyi emberek. Azok az érdeklődő írástudók, akik rólunk írtak, kívülállókként olyan értékeket fedeznek fel és látnak meg bennünk, amelyek számunkra természetesek, megszokottak, sokszor közömbösen megyünk el mellettük. Lappangó értékeink és értékteremtő képességeink felmutatása fokozhatja önbecsülésünket, alakíthatja identitásunkat. Ebből a könyvből kiolvashatjuk például, hogy őseink ugyanazt élték át kisebb léptékekben, amit az emberiség vagy az egyetemes magyarság nagyobb dimenzióban: tragédiáink és örömeink, anyagi és erkölcsi veszteségeink, de fizikai és szellemi gyarapodásunk nem csupán a sajátunk, hanem egy nagyobb közösségé is, melyhez mindannyian tartozunk: Európáé és az összmagyarságé is.

— Mi a breviárium?

— Latin eredetű szó, jelentése „rövidítéstár”. A Breviarium romanum eredeti értelemben zsoltárokat, bibliai részleteket, imádságokat, homíliák és legendák kivonatát tartalmazó hivatalos katolikus gyűjtemény, imakönyv, melyből a megfelelő részt minden papi ember köteles naponta elolvasni. A mű irodalomtörténeti jelentősége leginkább abban áll, hogy válogatása, zsoltárszemelvényei, himnuszszövegei, bibliafordításai a katolikus egyház ízlésének hű tükörképei (l. Világirodalmi Lexikon I. k. A-Cal. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984). Évszázados története folyamán, mint annyi mindennek, ennek a műfajnak is megjelentek az elvilágiasodott változatai, és manapság egyre-másra adnak ki különféle breviáriumokat írókról, költőkről, településekről stb.

— Miért választotta a breviárium műfajt?

— A mi breviáriumunk is igazodik a műfaj általános elvárásaihoz: különböző szövegek és képek egybeszerkesztett táraként mutatja be Börvely nyolcszáz éves történetét. Neves református írástudó és könyvnyomtató elődöm, Misztótfalusi Kiss Miklós modorában hadd folytassam vallomásomat mentséggel. Az utóbbi tíz-tizenöt évben elterjedt Erdélyben és nálunk, a Partiumban is a falumonográfia-írás szokása. Az utókorra gondolva több környező település is megíratta a saját monográfiáját. Én mégsem próbálkozom ezzel a népszerű műfajjal, több oknál fogva: a településtörténet helytörténészi hozzáállást igényel, levéltári és egyéb kutatásokkal egyetemben. Nekem nincs ilyen irányú felkészültségem és érdeklődésem, irodalomtörténeti vizsgálódásaim közben akadtam olyan szövegekre, amelyek Börvelyhez kötődnek, gyűjteni kezdtem, később tudatosan is kerestem hasonló témájú írásokat. Az így összeszedett szövegekből olvasókönyvet szerkesztettem, és a nyolcszáz éves évfordulót megfelelőnek találtam arra, hogy az érdeklődő olvasóknak átnyújtsam. Breviárium jellegéből adódóan egyenetlen, sőt, rapszodikus kiadvány lett belőle, de mentségemre legyen mondva, nem unalmas, inkább változatos és érdekes, tematikájában és műfajváltozataiban egyaránt.

— Mi volt a célja a könyv megszerkesztésekor?

— Igyekeztem, hogy a könyv szerkezete áttekinthető legyen, az egyes szövegeket témák szerint rendeztem el. Így alakult ki tizenegy fejezet: Népköltészet; Népi írók-népi költők; Településtörténet; Egyházi élet; Ecsedi-láp; Kivándorlás Amerikába; Az I. és II. világháború; A kommunista-szocialista korszakról; Az 1989 utáni időszakról; Antropológia és nyelvészet; Börvelyhez kötődő személyiségek. A breviáriumszerkesztés ősi gyakorlatából kiindulva két szempontot vettem figyelembe: Jónak láttam az egyes fejezetek elé értelmezést fűzni, kettős céllal, eligazításként és kedvteremtésként. Olyan szövegeket válogattam, amelyek már megjelentek nyomtatásban vagy újabban az interneten. Csupán egy-két indokolt esetben tekintettem el ettől a szemponttól: kéziratos szövegeket és feljegyzéseket is felhasználtam. Mindegyik szöveg után feltüntettem a forrást, vagyis azt a könyvet, folyóiratot, napilapot, internetes felületet vagy kéziratot, ahonnan származik. A talált szövegeket változtatás, ill. átírás nélkül közlöm, a kihagyásokat pedig a szokásos módon jelzem. Ahol indokoltnak véltem, az idegen nyelvű szöveget magyarra fordítottam, de hagytam eredeti nyelven közölt változatot is. Az említett fejezeteken kívül a könyv tartalmaz még könyvészeti jegyzéket, valamint színes képsorozatból álló mellékletet is, felvillantva egy képes könyv vagy album kiadásának a jogosultságát is. Mindezek mellett jónak láttam még két idegen nyelvű összefoglalást is beleszerkeszteni: egy románt és egy németet. Ugyanis a könyvben vannak mindkét nyelven írt szövegek, de további nyelvi és művelődésbeli összefonódások is felfedezhetők a kultúrák között. A történelem kiszámíthatatlan szeszélyei és a politika fondorlatos praktikái egymás mellé rendeltek különböző etnikumokat Börvely közvetlen környezetében, de a településen belül is. Az egymás mellett élés pedig kedvez az interkulturalitásnak, az eltérő kultúrák egymásra hatásának.

— Szülőfaluról írni könnyebb vagy nehezebb?

— Mivel szülőfalumról van szó, nem ígérhetek teljes objektivitást, ragaszkodásom a szülőházhoz, a szülőföldhöz és a benne lakó emberekhez végigkísérte életem eddigi hat évtizedét. Ebben az érzésemben megerősített Nagy Olga erdélyi népmesegyűjtő megállapítása is: „Tisztelettel kell néznünk őseink erőfeszítéseire. Ha arra gondolunk, hogy a világ reális birtokba vétele évezredekig tartó tévedésekkel és áldozatokkal teli munka volt, akkor csak hálával gondolhatunk az alapokat lerakó őseinkre”. Megélhettem azt az időszakot (és nem csak képzeletben, hanem valóságosan is), amikor a börvelyi emberek harmóniában éltek közvetlen környezetükkel, a természettel. Külső (fizikai) és belső (lelki) egyensúlyuk sok mindentől megmentette őket, köztük bajoktól és betegségektől, egymásra is jobban oda tudtak figyelni. Talán gyermekkorom kezdetéig visszanyúló időbeli távolság és a megszépülő emlékek mondatják ezt velem, mégis hiszem és vallom, hogy akkoriban Börvelyben zöldebb volt a zöld, a vizek és az ég csillogása sokkal kékebb és ezüstösebb, aki ebben a tájban élt valaha, örökre megőrizte emlékezetében. Reményeim szerint, aki hasonló emlékekkel találkozik ebben a könyvben, honvágyat érez majd településünk iránt. Nyitott kérdés számunkra, hogy mi őrizhető meg az emlékekből a mai elidegenedett világban, amikor a ránk telepedő diszharmonikus és diszkomfortos állapotok miatt egyre inkább honvágyat érzünk saját otthonunkban, saját falunkban is. Vágyat egy élhető, már csak az emlékezetünkben meglévő börvelyi életforma és börvelyi otthon iránt.

Elek György