Testbe zárva, meztelen lélekkel a teljesség felé, ez is egy lehetősége a megközelítésnek. Elérni az elérhetőt, megtalálni ördögi útját az élhető sorsmezőknek. Mert mi kell ahhoz, hogy élj, hogy élni tudj? Gazdagság, szépség, bölcsesség, erő, jóság, hit — szaporodó öröm? Te sem tudod. Nem akarod megtudni, mert azt hiszed, hogy nem létezik az, amiről nem tudsz. Nem élet az, hogy múlik az idő. Pedig az is múlik, amiről nem tudsz. Az is múlik, amit vársz, de nem jön el.

Akkor vagy igazán bölcs, ha nem kérdezel, de látsz. Ha egy dolgot észreveszel, azt követően bármit képes vagy észrevenni. Az igazat is. Az igazság szüntelenül ott él benned. Miután kimondtad az igazat, az többé nem az egyetlen igazság, mert minden kimondott igazságnál van igazabb.

Testbe zárva őrjöngő vérkeringések zajában, szakadozó idegrendszerek ropogásában keresed az igaznál igazabbat, hogy élni tanulj, élni tudj és haladj nyugalomban a teljesség felé.

Mielőtt elindulsz a megismerés útján, előbb ismerd meg magad. Ha megismered önmagad, megismerheted a társad, akivel élsz, hogy sorsotok által az igaznál igazabb legyél, hogy majd megismerhesd az embereket. A megismerés egy ablakon át történik. Egy másik embert csak akkor ismerhetsz meg, ha az kitárja a rád nyíló ablakait. Ha kitárja. Azt, hogy kitárja, neked is akarni kell. Az, hogy kitárja, még nem elég, hogy eljuss a teljességhez. Miattad kell azt kitárnia, érted.

Két ember gondolata közt nagy a távolság. Minden tér végtelen, mégis gyakran úgy érzed, magába zár és szorít a tér. Mindannyiunkban közös a létezés. Egymást követve, egymás mellett, értelemszerűen válhatunk emberré, ha átmegyünk a földi tisztítótűzön. Ha valakiért megtisztulsz. Ha valaki megtisztul érted.

Meztelen lélekkel, eltakart testtel a megismerés útján haladva a mindennapi örömök és bajok zegzugában ki érti, ki nem érti, hogy két ember gondolatainak — lehetnek azok bármilyen ellentétesek — van közös nevezője, ennek megtalálásához kell előbb a jó szándék, majd a logika.

Elek György