Kétnapos rendezvénysorozattal emlékeztek Börvely község első írásos megemlítésének nyolcszázadik évfordulójára — a település első „hivatalos” 800 évének mostantól sziklaemlékmű állít emléket.

Bár korábbi alapításra utal a település határában fekvő földvár — mely valószínűleg az Ecsedi-láphoz vezető utak őrhelye volt —, Börvely nevét 1216-ban, kerek nyolcszáz éve említették először írásos emlékek. A nyolcszáz éves évforduló alkalmából szervezett kétnapos, „Börvely 800” elnevezésű rendezvénysorozat szombaton délelőtt ünnepi istentisztelettel kezdődött a szintén szépkorú, 1802-ben épített református templomban. „Istené a hála, hogy egy gyülekezet, egy nép, egy nagy család 800 évet követően megáll, emlékezve hálát ad, hogy van múltja, jelene és kéri Istent: adjon jövőt is a közösségnek. Nyolcszáz évet felölelő múltidézésen az a kérdés, életcélunkat hogyan fogalmaztuk meg: emberként vagy Isten gyermekeként? Mert ha csak emberként, Istentől távol hajkurásszuk céljainkat, nem vesszük észre az apró örömöket és sikereket — pedig ezek alkotják életünk lényegét — fogalmazott a Lukács evangéliuma 9. részének, Jézus követéséről szóló verseire alapozott igehirdetésében Vinczéné Pálffy Judit egyházkerületi missziói előadó tanácsos. — Aki Istent követi, annak az emberekkel való kapcsolata is minőségi kapcsolat lesz és tudja azt is: nem folyamatosan a múlton kell rágódni, hanem azért hálát adva, Istenre nézve előre haladni. Ennek a közösségnek a központjában ott állt Isten és segítette őket, megmaradásukat 800 éven át.” Az igehirdetést követően Kátai Tibor börvelyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket — a hazaérkezett elszármazottakat, az egyházkerület lelkészeit, a környező települések római katolikus plébánosait és polgármestereit, a Magyarországról érkezett vendégeket — akik a 90. zsoltár eléneklésével tisztelegtek az ősök előtt és a 100. zsoltárral néztek a jelenből a jövőbe.

„Nagyon régen volt, hogy honfoglalás-kori őseink idekötötték lovaikat az Ecsedi-láp mellé. Egy közösség, egy település élete is olyan, mint az emberé: van gyermek-, ifjú- és öregkora, Börvely pedig most az életkor derekán van. Letelepedés, templomépítések, tatárjárás, reformáció, székelyek betelepítése, majd a Magyar Golgota, Trianon, amikor földünkre — mint Krisztus köpenyére — kockát vetettek. De bízzunk benne, hogy lesz feltámadás, megpecsételt magyar sorsunk feltámadása, a 800 év után lesz újabb 800. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne — s azért ünneplünk, mert itt vagyunk otthon. Kívánom, hogy ezer esztendő múlva is nekünk honunk és falvaink, településeink legyenek itt” — fogalmazott köszöntőjében Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, majd az ünnepi istentisztelet az egyházközség énekkarának szolgálatával, diákok szavalataival és orgonajátékkal zárult.

Demján: a munkát nagyon tisztelem

A rendezvénysorozat a kultúrotthonban folytatódott, ahol Kiss Zoltán polgármester köszöntötte a vendégeket és a település lakóit, majd ünnepi, kihelyezett tanácsülés keretében átnyújtotta a falu szülöttének, Demján Sándornak a díszpolgári oklevelet — ezzel is megköszönve azt az összességében közel húsz millió forintot, mellyel az elmúlt évek alatt a börvelyi, csanálosi, mezőfényi, kálmándi gyermekeket segítette. Laudációt a szintén börvelyi születésű dr. Végh Balázs Béla, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmári kirendeltségének igazgatója mondott, kiemelve: az üzletember és mecénás Demján Sándor megszámlálhatatlanul sok embernek, csoportnak nyújtott segítséget a magyar kultúra, tudomány, sport és oktatás, valamint a tanulás lehetőségének megteremtése terén.

„Pályámon diákokat tanítok és jómagam is mezítlábas gyermekként kezdtem. Demján Sándor mindig a példaképem volt, akárcsak Pécsi Ferenc is. A világ elfelejt gondoskodni a mezítlábas gyermekekről, mint ahogy sajnos mostanság már egyre inkább az idősekről is. Ezért különösen értékesek ezek az emberek, akik nem feledkeznek meg támogatni, segíteni a hátránnyal indulókat” — mondta. Demján Sándor megtisztelőnek tartotta, hogy ilyen szép számban jelentek meg a díszpolgári oklevelének áradásán, ugyanakkor megható volt számára, hogy szülőfalujától megkaphatta ezt a címet. Amint azt beszédében megemlítette, már több díszpolgári címet és egyéb kitüntetést kapott, de számára különösen megtisztelő, hogy szülőfalujának vezetősége méltatta erre. Őszintén és keresetlenül mesélt nehéz gyermekkoráról, ami az istenhitére is hatással volt, hiszen sokszor felmerült benne a kérdés, hogy ha Isten létezik, akkor miért engedi meg a sok ártatlan szenvedését. Később azonban megértette, hogy azok a nehéz élethelyzetek valójában „áldások” voltak, mert ránevelték a kitartó munkára, ami a későbbiek során sikereinek a kulcsa volt. Büszkeséggel nyugtázta, hogy Börvelyben több rokona is él, akik a falu lakóival együtt mind szorgalmas, munkás kezű emberek. „Nem tudom, ha 1945-ben itt maradunk, akkor is díszpolgár lennék-e most, de az biztos: dolgos, szorgalmas ember lennék akkor is. A munkát nagyon tisztelem. Sajnos Európa kezd leszokni a munkáról, a dolgozásról, pedig az az alapja mindennek. És a család” — mondta, hangsúlyozva: a család és az oktatás együtt alakítja ki az életre szóló morált, hiszen a gyermekek egyformák, a körülmények és a környezet határozza meg, mivé lesznek — ezért is kell támogatni, segíteni a „mezítlábas” gyermekek tanulásának lehetőségét, s ezért is indította útjára azt a nemzetközi programot, melynek keretében a szegény gyermekek oktatását támogatja több országban is. „Csak látszat, hogy a gazdag embernek milyen jó — de a pénz nem boldogít, csak függetlenít. És ha valakinek van, az próbáljon visszaadni belőle. Akkor van rendben a világ, ha nem csak a zsebünk, de a szívünk is tele van. Az ember élete be van határolva, de ez jól van így — a lényeg a határok, a születés és a halál között van: hasson, alkosson, gyarapítson” — fejtette ki.

A kő marad

Ezt követően a település központjában felavatták az egytonnás mészkőszikla-emlékművet, melyet — Kiss Zoltán polgármester megfogalmazásában — : „a Jóistenen kívül más nemigen tudna elmozdítani innen. Hivatalosan 800 éves öreg község Börvely és jó lenne megünnepelni a 900. majd az 1000. évfordulót is, de legyünk realisták: mi legyünk itt ötven év múlva, a 850 éves évfordulón, a többi, százados fordulót ünnepeljék itt a jövő nemzedékek”. Az emlékmű előtt ünnepi beszédet mondott Altfater Tamás alprefektus és Erdei D. István képviselő, majd a jelen lévő református lelkipásztorok és a római katolikus plébános megáldották azt — s bár valamennyien egy-egy szép bibliai idézetet mondtak, talán Bákai Imre miskolc-edelényi lelkész gondolata volt a legszívenütőbb, ő ugyanis arról az Abaúj vidékről jött, ahol egymás után számolódnak fel, öregednek el, halnak ki a települések — ő arra kérte a börvelyieket: vigyázzák meg falujukat. Az emlékműavatást még ünnepibbé tette a helyi fúvószenekar és a református egyházközség énekkarának szolgálata és a szavalatok. Varga Sándor színművész, a rendezvénysorozat főszervezője pedig kiemelte azt is: bár idén megyeszerte 23 település ünnepli 800. évfordulóját, nem biztos, hogy valamennyi megadja a nyolc évszázadnak szóló tiszteletet úgy, mint Börvely: „A víz szalad, a kő marad, és mi, börvelyiek, kövek vagyunk.”

A rendezvénysorozat délután könyvbemutatóval, a település szülötte és lakója, Végh Balázs Béla egyetemi tanár által szerkesztett Börvely 800 Breviárium bemutatásával, majd régészetikiállítás-megnyitóval folytatódott.

Szabó Kinga Mária