A Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek beszélgettek arról, hogy mit tartanak ma az emberek — főként a fiatalok — értéknek, hogyan alakul ki az értékrend és az identitás, ami meghatározza az ember jellemét.

A beszélgetésen részt vett: Barbara Beáta pszichológus, Heinrich Andrea, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum magyartanára és tanítványai: Örmény Márk és Fábián Ármin, Csorján Árpád, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára és tanítványai: Lázár Dávid és Barta Roland, Varga Bressel Christiane Emese és tanítványai: Ary Dalma és Muszka Botond, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület elnöke, Jánk Károly költő, Kovács József református lelkipásztor, Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere.

A beszélgetés további részében véleménykülönbségek ütköztek, Elek György lehetőséget adott mindenki számára véleményt nyilvánítani, hogy a különbözőségekből kialakuljon az egész.

Bessenyei Gedő István arra a kijelentésre reagált, hogy a fiatalok túl okosak. Ő ezt nem tartja igaznak, ugyanis épp ennek az ellenkezőjét tapasztalta a családja életében, abban a környezetben, amelyikben nevelkedett. Míg a nagyszülők el voltak ájulva a gyerekeiktől, mert azok egyetemet végeztek, bejutottak a városba, a mai fiatalok elnyomottak, az anyuci szoknyája alatt tartottak. Nagyon sok harminc év körüli fiatal él a szüleivel, mert sem gazdasági lehetősége nincs önállósulni, de nem is nevelték önállóságra, hogy kövessen valamilyen normákat és értéket válasszon.

A nagy szabadság a felelősséggel együtt igaz. Minél nagyobb a szabadsága egy fiatalnak, annál nagyobb a felelőssége is. Ha ez megfelelően van tudatosítva, akkor nagyon jól működik, a szabadság nem egy nagy szó, csak kell tudni vele élni. Úgy tűnik, hogy a mai fiatalok nem kapják meg azokat az esélyeket, amiket a szüleik generációja megkapott. Régebben lakáshoz és autóhoz lehetett jutni kiutalással, most aki ezeket megvásárolja, hetven-nyolcvan éves koráig kell törlessze a banki kölcsönt. Emiatt valóban nagyon sokan elmennek külföldre, de egy idő után nagyon sokan visszajönnek.

Lázár Dávid azt vallja, hogy nem valaki vagy valakik miatt kell fejleszteni az identitást, hanem magunkért. Nem azért vagyunk magyarok, mert valamilyen irányból ez az elvárás, hanem magunkért. Azért, mert a szülő nem engedheti meg magának, hogy a gyerekét elvigye színházba vagy kulturális eseményekre, még nincs veszve az a gyerek, mert lehet neki mesélni, olvasni.

Jánk Károly felvetette, hogy vannak szülők, akik román óvodába és iskolába íratják a gyerekeiket abban a tudatban, hogy ott jobban érvényesülnek. Szejke Judit szerint épp itt kezdődik a baj, és ott, amikor a szülő sokat dolgozik, nincs elég energiája a családra. Kovács József megjegyezte, hogy emiatt virágzik a terapeutának a praxisa. Régen nem volt minden utcában magán-pszichológiairendelő.

Heinrich Andrea hozzátette, hogy érzelmileg is rosszabb körülmények között élnek a mai fiatalok, nagyon sok a szétszakadt család. Nagy a bizonytalanság. Sokkal nagyobb károkat okoz az érzelemhiány, mint az anyagi problémák.

Muszka Botondnak az volt a meglátása, hogy olyan világban élünk, hogy csúcson van a népvándorlás, népek keverednek, a nemzetek elveszőben vannak, egy massza lesz az emberiségből, és mindenki egy sémát követ, amit a többség sugall. Nagyon fontos, hogy megőrizzük a magyar identitásunkat és a hagyományainkat, még akkor is, ha néha ezért mások megítélnek.

Ary Dalma kiemelte, hogy a szülők életpéldáikkal egy biztos hátteret kell biztosítsanak a gyerekeiknek olyan szempontból, hogy ne mondhassák azt, hogy nem a jót látták és hallották otthon. Minden ember arra kell törekedjen, hogy olyan értékeket teremtsen a maga életében, amiket bármikor példaként mutathat fel.

Csorján Árpád azt bizonygatta, hogy a kommunizmusnak az volt az egyik fő szempontja, hogy faluról minél többen költözzenek be városra és veszítsék el a gyökereiket, szakadjon meg a folytonosság.

Szejke Judit Bessenyeinek arra a gondolatára, hogy a fiatalok nagy része a szülőknél lakik és nincs meg a döntési joga, elmondta, hogy a Borókagyökér Egyesület által szervezett foglalkozásokra vitt gyerekek között gyakran tapasztalja, hogy amikor megkérdezi a gyereket arról, hogy érezte magát, mi volt a kedvenc étele, az anyuka válaszol. Nagyon sok szülő úgy erőlteti rá az akaratát a gyerekre, hogy észre sem veszi. Ennek a következménye az, hogy a felnőtté váló fiatal akarata gyenge. Ha a szülő megengedi azt, hogy gyereke a saját korosztályának megfelelően hülyeségeket csináljon, akkor annak meglesz a felnőttkori következménye.

Csorján egyetértett azzal, hogy ez valóban így van, de a szülők nem mindig tudnak magukon túllépni. Egy ideig mindenért a szülő a felelős, egy idő után pedig meg kell adni a fiatalnak a szabadságot. Ez nagyon nehéz, még akkor is, ha tudjuk, hogy a fiatal meg tud állni a saját lábán. Szülőként nagyon nehéz úgy élni, hogy mindig ott legyen a tudatában, hogy a gyerek mindent hall, mindent lát.

Kovács József úgy látta, hogy a legtöbb gond azzal a gyerekkel van és lesz, akit reggel bevisznek a bölcsődébe és este kiveszik. Aki nem érzi a szülő közelségét és nem az ő viselkedéséből tanul.

Barbara Beáta kifejtette, hogy a gyerekben születésétől fogva kialakul egyfajta kötődés a szüleihez. Ez a kötődés lehet biztos, bizonytalan stb., de szabnunk kell bizonyos határokat, kereteket a gyerekeknek, amire szükségük van. Tudniuk kell viszont, hogy abban a keretben mozoghatnak. Az a gyerek, aki szabályok nélkül nő fel, felnőttként sem tud szabályszerűen élni, elveszettnek érzi magát, vagy azt hiszi, hogy mindig az a helyes, amit ő lát helyesnek. Nem tudja, hogy mit szabad és mit nem, mert neki mindig mindent szabad volt. Lehet mondani, hogy bármit megtehet a gyerek, de mihez képest bármit? Mert az, aki bármit megtehet, leugorhat akár a hídról is. El kell mondani a gyereknek, hogy mit miért nem tehet meg és mit miért kell megtennie. Szejke Judit hozzáfűzte: ha nincs keret, a gyerek elveszíti a biztonságérzetét.

Örmény Márk azt tapasztalja, hogy a fiatalok és az idősek között nem működik a kommunikáció, a fiatalok nem tudják, mit akarnak az idősek, az idősek nem tudják, mit akarnak a fiatalok. Emiatt alakul ki a fiatalok körében az inaktivitás. Márkot nem érdekli, hogy mit csinálnak a parlamentben vagy az önkormányzatokban, ha abból neki nem származik valami haszna. Sokszor a politikus elmondja a beszédét, de senki sem tudja, hogy kinek és miért. Vannak fiatalok, akik magyarnak vallják ugyan magukat, de amikor tizennyolc évesek lesznek, arra szavaznak — ha szavaznak —, akiről a környezetükben hallanak. Nem meggyőződésből szavaznak, mert nem győzi meg őket senki.

Bessenyei szerint az, hogy a mai fiatalok nem érzik a felelősségét annak, hogy részt kell venniük a közéletben, részben az ő felelősségük. Szembe kell nézni azzal, hogy a fiatalok is hagyják, hogy kifussanak a kezükből a dolgok. Azt mondják, nem szavazok, mert nem érdekel. A politikusok pedig, mivel választást akarnak nyerni, az idősek felé fordulnak, ugyanis a közép-európai országok többnyire idősebbekből állnak, mivel elöregedőben van a társadalom, ők képezik a szavazóbázist. Mivel a fiatalok kevesebben vannak, a szavuk elenyésző a társadalomban, de Bessenyei szerint a fiatalok nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne szavazzanak, hiszen az, aki nem vesz részt a társadalom alakításában, saját magát zárja ki. Csorján megjegyezte: ez nagyon szépen hangzik, de hogyan tudjuk mi ezt átéreztetni az idősekkel?

Ary Dalma rávilágított arra, hogy itt megint a szülő jelenléte és példaadása dönt. Ha a gyereket nem viszik el színházba, kulturális eseményekre, nem mutatnak a gyerek számára pozitív példát, akkor nem lehet pozitív eredményekre számítani. Dalma még mindig emlékszik arra a napra, amikor szülei első alkalommal vitték magukkal szavazni, és ő dobhatta be a szavazócédulát. Utána alig várta, hogy tizennyolc éves legyen és szavazhasson. Szükség van az életben olyan pillanatokra, amelyek megmaradnak. Mert ha nincsenek ilyen pillanatok, akkor a gyerek nincs mire emlékezzen, nincs mit kövessen és minden érdektelenné válik a számára.

Barbara Beáta szülei nem voltak értelmiségiek. Rá nem a szülők voltak hatással, hanem az iskola, ott is a magyartanára. Ő mutatott meg számára egy másik utat. Ekkor kezdett el olvasni, tudatosan színházba járni. A beégetett mintákat felül lehet írni. Barta Rolandnak az utóbbi gondolatokat hallgatva egy nagyon érdekes példa jutott eszébe, ami arról szól, hogy egy létra tetejére feltettek egy banánt, s a majmok megpróbáltak utánamászni, de fentről folyton lelocsolták őket vízzel. Sorban mentek a majmok, a végén oda jutottak, hogy amikor egy majom elindult a létrán, a többi azonnal visszahúzta. Mi is bele vagyunk nevelve azokba a normákba, hogy van, amit szabad, van, amit nem szabad. A gyereket kell hagyni, hogy maga győződjön meg arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Csorjánnak szavajárása, hogy nem élünk következmények nélküli világban. Minden tettnek és döntésnek megvan a következménye. Nem tudni, miért, de ezt sokan nem akarják tudomásul venni.

Örmény Márk visszatért arra a gondolatra, hogy változtatni kell, de most… Itt a gondolat félbeszakadt. Öt és fél éve él Szatmárnémetiben. Az első félév azzal telt el, hogy ismerkedett a környezettel, a másik év azzal telt el, hogy rájött, hogy Szatmáron nincs semmi. Az utolsó két hónapban rájött arra, ha azt akarja, hogy legyen valami, most kell tegyen valamit, mert most él, húsz év múlva már késő lesz. Nem szeretné, ha majd sajnálkozna, hogy mit mulasztott. A fiatalok is tesznek azért, hogy itt olyan körülmények alakuljanak ki, ahonnan el kell menekülni. Nem lehet elvárni a negyvenéves embertől, hogy tegyen valamit azért, hogy a húszévesnek jobb legyen. Nekik más volt jó abban az időben, a mai fiatalok maguk kell eldöntsék, hogy nekik mi a jó.

Szejke Juditnak az a véleménye, hogy nagyon sok minden van körülöttünk, ami akár érdekelne is, de ezekről nem tudunk. Sokan mondják, hogy azért mennek el, mert itt nem lehet tanulni, nem lehet élni, pedig ha szétnéznének, meglátnák, hogy lehet. Bessenyei nagyon sajnálja azokat a generációkat, amelyek nem jókedvükből mennek el. A gyerekkori társaságából már csak ketten vannak itt. Bessenyei hangsúlyozta, amikor azt mondja, hogy a fiatalok vegyék a kezükbe a sorsukat, az nem azt jelenti, hogy nem kell az időseket meghallgatni. Ha nem hallgatja meg, odajut, hogy ismét felfedezi az elektromosságot vagy bármi mást, amit már felfedeztek. Fel kell használni a tapasztalataikat, de tudomásul kell venni, hogy nem tudnak mindenben segíteni. Fábián Ármin feltette a kérdést: ha nem érzi jól magát itt, miért maradjon?

Örmény Márk szerint ez már identitásprobléma. Fábián Ármin szerint Magyarorság számunkra nem egy idegen ország, hiszen az ott élő emberek nyelvükben is, szokásaikban is hozzánk hasonlóak. Szejke Judit arra biztatta Ármint, hogy menjen ki néhány hónapra, éljen ott és megtapasztalja, hogy azok az értékek, amiket mi itt felhalmoztunk, ott semmit sem érnek. Bessenyei ismer egy olyan lányt, aki irodalomkritikusnak tanult, a doktori címet is megszerezte Romániában, mégis dobott mindent és elment telefonos kisasszonynak Csehországba. Annyira bezárultak számára a lehetőségek, hogy meghozta ezt a döntést. Nagyon gyorsan kell tenni valamit, hogy érdemes legyen itt maradni. Budapesten egy nagyon szörnyű huszadik század után ma azt mondják, hogy zsidó reneszánsz van. És valóban az van. Újra virágzik egy nagyon sokszor elnyomott népcsoport, ami többek között annak köszönhető, hogy egy óriásplakáton egy zsidó öltözetben lévő személy azt hirdette, hogy zsidónak lenni jó. Ez egy pozitív üzenet. Ha mi azt tudjuk üzenni, hogy szatmári magyarnak lenni jó, hogy itt lenni jó lesz, nem azért, mert itt vannak az ősök, hanem azért, mert nekünk jó lesz, akkor sokan felismerik majd azt, hogy érdemes itt maradni. Bessenyei elmondta, elmehetett volna a budapesti Nemzeti Színházba, de ott a százhuszonvalahányadik dramaturg lett volna, itt pedig ő lett a társulat igazgatója. Sokszor jó a kis közösséget választani, mert ott jobban meglátszik a munkánk eredménye. El lehet menni egy láthatatlannak Londonba, ahol ott lehet a masszában. Elképesztő, hogy ott mennyire senkivé, mennyire jelentéktelenné válhat valaki, itt pedig látható maradhat — fogalmazott. Jánk Károly egy ismerőse véleményét osztotta meg, aki azt mondta, hogy Budapesten mérettetik meg a költő, a színész stb. Bessenyei erre reagálva megjegyezte: attól, mert Budapesten van a mérleg, nem kell odaköltözni. Mi itt létrehozhatunk dolgokat, amiket elviszünk oda, rátesszük a mérlegre és hazahozzuk. Bessenyei azért tartotta értékesnek és építő jellegűnek a beszélgetést, mert generációk találkoztak és mondták el véleményüket. Igenis fontos az, hogy több korosztály találkozzon és beszéljen dolgokról.