Az adócsalásnak és a feketefuvarozásnak akar(na) gátat szabni az autóstoppolás betiltása, gyakorlati alkalmazásával azonban több százezer utazó és mindennapos ingázó járna rosszul.

A kormány elfogadta, de a végső döntést majd a parlamentnek kell meghoznia az autóstoppolás betiltásáról. A tervezet a személyszállítást szabályozó 2003-as törvényt módosítja, és egyetlen cikkelyből áll: büntetendők azok a járművezetők, akik az önkormányzatok által kibocsátott engedély nélkül szállítanak utasokat. Azaz 1000–5000 lej közötti büntetést fog majd fizetni az, aki stopposokat vesz fel. Bár a jogszabály a feketefuvarozásnak próbálna gátat szabni és az országúti „cápákra” vonatkozik — de alkalmazhatatlan. A Közlekedésrendészet akkori országos parancsnoka, Lucian Diniţă már tavaly ellenezte a törvénymódosítást, hiszen a a testületnek nincs kapacitása arra, hogy a stopposoknak megálló, azokat felvevő autósokra vadásszon. Az alkalmi utasok beazonosítása is szinte lehetetlen, hiszen ki tudná azt ellenőrizni: János bácsi még az este megegyezett Jóskával, hogy felveszi Ombod határában és behozza Szatmárnémetibe.

Ha jogerőre lép, és a hatóságok komolyan is veszik az alkalmazását, annak utazók százezrei látják majd kárát országszerte. Hiszen a stopposok általában kényszerből választják az utazásnak ezt a módját, részben mert a hazai távolsági tömegközlekedés még mindig fejletlen, elmarad az utasok igényeitől — még akkor is, ha Szatmár megyét javarészt modernebb kisbuszok és autóbuszok járják —, részben pedig azért, mert egyes települések között egyszerűen nincs semmiféle, vagy legfennebb egy-egy reggeli és késő délutáni, esti járat.

A „cápák” néven emlegetett, engedély nélkül dolgozó, adót nem fizető fuvarozók egy-egy nagyobb város, megyeszékhelyek és olyan közeli települések között ingáznak, ahol a tömegszállítás nem kielégítő. A fuvarozó cégek szeretik azzal vádolni a feketén dolgozó konkurenciát, hogy miattuk nem tudnak nyereségesen járatokat üzemeltetni, ám ez sokszor nem felel meg a valóságnak.

A Decebal híd lábánál lévő távolsági mikrobuszállomáson várakozókkal beszélgettünk a témával kapcsolatban, és bár szinte mindegyikük most hallott először a stoppolás büntetéséről, egy emberként háborodnak fel. „Szoktam stoppolni — mondja az egyik Erdődre tartó férfi. — Ilyenkor nyáron még nem is olyan rossz a helyzet, csak a délutáni csúcsidőben, de amikor megkezdődik az iskola! Olyankor gyakran előfordul, hogy egyszerűen nem férek fel a mikrobuszra, és ha nem akarok még fél órát itt a megállóban ácsorogni, vagy nem akarom, hogy agyonnyomjanak, akkor inkább kiállok az út szélére. Bizonytalanabb megoldás, persze, de kényelmesebb az utazás. Erdőd felé sokan mennek, felvesznek. És igen, fizetni is szoktam, illetve megkérdezem, mennyivel tartozom.” „Tamásváraljára meg nem akkor jut el az ember, amikor akar — veszi át a szót egy középkorú nő. — Egy déli meg egy délutáni járat van csak. Ha ezek az időpontok nekem nem jók, akkor leggyakrabban Halmiba megyek a menetrend szerinti buszjárattal, és onnan stoppolok. Nem én vagyok az egyedüli, sajnos. Igen, fizetek az útért. De miért büntessenek meg engem vagy azt az embert, aki megáll és felvesz az autójába?! Ha mindenhová rendes, nagy és tiszta buszok indulnának óránként, biztos senki vagy csak nagyon kevesen ácsorognának az út szélén!” — teszi hozzá indulatosan.