Jó ideje tartó pangást követően lakat került a Vécsey-házban található Szatmár Megyei Turisztikai Információs Központ ajtajára — nem véglegesen, és nem is hosszú időre, pár hónap múlva megújult arculattal és turistabarátabb mentalitással várja a látogatókat.

Kereken öt évvel ezelőtt, 2014-ben nyitotta meg kapuit a megyei tanács égisze alatt működő információs központ a régi főtéren, a Vécsey-házban működő Képzőművészeti Múzeum két földszinti termében — azzal a nagyon is érthető céllal, hogy a megye turisztikai látványosságairól, szálláshelyekről, étkezési lehetőségekről, tájjellegű körutakról, a szabadidő aktív vagy passzív eltöltésének lehetőségeiről kapjanak meg minden felvilágosítást az érdeklődők, azaz a Szatmárba érkező turisták. A két terem közül az egyik maga az információs központ, ahol számtalan tematikus összeállítású, Szatmár megyét bemutató ismertető könyv, prospektus, kiadvány és szórólap közül válogathatott az érdeklődő, a másikban pedig a szatmári kézművesek portékáit, szuveníreket vásárolhatott meg, miközben rácsodálkozhatott a szőttesekből, festett ládákból, kerámiatárgyakból ízlésesen összeállított dekorációkra is, amelyek a központ akkori koordinátorának elképzeléseit és munkáját dicsérték. S bár az első években a központ valóban abszolút rendeltetésének megfelelően és sikeresen működött, több ezer látogatónak nyújtva segítséget, hasznos információkat, egyre több és messze nem pozitív változás történt — mert közben kiderült (pontosabban a Számvevőszék hívta fel rá a figyelmet, természetesen csinos bírság társaságában), hogy a népi mesterek anno úgynevezett bizományi rendszerben helyezték el portékáikat a múzeumhoz tartozó népművészeti teremben, ez azonban nem teljesen törvényes keretek között működött, ugyanis állami intézmény nem végezhet ilyen fajta bizományi tevékenységet. Aztán a számvevőszéki ellenőrzés azt sem találta legálisnak, ahogy a megyei tanács és akkori vezetősége 2014 júliusa és 2016 júliusa között finanszírozta az információs központot, pontosabban az ottani, Szatmár megyét ismertető (de nem csak ilyen jellegű) kiadványok megjelenését; a hatóság véleményezése szerint indokolatlanul nagy összeg, több mint 1,6 millió lej volt úgynevezett sajtókiadványokra fordítva, ráadásul közbeszerzési eljárás nélkül, csak úgynevezett direkt szerződéssel, amelyek maximális összege egyébként csak 30 000 lej lehetett volna, s mindezek mellett a központban szolgálatot teljesítő felvilágosítók messze nem voltak turisztikai szakemberek, gyakran anyanyelvükön kívül más nyelvet nem is beszéltek (s így a legnagyobb jóindulattal is nehezen tudták volna elmagyarázni az érdeklődőknek, milyen látnivaló van Túrterebes, Erdőd vagy az Avas környékén). Ráadásul, mint minden hivatalos intézmény, a központ csak hétköznap és munkaidőben volt nyitva, miközben a turisták zöme főleg hétvégén érkezett és érkezik. Mindezeket figyelembe véve a megyei tanács jelenlegi vezetősége jó ideje foglalkozott már az információs központ ideiglenes bezárásának és átalakításának a gondolatával, amelyre végül most került sor. „A központ működtetését átadjuk a megyei múzeumnak és a hagyományőrző forrásközpontnak — azaz szakembereknek, akiknek egyrészt törvény adta lehetőségük van az ismertető nyomtatványok megjelentetésére és a népi művészek tárgyainak árusítására; másrészt valóban jól ismerik Szatmár megye látnivalóit. Ha a múzeum semmi többet, csak a maga 26 telephelyét népszerűsíti rendesen, máris hatalmas előny; ha a hagyományőrző forrásközpont csak a maga fontos rendezvényeit (Sâmbra, Vőfélytalálkozó, Bogdándi Néptánctalálkozó stb.) népszerűsíti, máris hatalmas előny. Nem mellékesen a forrásközpont két dolgozója hamarosan levizsgázik és befejezi a tavaly elkezdett idegenvezetői kurzust, s így valóban szakszerű felvilágosítást, tanácsadást tudnak majd nyújtani a turistáknak; illetve most van terveztetés alatt a megye turisztikai térképe, ami ugyancsak hasznos információ-tárház lesz” — magyarázta Pataki Csaba megyei tanácselnök.

Szabó Kinga Mária