Az élet egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdése az, hogy az emberek többsége miért képtelen megoldást találni olyan problémákra, amikhez nem kell más, csak egy őszinte, nyílt beszélgetés, ami néhány perc alatt elvezet a kiúthoz olyan mélységekből, olyan sötétségekből, olyan keretek közül, olyan állapotokból, amelyekről sokan már azt hiszik, hogy onnan nincs visszaút. Ma már nagyon sok szakember választja kutatási témának azt, hogy mi lehet az oka annak, hogy az emberek nagy része nem arra törekszik, hogy mielőbb megoldást találjon a felmerülő problémáira, és menjen minden tovább a maga normális útján, hanem az örök halasztást választja, a hibák másokban való keresését, a magyarázkodást… Végül pedig a csendet, a hallgatást, ami még jobban megnehezíti az életüket. A megoldáskeresés megtagadása intelligenciakérdés is lehet. Gondolkodó és érző ember nem mond le a pillanatok, a percek, az órák, a napok és bizonyos életszakaszok szépségeiről, azok pozitív megéléséről csak azért, mert bármilyen ok miatt nem vállalja a létező problémák megbeszélését, akár azok megvitatását, csak azért, hogy neki jó legyen. Csak intellektuális kérdés lehet az, hogy egy ember nem a saját javát, hanem a saját életének a megnehezítését választja, nem számít, hogy milyen okok miatt. A hallgatás vívódáshoz vezet, amire néha szükség van, de amikor eluralkodik az ember felett, ez a vívódás lélekrombolóvá válik, bezártsághoz vezet, aminek előbb-utóbb meglesznek a káros következményei. Nehéz lenne eldönteni, hogy a hallgatás vagy a beszélgetés jelent nagyobb odafigyelést. Annak a hallgatásnak van pozitív következménye, ami felkészülés olyan beszélgetésre, ami olyan kérdésekre is választ ad, amelyek hosszabb ideje fel vannak téve, de addig nem teremtődtek meg a válaszadás feltételei. Intelligencia kérdése az is, hogy képesek vagyunk-e orvosolni saját bajunkat azzal, hogy a hozzánk közel állók problémáit akarjuk megszüntetni. Komoly rálátásra van szükség ahhoz, hogy adott pillanatokban képesek legyünk eldönteni, a hallgatás vagy a beszélgetés az, ami nagyobb odafigyelést jelent.

Az élet egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdése az, hogy az emberek között miért nem alakulnak ki olyan beszélgetések, amelyek minőségi időtöltést jelentenek. Miért nem tudják megértéssel és érdeklődéssel hallgatni egymást? A meghallgatással lehet segíteni a másikat, hogy megerősödjenek a vágyai, az érzései, és érezze azt, hogy ha nem is a legtökéletesebbek a gondolatai, de azokat értékesekké lehet formálni egy hatékony beszélgetés során. Fel kell ismerni, hogy beszélgetés nélkül nincs emberi kapcsolat, emberi kapcsolat nélkül pedig előbb-utóbb a magány fog eluralkodni az ember felett.