Hagyományosan tablóavatással és a mindenki számára feledhetetlen bolond ballagással telt a végzősök utolsó diáknapja — hiszen holnap már komoly, búcsúzó ballagókként lépik át az alma mater kapuját.

Sokan „túlzott felhajtásnak” tartják a ballagáshoz kötődő események és momentumok sokaságát, de persze egyáltalán nincs igazuk, hiszen ennek az elbúcsúzásnak minden mozzanata — a tanárok szerenádja, utolsó óra utáni lekísérés a tanáriba, tablóavatás, bolond ballagás — külön feledhetetlen emlékként társul az osztálytársakkal, barátokkal töltött négy vagy akár nyolc év emlékeihez. „Fontos teret adni a diákoknak ilyenkor, ugyanis az iskolai élet nem csak a szigorú szabályokról és a tanulásról szól, ugyanúgy hozzátartozik a vidámság, a nevetés, a barátságok, a közös élmények és a játékosság is. Én csak remélni tudom és szívből kívánom, hogy ez a vidámságuk és egészséges gyermeki játékosságuk ne múljon el, hanem maradjon meg, s kísérje végig őket 'komoly' felnőttkorukon is” — mondta a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot vezető Pataki Enikő, szeretettel pillantva a folyosót benépesítő maturandusokra.

Diákságuk utolsó napján a hagyományokhoz hűen a főgimnázium folyosóján felavatták a végzősök közös tablóját, amelynek grafikáját Orbán Emőke tanárnő készítette — a leleplezés előtti pillanatokban pedig Téglás József tanár úr pillantott vissza a tablókészítés szokására, amely egyidős a fotográfia megjelenésével. Mint mondta, a Kölcsey legelső tablója 1955-ben készült, s az akkori diákok között ott található Szilágyi Domokos is, de felidézte azokat az éveket is, amikor a végzősök tablóit a sugárúti üzletek kirakataiban „állították ki”, hogy mindenki láthassa őket, hiszen a maturandusok valahol az egész közösség büszkeségeinek számítottak (még) azokban az évtizedekben.

A tablóavatást a tanév talán legvidámabb eseménye, a bolond ballagás követte, s az elköszönő hat osztály igencsak kitett magáért, akárcsak osztályfőnökeik, akiket semmilyen eszement ötlet nem riasztott vissza, és egyetlen őrült elképzelésnek sem szabtak határt — a diákok fantáziája pedig igencsak határtalan. Az A osztály „balett-infósokként” rózsaszín tütüben piruettezett végig az iskolán, a B osztályosok láncra fűzött rabokként sorvadoztak a börtönőr-osztályfőnök terrorja alatt, a C-sek a Négyszögletű Kerek Meseerdőt (és az odatévedt Vukot) hozták a Kölcseybe, a D osztály olyan olimpiai focicsapattá avanzsált, amely a legcsinosabb lábú pomponfiúkkal büszkélkedhetett, aztán jött A szatmári különleges osztag (E osztály), amelynek Rambói és Ramboinái Tankcsapda-ritmusra léptek, a sort pedig az angyalok vezette ördögcsoport (F osztály) zárta. Már magát a felvonulást is hatalmas hahotázás kísérte, vidámság tekintetében a látvánnyal vetekedett az osztályok ez alkalomra írt saját himnuszának szövege, akárcsak az iskolaudvari poénos osztálybemutatók fricskaságai.

Szabó Kinga Mária