A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek beszélgettek az ünnepekről és a hétköznapokról, a kettő közötti különbségekről, az ünnepvárásról, valamint magáról az ünnepről és annak utóhatásairól.

A beszélgetésen részt vett Fleisz Kinga és Barbara Beáta pszichoterapeuta, Higyed István református lelkipásztor, Márk-Nagy Ágota rendező-drámapedagógus, Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere, Nagy Kitty vállalkozó, Sánta Zoltán belügyminisztériumi alkalmazott, Szénás Barnabás tanár, Józsa János sajtóreferens, Matusinka Beáta, az SZFÚ marketingmenedzsere, valamint Szökőcs Zsófia, Plébán Ingrid és Sárvári Dániel középiskolás diákok. A beszélgetést moderálta Elek György.

Barbara Beáta két szemszögből beszélt az ünnepvárásról és a karácsonyról. Elmondta, náluk a családban teljesen hagyományos ünneplés zajlik. A készülődés december elején kezdődik el, mindenféle karácsonyfadísz kézzel készül, az adventi koszorú is. Nagyon fontosnak tartja, hogy mindent együtt készítsenek a családtagok, főként a gyerekek ötletei alapján. A gyerekek kicsi koruktól kezdve részt vesznek az előkészületekben. A Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. Barbara Beáta úgy érzi, hogy számára gyerekként hatalmas élmény volt az, amikor a testvérével együtt díszítették a karácsonyfát, amit a Jézuska hozott, és valahonnan mindig odapottyantak a díszek. Mindig foglalkoztatta a kérdés, honnan kerültek oda mindig ugyanazok a díszek. Mivel számára nagy élmény volt a gyerekkori karácsonyfa-díszítés, fontosnak tartotta, hogy a gyerekei már két-három éves kortól ott totyogjanak a karácsonyi előkészületeknél. Mindig nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy minden családtag kapjon kézzel készített ajándékot. Amíg ezek készülnek, bibliai történeteket mesélnek és karácsonyi dalokat énekelnek. December az egész család számára végig ünnep, a szenteste és karácsony napjai az együttléttel telnek. Szakemberként azt tapasztalja, hogy ebben a periódusban megszaporodnak a munkahelyi problémák, egyre több lelki problémával küzdő beteg jelentkezik, ugyanis a várakozási időszak sokakból a reménytelenséget és a reményvesztettséget hozza elő. Nagyon sok ember egyedül marad, sokan elmennek külföldre, karácsony este talán megérkeznek egy csomagtartónyi ajándékkal, és azt hiszik, azzal minden el van rendezve. Sajnos ez nem megoldás, az együttlétet nem lehet pótolni, viselkedési problémák jelentkeznek, s ezeknek a legfőbb okozója a szeretethiány.

Higyed István lelkipásztor hozzáfűzte, hogy karácsony után lehet tapasztalni egy „zuhanást”. Az ünnepekre mindenki igyekszik felpörgetni magát a csúcsra, keres valamilyen megoldást az ünneplésre, de utána minden marad a régi, és ezt nagyon nehéz elfogadni. Barbara Beáta azt tapasztalja, hogy sok olyan ember is van, aki nincs egyedül, de nagyon magányosnak érzi magát abban a családban, amelyikben él. A családtagok lehet, hogy mindent megtesznek, de az ilyen ünnepi szeretet nem elég. Ha valaki nem érzi azt, hogy valóban szeretik, az előbb-utóbb lelki problémákhoz vezet.

Higyed István úgy véli, nagyon igaz, hogy egy gyerek karácsonyát nem lehet elintézni egy autónyi ajándékkal, mert a gyereknek ennél sokkal több igénye van, csak lehet, nem tudja megfogalmazni. A lelkész is tapasztalja, hogy Mikolából is mennek szülők külföldre dolgozni, sok gyerek már ünnepelt külföldön, össze tudják hasonlítani az ottani és az itteni ünnepeket. Az egyik gyerek mondta: „Tetszik tudni, tiszteletes úr, ahol sok a fény, ott sok az árnyék is”. A gyerek örül a változásoknak, de ha az a változás nem azt adja, amire számít, az fájdalmas lehet.

Barbara Beáta szerint minden attól függ, hogy mit lát a gyerek otthon. Ma már tényleg megvan az a társadalmi nyomás, hogy meg kell felelni az elvárásoknak. Kell a telefon, kell egy szép ruha, de meg kell őrizni az egyensúlyt a valódi értékek és az új, pörgő világ kínálatai között. Nem lehet elzárni a gyerekeket a technikától, mert az a jövő, de meg kell mutatni nekik a valódi értékeket.

Fleisz Kinga hangsúlyozta, hogy minden ember hozzászokott az érzelmi energiaszinthez. Gyerekkorából, a rendelkezésére álló mintákból, akár a külföldről beáramló dolgokról kialakul egy érzelmi igénye. Ezt az érzelmi igényt ki kell elégíteni. Van száz egységnyi hordó, amit be kell tölteni. A szeretetnek van öt nyelve, ezek egyike az ajándékozás. Reális dolog, hogy az ajándék ki tud fejezni egy odafordulást egy másikhoz, de ez az öt szeretetnyelvből csak az egyik. Amikor az érzelmi üres hordómat meg akarom tölteni, de nincs ez, nincs az, akkor azzal töltöm meg, ami van. Az ajándék is fontos, de nem kizárólagos. Az, hogy az ajándék kézzel készített vagy vásárolt, attól függ, hogy mi áll a rendelkezésére annak, aki ajándékozni akar. Bizonyos adrenalinnal is jár a karácsony. Kell hogy legyen mindenkinek egy érzelmi szintje, amihez bekéri a többit. Az ünnep olyan, mint az ebéd. Ahhoz, hogy legyen, elő kell készíteni. Az ebédet vagy elkészítjük, vagy megvásároljuk. Ha mi készítjük el, ahhoz, hogy különleges legyen, sok időt kell tölteni a beszerzéssel és az előállítással.

A szeretetnyelvhez visszatérve arra hívta fel a figyelmet, hogy ha megtelik az a bizonyos hordó, nem érzünk űrt. Ha nem telik meg, mindig ott lesz a hiány.

Téved az, aki azt hiszi, hogy valaki megtölti a poharát. Mindenki meg kell töltse a maga poharát, mutatott rá a szakember, hozzátéve azt is, hogy akár egy terápiának is minősülhet az, hogy valaki keserűséget, magányosságot, űrt érez karácsonykor vagy bármilyen más alkalommal. Ez az önkéntes segítés. Ha valaki elmegy egy olyan helyre, ahol nincs családja, és ott egyedül marad, vagy van családja, de azt nem éli meg, akkor az illető kell tegyen valamit, mert csak az fog kapni, aki ad. Az adásnak egy olyan felszabadító euforikus örömállapota van, mint a drogoknak, mert felszabadulnak hormonok, boldogságot okozó kémiai anyagok. Az igazi készülődés az, ha adunk. Ünnepekkor csak azok a lehangoltak, akik nem készültek fel rá. A nem készülés abban is áll, hogy nem tanulta meg, hogyan kell azt csinálni.

Barbara Beáta rávilágított, hogy azok az emberek válnak problémásakká, akik már képtelenek adni. Ezek az emberek lesütik a fejüket, szeretnek láthatatlanok lenni, otthon ülni, nem kimozdulni, mindig fáradtak, mindenre tudnak valami magyarázatot adni, de ezzel csak maguknak és családjuknak ártanak. Ebből az állapotból ki kell mozdulni és megtalálni a járható utakat. Észre lehet venni az apró örömöket, de ahhoz látni kell.

Elek György a fiatalokat kérdezte: mi a fontos most az iskolában, legyen telefon, modern cucc?

Sárvári Dániel úgy érzi, hogy nem a telefon és a ruha számít, ezek miatt nem néznek le senkit. Plébán Ingridnek az a véleménye, hogy nem mondják senkinek a szemébe, hogy olcsó telefonod vagy ruhád van, de gondolják, akár éreztetik is. Elég szomorú az, hogy tárgyi dolgok miatt ítélik meg egymást az emberek.

Azért, mert valaki jó tanuló, nem figyelnek fel rá? — kérdezte Elek György.

Plébán Ingrid mosolyogva válaszolta, hogy arra azt mondják, hogy „tocsi” vagy benyalizza magát a tanárnak.

Szénás Barnabás a hetvenes-nyolcvanas években volt gyerek, Óváriban nevelkedett, akkor Óvári egy jól elszigetelt település volt, de volt lehetőség megtanulni szépen, jól ünnepelni. Azért is örül annak, hogy szép gyermekélményei voltak, mert ezekkel együtt jártak a szép karácsonyok. Ezeket az élményeket egyrészt átadhatja — amennyiben sikerül — a gyerekeinek, másrészt a hivatásából kifolyólag példaként állhat a tanítványai előtt. Nem kell bort innia és vizet prédikálnia. Nem kell magyarázkodni, hogy miért jó, ha így vagy úgy viselkednek. Szénás Barnabás elmondta, megkérdezte az osztályban, hogy ki hogyan ünnepeli otthon a karácsonyt. Nem a legértelmesebb gyerekek válaszoltak, hanem egy minden hájjal megkent fiú, aki elmondta, hogy náluk összegyűl a család, esznek, isznak és mulatnak. A karácsony egy nagyon szép egyházi ünnep, amikor Jézus születését ünnepeljük. De el kell gondolkozni azon is: megtehetjük-e, hogy elvegyük azoktól az emberektől azt az örömöt, hogy ők mulassanak karácsonykor? Mennyire lehet elválasztani az ünnepet a hétköznapoktól, hiszen ezek összemosódnak, ha hagyjuk. Nem juthatunk oda, hogy ne tegyünk különbséget az ünnepek és hétköznapok között. Vannak boldog hétköznapok azért, hogy legyenek ünnepnapok. Hétköznapok nélkül nem lehetnek ünnepnapok. Ha nem lennének húzós hétköznapok, akkor az ünnepnek nem lenne létjogosultsága. Úgy bensőségében, mint külsőségében is különbséget kell tenni a jól megélt hétköznapok és a jól megélt ünnepnapok között.

Sánta Zoltán elmondta, gyermekként számára mindig nagy kérdés volt, hogy a Mikulás és a Jézuska, aki hozza az ajándékot, hogy tud annyi nyelven beszélni. Napjaink karácsonyáról Sánta Zoltán egy kicsit szomorú képet festett, de ennél is szomorúbb jövőt vázolt. Elmondta, eléggé negatívan éli meg, hiszen december elejétől már minden bevásárlóközpontban az angol karácsonyi dalokat lehet hallani, ezeknek pedig semmi közük nincs Jézus születéséhez. Ugyanakkor kifogyhatatlanok a promóciós karácsonyi termékek, mintha erről szólna az egész ünnep. Emiatt nagy mértékben értékét veszíti mindaz, ami e köré felépült. A karácsony megünneplése egy szimbólumrendszer szerint épült fel évszázadokon keresztül, és már azoknak a szimbólumoknak élünk, azon túl, hogy Jézus születése már mellékes, inkább a család ünnepévé vált a karácsony. Találkoznak rokonok, ismerősök, megajándékozzák egymást, a vallási oldala az ünnepnek háttérbe szorult, az egész anyagiassá vált. Az ünnepet kihasználják a nagyvállalatok, szakemberek nagyon ügyesen tudják befolyásolni az embereket, tudják azt, hogy a felvásárlóerő ilyenkor sokkal nagyobb. Ilyenkor minden túltelítődik, emiatt is fáradnak el az emberek, amire valóban beköszönt az ünnep. Annyi az anyagi kínálat, hogy nem jutunk el a lelki dolgokhoz. Nem a legjobb irányba halad az egész ünneplés. Jó az, ha a család együtt készíti el a karácsonyfadíszeket és az ajándékokat, csak az a baj, hogy ezek vizuális dolgok. Nem igazán lehet megszólni a fiatalokat, mert ők csak azt teszik, amit a felnőttektől látnak és tanulnak. Ma már aszerint sorolják be az embereket, hogy hol dolgoznak és mennyit keresnek, ez pedig nincs rendjén. A valódi értékek nem eszerint kellene eldőljenek.

Barbara Beáta kifejtette, hogy a vásárlási és a fogyasztói lázat úgy fogalmazták meg a szakemberek, hogy hedonista ünneplés, és a hedonista karácsonyt tartják sokan, abban a módban ünnepelik. Valóban így van, mert általában arról szól, hogy legyen megvásárolva az étel és az ital, legyenek meg az ajándékok. Már október végén a nagy bevásárlóközpontokban ott ült a Mikulás a szaloncukrokon. Ez egy nagyon rossz irány, mert elviszi az embereket a hedonista élet felé, halmozzák az élvezeteket, csak a materiális dolgok megvásárlására ösztönöznek, miközben az értékek háttérbe szorulnak.

Elek György a beszélgetés fonalát a családi ünnepekre irányította: születésnap, névnap, házassági évforduló stb.

Márk-Nagy Ágota arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy miért van szükség ünnepekre. „A beszélgetést hallgatva az szűrődött le benne, hogy amikor ünnepelünk vagy ünnepre készülünk, megerősítjük az érzéseinket. Mégpedig a közösségünket, mert általában a család ünnepel, vagy egy nagyobb család vagy egy pár, ami már egy közösség. Az ünnep olyan, mintha pecsétet tennénk egy fontos értékre, ami összeköt minket. Ahhoz, hogy az ünnepek megőrizzék az értékeket, abban nagyon nagy felelősségük van a felnőtteknek, a pedagógusoknak, az egyházi embereknek. Az is nagyon fontos, hogy milyen szertartások szerint ünnepelünk. Ezeket elsősorban a szülők kell megtanítsák a gyerekeknek” — magyarázta. Ágotának két lánya van, akik már az óvodában nagyon sok éneket, táncot tanultak, ezt továbbfejlesztették az iskolában, és ennek a hangulatát megélik a mindennapjaikban.

Fleisz Kinga megjegyezte, hogy az ünnep csodavárás is. Talán éppen a csodaság különbözteti meg az ünnepet a hétköznapoktól. Az ünnepi rítusok igazából azt szolgálják, hogyan kell előkészíteni a varázslatot és hogy történik meg ez az úgynevezett átváltozás a hétköznapból az ünnepbe. A klasszikus mesékben vannak olyan történetek, amikor a fiú elmegy szerencsét próbálni, máshol keres értékeket, majd visszatér. De el kell menni ahhoz, hogy visszajöjjön. Azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz a hagyományos ünnepeinkkel, Fleisz Kinga nem tudott határozott választ adni, az viszont tény, hogy minden tőlünk függ. Mindig elmondjuk, elmondták eddig is, hogy a „mai fiatalok”. A mai fiatalok minden cselekedete a mai idősek nevelési módszereinek a következménye. Mindenki volt egyszer mai fiatal, mindenki elment abból, ami addig volt, és megújulva tért vissza. Volt egy szakrális rítus, kipróbáltuk, milyen, amikor csak profán, ezt megismerve vissza lehet térni a szakralitáshoz, mert a szakralitás adja azt a csodaságot, azt a plusz rítust, azt az ízt, ami úgymond nincs meg a hétköznapokban. Mindenki szeretne ünnepelni, de ki az, aki tudja, hogyan kell? Mi kell ahhoz, hogy az a nap különleges legyen? — vetette fel a kérdést.

Barbara Beáta szerint csupán szeretet és odafigyelés kell. Ha szeretek valakit, ott vagyok neki, figyelek rá, azt hallom meg, amit mond, nem azt, amit én szeretnék. Azáltal, hogy meghallom azt, amit mond, ő biztos abban, hogy értem és szeretem, tükrözöm őt. Visszamondom neki, hogy jól értettem, és elfogadom olyannak, amilyen.

 Folytatjuk