A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott szakértők, önkormányzati képviselők és vállalkozó beszélgetett a vidékfejlesztési programokról, valamint a helyi akciócsoportok megalakulásáról, azok fejlődéséről és jelenlegi lehetőségeiről.

A beszélgetésen részt vett: Magyar Lóránd parlamenti képviselő, Tóga István és Tóga Judit, Tasnád és Nagykároly, illetve Szatmárnémeti és környéke akciócsoportjainak menedzserei, Holczman Hilda egyéni vállalkozó, valamint Găman Mihály, Pusztadaróc és Brém László, Mezőfény polgármestere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Mennyire fontos a polgármester vagy a vállalkozó rátermettsége ahhoz, hogy minél több sikeres pályázatot valósítson meg? — vetődött fel a kérdés.

Găman Mihály úgy látja, ha valaki számára adódik egy lehetőség, és megpróbál élni azzal, akkor mindenképpen ér el sikereket azzal, hogy tesz valamit a már meglévő értékekhez. Az akciócsoportok vezetői arra is odafigyeltek, hogy valamilyen módon mindenki részesüljön támogatásban. Sok esetben azok, akik jó pályázatokat írtak, segítettek azoknak, akiknek nem volt gyakorlatuk.

Magyar Lóránd rávilágított, hogy a nemzeti alapok felhasználásánál nem volt mindenkinek nyertes pályázata. A LEADER-nél a jók húzták magukkal a gyengébbeket is. Egy másik fontos dolog, hogy ebben a pályázati világban a LEADER-nél a kisebb, tapasztalatlanabb önkormányzatoknak és vállalkozóknak is lehetett sikerélményük. A nemzeti alapból mindenki szeretett volna pénzt kapni, de nem mindenki kapott, a LEADER-nél viszont mindenki kapott pénzt, felzárkózhattak a gyengébbek is.

Brém László azt tapasztalta, hogy nagyon sok információt lehet szerezni akkor, amikor a polgármesterek találkoznak. Ugyancsak fontos az, hogy az önkormányzatok vezetői egyeztessenek a lakossággal. Mezőfényen két lehetőség volt: vásároljanak egy traktort, vagy tegyék rendbe a sportpályát, mind a kettőt nem lehetett. Egyeztettek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a traktor a fontosabb.

Elek György szóvá tette, hogy nagyon sokan amiatt félnek pályázni, mert azt tapasztalják, hogy a nagy projektek esetén a tervek elkészíttetése sok pénzbe kerül, és ha végül a projekt nem lesz nyertes, odaveszett az összeg.

Magyar Lóránd erre reflektálva elmondta, hogy a vállalkozó befektet egy előtanulmányba és egy pályázatírás díjába. Egy tisztességes pályázatíró el kell mondja a pályázónak, mennyi a lehetősége annak, hogy nyertes pályázata legyen, így az ember eldöntheti, hogy pályázik-e. Nagyon sok szélhámos van ebben a szakmában is, akiknek csak az a céljuk, hogy pályázatokat írjanak. Ezt már a legelején ki lehet szűrni. Ha valaki ötezer euróért akar pályázatot írni, és kétszázezer euró lesz a sikerdíj, akkor ő maga sem hisz abban. Önkormányzatok esetén azok az előtanulmányok, amelyek elkészülnek, megmaradnak, és hasznosak lehetnek a jövőben is. Magánvállalkozók esetében más a történet, de itt is oda kell figyelni az esélyekre. A pályázónak is nagy a felelőssége — sokszor önmagával szemben —, mert nem figyel oda eléggé, inkább hallgat mások szavára. Egy tisztességes pályázó, egy tisztességes tervező meg kell mondja, hogy ennek vagy annak nincs értelme, kár vele foglalkozni.

Holczman Hilda férjével a Holczman Ottó egyéni vállalkozást vezeti, mezőgazdasággal foglalkoznak. Volt egy nagy pályázatuk 2008-ban, ami nagyon nehéz volt, ki voltak téve a bürokrácia minden formájának. Két évig próbálkoztak kölcsönt felvenni. Szatmár megyében huszonkét bank létezik, és egyik sem adott kölcsönt, pedig teljes gépvásárlást terveztek. Olyan helyzetben voltak, hogy vagy pályáznak és mennek előre, vagy csődöt jelentenek. 2010-ben úgy tűnt, hogy nincs esély a pályázat elnyerésére. Sok problémát sikerült megoldani, de még mindig nem volt biztonság. Ekkor jött a hír, hogy megalakult az akciócsoport. Ki volt írva a pályázat, de féltek pályázni, nehogy megint ugyanaz legyen. Hamar kiderült, hogy teljesen más a helyzet, és kialakult egy jó kapcsolat. A menedzser ismertette a lehetőségeket, elmondta, hogy mi milyen következményekkel jár. Ha azt tették, amit elvártak tőlük, akkor minden ment simán, magyarázta a vállalkozó.

Magyar Lóránd kiemelte, hogy a LEADER program lebonyolítása gyorsabb, mint az országosé. Nagyon sok mindent lehetne továbbgondolni. Az országos programokon sikertelen pályázatnál — amiről korábban beszéltünk — időben elő kellett teremteni az ötvenszázalékos önrészt. Még a legelején volt egy olyan lehetőség, hogy az államtól kapott segítséget a bank azért, hogy előnyösebb feltételek mellett adjon kölcsönt a vállalkozóknak az önrész biztosításához. Ma már nincs ilyen banki támogatás. Az állami szférától és az önkormányzatoktól eltekintve az összes többi pályázathoz önrész is szükséges, kivéve a fiatal gazdákat. Az lenne még egy kihívás, hogy az állam megfinanszírozza az önrészekhez szükséges kölcsönöket. Egyelőre szó sincs róla, jelentéktelen dolgokra mennek el a pénzek. A bankok kereskedelmi szempontból közelítik meg, nekik ez egy üzlet, az állam kell valamilyen formában beszálljon, hogy akik pályáznak, előnyösebb feltételek mellett hozzájussanak egy kölcsönhöz az önrészhez, mutatott rá a hiányosságokra Magyar.

Brém László hozzátette, hogy nagyon fontos az előnyös feltétel, mert volt rá példa, hogy felvettek hitelt az önrész megfinanszírozására, ám a végén oda jutottak, hogy mire a pályázat lezárult, csődöt jelentettek. Az állami támogatásokat is úgy kellene megoldani, hogy az valóban segítség legyen, nem pedig belerohanás az adósságba.

Tóga Istvánnak volt egy kellemes tapasztalata az elmúlt periódusban, amikor előre meg kellett legyen a pénz száz százalékban, hogy utána majd az ötven százalékot visszakapja a pályázó, a huszonkét bank közül egy volt nyitott arra, hogy európai uniós pályázathoz kölcsönt adjon. Olyan megoldást talált a bank, hogy napok alatt a pályázók rendelkezésére bocsátotta a pénzt.

Găman Mihály szerint nagyon fontos a szakmaiság és a folytonosság. Mindkettővel rendelkezik a kistérségi társulások menedzsmentje, ennek köszönhetők a sikerek. Nagyon sokat számít, hogy a második ciklus az első ciklus tapasztalataira épült.

Holczman Hilda abban reménykedik, hogy ha továbbra is jól alakulnak a dolgok, és lesz eredménye a mezőgazdasági munkának, akkor a fiatalok is itt maradnak, és folytatják azt, amit a szülők elkezdtek.

Tóga István kifejtette, hogy a LEADER egyik mozgatórugója a mentalitás. Elhangzott, hogy mi itt, Szatmár megyében jól megvagyunk, jó a munkamódszer, de a LEADER képét nem a szatmári akciócsoportok működése határozza meg, hanem az országban működő kétszáznegyvenhárom csoporté. Azért vannak néha ezek a megszorítások, mert az Unió az átlagot nézi.

Tóga Judit hozzátette, hogy Szatmár megyében azért mennek jól a dolgok, mert a havi találkozókon mindent megbeszélnek. Bármilyen döntést megelőzően egyeztetnek a kifizetési ügynökséggel is, hogy megelőzzék a nézeteltéréseket, hogy a problémák ne akkor jelentkezzenek, amikor már nehéz kijavítani azokat. Azok a problémák, amelyek az akciócsoportok által fel vannak vetve a találkozókon, a következő havi találkozón már meg vannak oldva. A kezdeti időszakban háromnegyed év is eltelt, amíg egy döntés megszületett.

Tóga István az Európai Unióban egyedülinek tartja azt az eredményt is, hogy megalakult az akciócsoportok föderációja, ami nagy hatalom, hiszen az ország valamennyi csoportját képviseli, és tud hatni a felsőbb szervekre.

Magyar Lóránd fontosnak tartja, hogy még ebben a ciklusban legyen előrelépés a társulások megalakulásában. A jelenlegi stratégiában is szerepel a társulások támogatása. A kommunista rendszernek egy nagyon rossz maradványa, hogy mindenki irtózik a társulásoktól. Magyar bízik abban, hogy a helyi akciócsoportoknak sikerül megoldaniuk, hogy jó példaként egy-két jól működő társulást állítsanak össze, mert a társulásokban van a jövő egyik lehetősége. Az EU-s rendszer teljesen el fog menni a társulások felé, a húsz-harminc hektáros gazda a mezőgazdaságban nem fog tudni talpon maradni. Vagy összeállnak, vagy fel fogják őket falni a nagyok. Van ennek egy hátránya is, ami nem más, mint a vidék elnéptelenedése. Nagyon nehéz leültetni az embereket egy asztalhoz, és nagyon nehéz megtalálni a közös érdekeket. Az együttműködések egyértelműen gazdasági érdekekről kell szóljanak.

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy miért nem a megye látja el az iskolákat tejjel, kiflivel és gyümölccsel.

Magyar Lóránd elmondta: az lenne az ideális, ha egy helyi termelőtől vásárolnák fel a tejet, a kiflit és a gyümölcsöt, ha nem olyan licit lenne, amilyen most van; az lenne az ideális, ha ezeket a termékeket helyben elő lehetne állítani. Sajnos a valóságban ez nem így működik.

Tóga István megjegyezte, hogy akkor lehetne helyben termesztett az iskolákban kiosztott gyümölcs, ha lenne egy nagy társulás, amelyik biztosítani tudná a szükséges gyümölcsmennyiséget. A jelenlegi liciten a kis- és közepes vállalkozások egyáltalán nem esélyesek, mert nem tudnak olyan nagy mennyiséget biztosítani.

Magyar Lóránd ezt egy országos gondnak, közbeszerzési problémának tekinti. A közbeszerzési törvényen néha módosít valamit a parlament, de mérvadó változtatások nem történnek. Mindenki fél. Ebben az országban sajnos a politikum eljutott arra a szintre, hogy mindenki fél radikálisan változtatni. Évekig tartanak a versenytárgyalások és minden egyéb.

Brém László tapasztalata is az, hogy ez akadályozza a munkálatok előrehaladását is. Hiába van pénz, hiába van jóindulat, a közbeszerzés úgy elhúzódik, hogy mire megvan, hogy melyik cég végzi a munkálatot, megnövekednek az árak, aktualizálni kell a terveket stb.

Magyar Lóránd visszatérve a diákoknak járó gyümölcsre kifejtette, hogy nincs olyan gyümölcstermesztő a megyében, amelyik le tudná szállítani a szükséges mennyiséget. Nincsenek hűtőházak, az almát pedig egész tanévben szállítani kell. A másik dolog pedig az, hogy nem biztos, hogy a tej, a kifli és az alma az, ami hiányzik a gyerekeknek az iskolában, abból a pénzből lehetne mást is csinálni. Itt is a helyi közösség kellene eldöntse, hogy a gyerekeknek tej-kifli-alma kell vagy meleg étel — vetette fel Magyar.

Magyarországon a LEADER program közösségi rendezvények támogatására is lehetőséget ad. Magyar Lóránd már többször hangoztatta, hogy nálunk is meg kellene változtatni a község-, falu- és városnapokat. Nem a rendezvényekkel van baj, hanem azoknak azzal a részével, ahol a kínai termékek ellepik a környéket, mondta. Olyan pályázatok megírására kell lehetőséget teremteni, amelyek révén helyi termékeket mutatnak be. Össze kell szedni a kézműveseket, el kell készíteni a termékprojektet, büszkének kell lennünk arra, hogy vannak szatmári értékeink. Az elmúlt harminc évben senki nem foglalkozott azzal, hogy ezeket megmutassa — emlékeztetett.

Brém László a mezőfényi lovas napokat hozta fel példának. Ezen a rendezvényen nem vehetnek részt bármilyen árusok, csak azok, akik a témával kapcsolatos termékeket forgalmaznak. Brém azt tervezi, hogy a lovas napokon akár a partiumi vágtát is meg lehetne szervezni, ugyanis a hely adott egy ilyen rendezvényre.

Magyar Lóránd szerint be kell ismerjük, hogy van igény a helyi termékekre, de azokat nem tudjuk biztosítani egy rendezvényen.

Tóga fontosnak tartotta elmondani, hogy elérkezett az az idő, amikor már lehet tervezni, mert van esély a tervek megvalósítására. Egy dologról azért nem szabad megfeledkezni: az, hogy Szatmár megyében működik négy akciócsoport, nagy részben a Szatmár Megyei Tanácsnak köszönhető, mert segített, amikor ezek az akciócsoportok a szakadék szélén álltak.