A gyermekeket megillető jogok egyrészt természetesek majd' minden szülő számára, és biztosítják is azokat, ám a gyermekeket nem verni kell, hanem nevelni elv sok helyen falakba ütközik.

Gyermek — az a „valami”, amelyet hosszú évszázadokon keresztül a szülei, elsősorban az apja tulajdonának tekintettek, ő döntött életüéről, munkaerejéről, oktatásáról, a gyermek pedig engedelmességgel tartozott neki. Csak az iparosodás idején kezdett különbséget tenni a „polgári társadalom” a gyermekek és a felnőttek világa között, ami megváltoztatta a gyermekek kötelességeivel és engedelmességükkel kapcsolatos nézeteket is, s az amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom (1776 és 1789) óta az emberi jogokat övező kiemelt figyelem vezetett oda, hogy alaposabban kezdtek foglalkozni a gyermekek helyzetével. Ennek az odafigyelésnek a nyomán születtek olyan törvények, amelyek egyrészt ma már elfogadhatatlannak tűnnek (például 1833-ban Nagy-Britanniában megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket); másrészt azonban előszelei voltak a gyermekek mai jogainak (1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szülőket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róla megfelelően). Az ENSZ Közgyűlése majd' 60 évvel ezelőtt, 1959. november 20-án fogadta el a gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot, amely a gyermekek harmonikus fejlődésének biztosítását, a béke, tolerancia, szabadság, egyenlőség és szolidaritás szellemében való neveltetés körülményeinek megteremtését és megőrzését szorgalmazza, „hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen” — és azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. Ebből az alkalomból az egyébként jubileumot is ünneplő Szatmár Megyei Társadalom- és Gyermekvédelmi Igazgatóság az alárendeltségébe tartozó otthonok nyílt napjain túl egyfajta felvilágosító kampányt is szervezett a gyermekek számára több intézménnyel közösen. Ennek keretében látogattak el képviselői a rendőrség szakfelügyelőivel közösen a szatmárnémeti Mircea Eliade Általános Iskolába is, ahol a negyedik, ötödik és hatodik osztályos diákokkal beszélgettek jogaikról és kötelezettségeikről egyaránt. „A gyermekek nagyon is tisztában vannak azzal, hová kell fordulniuk, ha bántják őket, ismerik a Gyermekek telefonja segélyvonalat (ennek Szatmár megyei száma 0261983, és elég sokan hívják, főleg gyermekbántalmazást tapasztaló felnőttek), és ismerik a jogaikat is — de ezekhez nem tudják hozzátársítani a kötelezettségeiket. Például tudják, hogy joguk van a tudáshoz, az iskolába járáshoz, de azt már nem társítják hozzá, hogy kötelességük egyrészt tanulni, másrészt az iskolában megfelelően viselkedni, azaz nem verekedni, a kisebbeket nem bántani. Érdekes beszélgetések voltak nekünk, felnőtteknek, és remélem, a gyermekek számára is” — summázza Pesek Kinga, aki nem csak a gyermekvédelem szakembere, de a Helyi Interszektoriális Csoport koordinálója is. Mint mondja, a gyermekek jogai sem az országban, sem megyénkben nincsenek teljes mértékben „tiszteletben tartva”, s hiába léteznek a szülők kötelezettségeit előíró törvények (hiszen a szülők kötelessége lakást, ételt, megfelelő életkörülményeket biztosítani gyermeküknek, nem az államé), az elmaradott gondolkodásmódot nagyon nehéz megváltoztatni. „A gyermeket nem verni kell, hanem nevelni. Ránevelni a 'jóra', a jó viselkedésre, a rendes beszédre, a másik tiszteletben tartására, és még sorolhatnám, példát mutatva” — mondja. Mivel ezen a héten van a nők elleni erőszak világnapja is, ma Avasfelsőfaluban, csütörtökön pedig Nagykárolyban szerveznek figyelemfelkeltő felvonulást, és szintén csütörtökön a filharmóniában szervezett ünnepségen lesznek kiállítva a gyermekek jogaikkal kapcsolatban készített rajzai is.

Szabó Kinga Mária