Egyeseknek megélhetést, másoknak visszajelzést jelent a borravaló. Egyes helyeken a borravalókat a pincérek a műszak végén szétosztják egymás között, mások egyénileg kapják meg a napi forgalmukat. No de illik-e hagyni? Hol és mikor, illetve mennyit kellene hagyni? A kiszolgálás és a szerviz országonként változik, mindenhol más a szokás. A borravaló általában a fogyasztás értékének a 10 százalékának szokott megfelelni.
Ausztriában például elvárt, hogy a számla végösszegét kerekített számra egyenlítsék ki a vendégek, vagy legalább a fogyasztott mennyiség árának a 10 százalékát otthagyja az adott személy. Németországban a végösszeg általában tartalmazni szokta a kiszolgálás díját, viszont elég, ha csak az adott összeget felfelé kerekítik inkább a fizetéskor. Portugáliában teljesen normális szokás, főleg nagyobb városokban, hogy borravalót hagynak a vendégek. Az éttermekben 10 százalék, a taxisoknak és a pultosoknak pedig ez 5 százalékot jelent pluszban.
Olaszországban nem kell, de lehet 5–10 százalékot pluszban az asztalon hagyni, vagy csak egyszerűen felkerekíteni is, ha különösen elégedett a vendég. Itt ugyanis bele van építve a borravaló a számla végösszegébe. Franciaországban pedig mindig és mindenhol benne van a számlában a borravaló, úgyhogy nem szükséges aprót hagyni az asztalon, bár a nagyvonalú franciák még ezen felül is szoktak borravalót adni.

Mi a helyzet itthon?

A Bookhingam borravalókörképe szerint ha borravalóról van szó, akkor a romániai lakosság nagy része eléggé nagyvonalú: 55 százalékuk meg szokta toldani a számlát legalább a fogyasztás értékének 10 százalékával, a polgárok 84 százaléka ugyanakkor rendszeresen hagy borravalót, kortól és jövedelemtől függetlenül. A lakosság 30 százaléka ellenben 5 százaléknyi vagy ennél is kisebb borravalóval jutalmazza az őt kiszolgálót, 6 százalék soha nem ad borravalót, 9 százalék viszont legkevesebb 15 százaléknyit hagy minden egyes alkalommal. Azoknak a nagy része, akik 5 százaléknyi jattot hagynak, általában fiatalabb, 18 év körüli, és alacsony, 1500 lejnél kevesebb havi jövedelemmel rendelkezik. A másik póluson, a 15 százalékos vagy e feletti borravalót adók a 18–25 év közöttiek, akiknek a havi bére legalább 2500–3000 lej. A felmérés szerint a havi 5000 lejt vagy annál többet keresők 60 százaléka minden alkalommal ad borravalót, míg az 1500 lejnél kevesebbet keresők esetében ez az arány csupán 25 százalék.

Régiós különbségek

A borravalókörkép szerint a munténiaiak a legnagyvonalúbbak, ha jattról van szó, itt a válaszadók 61 százaléka minden alkalommal hagy borravalót, ha kávézóban, vendéglőben járt, a dobrudzsaiaknak a 60 százaléka nyilatkozta ugyanezt, míg a bukovinaiaknak az 59 százaléka. A lista végén az olténiaiakat találjuk, ahol a megkérdezettek mindössze 36 százaléka szokott borravalót adni, ha vendéglátóegységben fogyaszt, ennél azért valamivel bőkezűbbek a partiumiak, ahol 46 százalék szokott borravalót adni, a bánságiak körében körében pedig 47 százalék válaszolta ugyanezt.
A felmérés arra is rámutatott, hogy a Szatmár és Máramaros megyei lakosok igencsak megfontoltak, ha borravalóról van szó, túlzásba pedig nem igazán esnek: 31 százalékuk 5 százaléknyit vagy annál kevesebbet szokott hagyni, míg 69 százalék az általános 10 százalékot.
Amikor a borravalóról és annak mértékéről van szó, a felmérésben résztvevők szerint az elsődleges szempont az, hogyan viselkedett a pincér, ez 94 százalék számára meghatározó, 57 százaléknak számít a kiszolgálás gyorsasága, míg 52 százaléknak az elfogyasztott étel és ital minősége.
A felmérés készítői arra is kíváncsiak voltak, mi az, ami miatt nem szoktak jattot hagyni a vendégek: elsősorban azért, mert nem elégedettek a szolgáltatással (60 százalék), valamint akkor sem hagynak, ha nincs náluk készpénz, és kártyával fizetnek (48 százalék), illetve azért nem szoktak adni, mert úgy érzik, nem szükséges (33 százalék).