Ez volt az első eset, amikor a járványnak köszönhetően elmaradt egy fellépésem. Aztán következtek sorban az események. A színházban elmaradt egy bemutató, azaz online megtörtént a dolog, de ahogy néztem a kollégákat a képernyőn, valahogy úgy éreztem magam, mint akit megloptak. Hiszen nem mozit akarok nézni, hanem hús-vér, élő embereket, érezni és látni a kollégákat, a nézőket, akikkel együtt ülök a nézőtéren. Aztán bezárt a színház, aztán bezártak minket, embereket is. Hiányzik a színház és minden, ami a munkámmal együtt jár. Az előadások, a különféle fellépések, a nézők, a kollégák, a nyüzsgés, a vidámság. De a Harag György Társulat nem adja fel, hiszen ebben a helyzetben is dolgozunk, április 18-án bemutató. Költészet napja online. Ami pedig a börvelyi amatőr színjátszó csoportot, a Lápi Lidérceket illeti, amelyet vezetek, sok jótékonysági előadást kellett lemondanunk. Ez is nagyon hiányzik, hogy nem tudunk segíteni másokon. Lassan már egy hónapja, hogy így él az emberiség, de azért bizonyos szempontból vannak ennek az áldatlan helyzetnek picike jó pontjai. Lelassultunk, közelebb kerültünk egymáshoz, figyelmesebbek vagyunk egymással, még ha sok esetben csak képernyőn keresztül látjuk is egymást. Többet vagyok a családommal, pótolom a sok elmaradt napot, amit velük tölthettem volna el. Rég nem látott ismerőst, barátot hívunk fel, mert ugye most van időnk. És mert félünk, aggódunk. Nos, ez a félelem, igen, ez már nem igazán kellemes. Ez megnehezíti a bezártságot, ott motoszkál az ember agyában, hogy mi lesz, hogyan tovább. Hogy milyen kicsik vagyunk, mennyire törékenyek, de bízunk abban, hogy minden jóra fordul. Mert annyi mindent átvészelt már az emberiség. Ezt is túléljük. Hiszen még oly sok dolgunk van, amit el kell végeznünk, amit az Isten rendelt el nekünk. Húsvét van, Krisztus feltámadt. Virágzanak a fák, zöldell a fű, szólnak a harangok, amelyek azt üzenik, hogy minden rendben lesz. De addig is meglocsolom a kertben a veteményest, és közben elmormolom magamban az Én, Károli Gáspár szövegét, hogy addig se jöjjek ki a gyakorlatból, mert ki tudja, lehet, hogy már jövő héten játszanom kell…

Varga Sándor színművész