A Pettyéni Református Egyházközség szervezésében megrendezett, Fleisz Kinga pszichológus öt témát feldolgozó előadássorozata vasárnap véget ért. Genda Szabolcs lelkipásztor összegezte az előadások tanulságait, a hallgatóság várja a folytatást.

A vasárnapi istentiszteleten Genda Szabolcs az ószövetségi kürtök szerepét állította párhuzamba a mai harangok szerepével.

Fleisz Kinga pszichológus kérdéseket tett fel a hallgatóság számára. Hogyan határozhatjuk meg, hol van a helyünk a világban? Hogyan ismerjük fel időben, hogy bizonyos cselekedeteinknek milyen következményei lehetnek? Mit kell tennünk, hogy elkerüljük azokat a lépéseket, amelyek negatív hatással lehetnek az életünkre? A teljesítménykényszer egy olyan erős aggodalom a munkánkkal vagy valamivel kapcsolatosan, ami negatívan befolyásol három dolgot: a kapcsolatrendszerünket, az egészségünket és a szabadidős tevékenységeinket. A bizonyítási kényszer azt jelenti, hogy valaki nagyon sok tevékenységet végez eredménytelenül és azoknak a tevékenységeknek nem az a következménye, amire az illető számít. Minden embernek van egy hatékonysági foka. Ugyanazt a munkát nem minden ember tudja ugyanannyi idő alatt elvégezni. Aki hajtja magát és a saját mércéjén felül próbál teljesíteni, teljesítményének csökken a hatásfoka, a munkája pontatlan és hiányos lesz. Ha valaki valamit nagyon meg akar mutatni: több pénze van, nagyobb a háza, jobb az autója stb., azt azért teszi, mert úgy gondolja, őt csak azért tisztelik és szeretik, mert többet tud felmutatni mint más. Onnan lehet tudni, hogy valaki túlzottan akar valamit, mert a tevékenységének nincs olyan hatása, mint ha azt optimális körülmények között végezné. Nem érzi jól magát, ha valamit elvégzett, továbbra is elégedetlen és tovább küzd és rohan. Akinél a bizonyítási kényszer, a teljesítménykényszer megjelenik, az nem tudja élvezni azt,, amit csinál, csak az eredmény fontos számukra.

Miért megy valaki dolgozni, azért, mert szereti azt, amit csinál vagy bizonyos célok elérése miatt? — tette fel a kérdést az előadó. Gyakran előfordul, hogy egyik-másik ember már nem élvezi azt, amit csinál. Nem élvezi azt a tevékenységet, ami azzal a cselekvéssel jár, csak az eredményt akarja, és nem is annyira az eredményt, hanem az eredménnyel járó előnyt. Ez azt jelenti, hogy annak a sok munkának és erőfeszítésnek van egy hatása: jobb jövedelem, jobb autó, nagyobb ház… Ezekben az emberekben fontos az az érzés, hogy ők többek mint más, rájuk feltekintenek. Mit tudunk mi tenni azért, hogy a gyermekeink ne essenek a teljesítménykényszer hatása alá? —kérdezik sokan. Fontos, hogy az ember olyannak fogadja el magát, amilyen. Ő úgy szerethető, amilyen. De lehet úgy is gondolkodni: szerethető vagyok, ha… Amikor megjelenik ez a ha, előáll a bizonyítási kényszer. Nagyon sok emberben ott van az érzés, úgy ahogy ő van, biztosan nem szerethető. A bizonyítási kényszer egy ösztönös dolog, és minden, ami az ösztöneinkben van, az rajtunk uralkodik, amikor tudatossá válik, akkor mi fogunk rajta uralkodni. Foglalkozni kell azzal is, hogyan alakul ki valakiben ez a bizonyítási-, teljesítménykényszer? Vannak, akik mindenben a maximálisat igyekeznek elérni, de úgy is elégedetlenek. A normális az, amikor valaki nem az állandó munkával akar bizonyítani, hanem felismeri azt, hogy ő is ér annyit mint más, de az is lehet, hogy többet, csak számára nem a fékezhetetlen rohanás a cél, hanem a nyugodt élet. Nagyon sok ember megpróbálja utánozni a szomszédot, a kollégát vagy más embereket. Ez plusz cselekmény. Nincs két ember, akinek egyforma az ujjlenyomata, miért kellene akkor olyannak lennünk, mint bárki más? A szülők nagy hibája az, hogy teljesítményorientált gyerekeket nevelnek. A legtöbb szülő azt szeretné, ha az ő gyereke lenne a legjobb. Amikor hazamegy a gyerek az iskolából, a szülő nem azt kérdezi, hogy érezte magát a gyerek, hanem azt, hogy milyen jegyet kapott. Nem boldog gyerekeket nevelnek, hanem teljesítményorientáltat. Nagyon fontos megjegyezni, próbáljunk minél több olyan dolgot csinálni, ami számunkra öröm. Az a boldog ember, aki nem árt másoknak, aki másoknak árt, annak valami hiányosságai vannak. Aki árt valakinek, az nem elégedett magával. Minden ember valamiben sokkal jobb mint a többiek. Az a gyerek, aki mindenből tízes, gyanús. Ugyanez a helyzet a férfi-nő kapcsolatban is. Mind a férfi, mind a nő elvárja, hogy társa mindenben jó legyen. Nem lehet elvárni azt, hogy valaki mindenben jó legyen. Mennyi mindenben kellene tízeseknek lennünk, hogy azt gondolhassuk, minket szeretnek. Olyan cél ez, ami elérhetetlen. A legjobb megoldás az, ha mindenki úgy fogadja el magát amilyen. Mindenki meg kell találja azt az egyet, amiben jó. Az, akinek ez sikerül, nem kell lenyomni másokat, hogy ők nagyok legyenek. A teljesítménykényszer szükségtelenségének megértéséhez Fleisz Kinga egy történetet mesélt el, ami az állatiskolára jellemző. Ennek a lényege, hogy futóversenyt szerveztek valamennyi állat számára, egyenlő feltételek mellett kell versenyezni a madárnak, a lónak, a hüllőnek stb., ami nyilván képtelenség. Az előadó végezetül az én megtalálására hívta fel a figyelmet, de arra is kitért, hogy saját magunk elfogadása nem azt jelenti, hogy minden úgy jó, ahogy van, fejlődni kell.

Elek György