A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott szakértők, önkormányzati képviselők és vállalkozó beszélgetett a vidékfejlesztési programokról, valamint a helyi akciócsoportok megalakulásáról, azok fejlődéséről és jelenlegi lehetőségeiről.

A beszélgetésen részt vett: Magyar Lóránd parlamenti képviselő, Tóga István és Tóga Judit, Tasnád és Nagykároly, illetve Szatmárnémeti és környéke akciócsoportjainak menedzserei, Holczman Hilda egyéni vállalkozó, valamint Găman Mihály, Pusztadaróc és Brém László, Mezőfény polgármestere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Magyar Lóránd bevezetőjében tájékoztatott, hogy a helyi akciócsoportok a 2007–2013-as pályázati időszakban jelentek meg, akkor is nagyon későn. Az ideális az lett volna, hogy amikor a kiírások elkezdődtek 2008-ban, akkor a kistérségi társulások is megalakuljanak, de csak 2010-re álltak össze, az első kiírások pedig 2012-ben voltak. Volt négy elvesztegetett év, ami több szempontból is káros következményekkel járt. Egyik szempontból azért, mert nehezen készültek el a stratégiák, és azok sem voltak a legjobbak, viszont sokkal hamarabb lehetett volna szakképzett személyzetet kialakítani, illetve több évig lehetett volna működtetni az akciócsoportokat az előző támogatási ciklusban. 2012-től beindultak, és úgy tűnik, hogy kilencvenöt százalékban be is fejeződtek az akkor elindított pályázatok. Szerencsére a Szatmár Megyei Tanács segített abban, hogy folytonosságot lehessen biztosítani ezeknek az akciócsoportoknak. Az ország többi részében elbocsátottak alkalmazottakat, és most újakat kell képezzenek, itt, Szatmár megyében a megyei tanács beszállt évi százötvenezer lejes tagsági díjjal, ami elegendő volt az alkalmazottak megtartásához. Szatmár megyében nem alakultak új akciócsoportok, más megyében igen. Magyar pozitívumként értékelte, hogy azok a községek, amelyek nem tartoztak egy akciócsoporthoz, később beiratkoztak. Ilyen Ugocsa környéke, Kökényesd, Halmi, Túrterebes és Egri, illetve Erdőd, Majtény és Szamosdob a Nagykároly környéki akciócsoporthoz csatlakozott. Még mindig nem csatlakozott Királydaróc, Krasznaterebes, Béltek és Ákos. Béltek és Ákos turisztikai szempontból két nagyon fontos község, amelyek számára sokat jelentene a tagság, ugyanis a béltekiek a borászat terén pályázhatnának, az ákosiak pedig a fürdővel kapcsolatosan. Voltak polgármesterek, akik azon dolgoztak, hogy létrehozzanak egy újabb akciócsoportot, de végül megértették, hogy nem sok értelme van. A négy akciócsoport (Avas, Szatmárnémeti és környéke, Tasnád és Nagykároly környéke, Bükkalja) a megyében nagyon jól működik, jól felkészült vezetőik vannak, akik amellett, hogy elkészítették a saját stratégiájukat a 2014–2020-as periódusra, már megkapták a finanszírozást, a stratégia megvalósítására már aláírták a szerződést az ügynökséggel, úgy a működésre, mint a megpályázott összegekre, sőt, már aktív, élő kiírások vannak, ez a rendszer Szatmár megyében nagyon jól működik. A lehívható összegek ugyanazok (országos szinten egymilliárd euró van az akciócsoportoknál), több helyen ugyanazok, mint az előző ciklusban voltak. Sokan kezdeményezik, és az lenne a legéletképesebb, ha helyi szinten születnének meg a döntések, itt lehet felmérni, hogy mik a helyi érdekek. Országos szinten is, EU-s szinten is sokat beszélnek erről, viszont nagyon kevés kézzelfogható dolog van. Most is nagyon sok a fennakadás, viszont a helyi döntések felé kellene elvinni a vidékfejlesztést. Magyar többször beszélt már arról, hogyan lehet együttműködni az akciócsoportokkal. A négy akciócsoport megegyezett abban, hogy letesznek egy-egy pályázatot, ami szatmári termékekről fog szólni. Mindamellett, hogy az akciócsoportok külön-külön megvalósítják a stratégiájukat, partnerek abban, hogy közösségépítő tevékenységekben is részt vegyenek. Az első periódusban minden akciócsoport kapott 2,5 millió eurót. Ez nem volt méltányos, mert nem alkalmazkodott sem a községek számához, sem a lakosság számához, sem a területhez. Jelenleg a lakosság, a községek számához és a terület nagyságához vannak igazítva az összegek. Sokat ez sem változtatott, ugyanis nem kap a négy akciócsoport egyenként 2,5 millió eurót.

Tóga István rávilágított, hogy a LEADER létrehozásának az ötlete 2008 környékén vetődött fel, akkor adódott a lehetőség. A szakminisztérium ahhoz, hogy felkészüljön a 2007–2013-as periódusra, országos szinten keresett olyan embereket, akik részt kívántak venni a felkészülési folyamatban. A minisztérium segítségével elindult egy féléves képzési program. Erre a képzésre pályázati úton lehetett eljutni. Akkor még kevesen hallottak erről a programról. Tógáéknak szerencséjük volt, mert közel voltak a magyar határhoz, az előcsatlakozási alapból Magyarországon már egy csonka programon keresztül elkezdődött a LEADER program, és innen be lehetett szerezni az információkat. 2008-tól elkezdődött egy hosszas próbálkozási időszak. Nem lehetett tudni, mikor indul a program, mennyi pénzből indul, hogy lesz. Annyit lehetett tudni, hogy van egy folyamat, ami alulról szerveződő tevékenység, ami az Európai Unió által finanszírozott program részeként működik, és támogatja az önkormányzatiságot, a helyi döntéseket. A LEADER program egyik pozitívuma, hogy nem felülről mondják meg, mit kell csinálni, vagy azt, hogy adunk pénzt, de megmondjuk, mire kell költeni. A megalakulással kapcsolatosan Tóga elmondta, hogy Tasnád és Nagykároly környéke érdekes módon párhuzamosan — még nem indult be a LEADER program —, magyarországi mintára civil szervezetként megalakította a kistérségi társulást. Ez nagyon fontos dolog volt, mert lehetett pályázni. A LEADER program lényege, hogy pályázatokkal és európai uniós források lehívásával foglalkozik. Nem egy száraz elbíráló szervezet, nagyon fontos közösségszervező szerepe is van. Nagyon szükségesek azok a pályázatok, amelyek a nemzeti vidékfejlesztési programban szerepelnek, nagy infrastruktúrák megvalósításához. Emellett a LEADER olyan programokat bonyolít le, amelyek segítségével a vidéki települések fejlődnek: kell legyen úthálózat, kell legyen víz- és csatornahálózat, de ebben az infrastruktúrában az emberek jól kell érezzék magukat. Tóga néhány pozitív példát sorolt fel az elmúlt periódusból. A kaplonyi és a börvelyi fúvószenekar hangszereket vásárolt, Mezőpetriben leaszfaltozták a temető felé vezető utat. Ezekre más forrásokból nem lehetett pénzt szerezni. Kis pénzeket okosan befektetve nagy közösségnek lehetett segíteni. A nagy országos pályázatok mellett azért van szükség a kis pályázatokra, mert más kiírásoknál ezeket nem támogatják, helyi erőforrásokból viszont sosem lenne rájuk pénz. Egy űrt tölt be a LEADER. Jövőre már közösségi rendezvényeket is támogatnak, LEADER-napokat fognak szervezni, amelyek összehozzák az önkormányzati vezetőket, a vállalkozókat és másokat, akik jól érzik ott magukat. Tóga megerősítette: a kezdeti három évben valóban sok panasz volt, mert túl sok volt a megbeszélés, de nem látszott az eredmény.

Găman Mihály szerint onnan jött a bizalmatlanság, hogy sok volt a papír, sok volt a gyűlés, de az egésznek nem volt semmi látszata. Ma már látható az értelme a küzdelemnek, a LEADER egy komplementer segítséget nyújt az önkormányzatoknak, a cégeknek és a civil társadalomnak, mert pénzhez jutnak, amit észszerűen lehet felhasználni.

Magyar Lóránd úgy látja, hogy a legpozitívabb ebben az egészben, hogy csak adott kistérségből pályázhatnak, a kistérségen kívül élők közül senki nem versenyezhet. Sokkal egészségesebb lenne, ha mi tudnánk, hogy mire van szükség Szatmár megyében. A legtöbben azt mondják, hogy nagy szükség van mezőgazdasági gépekre, de az országos kiírás nem engedi meg a gépvásárlást. Nagyobb összegeket kellene adni a LEADER-nek, hogy ha Szatmár megyének mezőgazdasági gépekre van szüksége, akkor vásárolhasson mezőgazdasági gépeket. Vannak olyan települések, amelyeken a gyümölcstermesztést és -feldolgozást kell segíteni. Az országos pályázatoknál alkalmazkodni kell az országos körülményekhez, ami nem mindig jó. Holczmanék például nem akarnak tárolót is építeni azért, hogy tudjanak venni egy traktort. Nagyon sok országos kiírás kötelező módon összekapcsol dolgokat, és nem biztos, hogy mindegyikre szüksége van a vállalkozónak vagy az önkormányzatnak.

Brém László hozzáfűzte, hogy Nagykárolyban és környékén is van igény mezőgazdasági gépekre, a mezőfényi önkormányzat is szeretne vásárolni egy traktort. A LEADER-nek az az előnye, hogy előre lehet tudni, milyen irányba érdemes menni. A mezőfényi önkormányzatnak már van egy traktora, de az régi, kicsi és elhasznált. Egy traktor egyébként sem lenne elegendő a közösség kiszolgálására. Mezőfény kivételes helyzetben van, mert a költségvetése jó, de azt a luxust nem engedheti meg magának, hogy ha van pályázati lehetőség, azt ne használja ki.

Magyar Lóránd kiemelte, hogy a nemzeti kiírás bizonyos szempontból nem mindenki számára előnyös. Pusztadaróc például a jelenlegi ciklusban nem fog tudni útaszfaltozásra pályázni, mert nincs vasúti megállója. Remélhetőleg a következő ciklusban lesz annyira érett ez az ország, hogy a nagyobb összegek a kistérségi társulásokhoz kerülnek, és ők dönthetik majd el, hogy mire költik a pénzt. Ez lenne a jövő, ha az országos nagypolitika és az európai politika is ezen az úton indulna el. Magyar Lóránd szerint nagyon jó, hogy megvannak a kistérségi társulások, hiszen ott vannak az információk, lehet tudni, hol mire van szükség, kik az érdeklődők. Tudni kell, milyen szinten van a gazdaság egy adott községben. Ezt a célt támogatná a Szatmár Megyei Tanács is. Rengeteg probléma van a sportra és kultúrára szánt pénzekkel is, ezeket is át lehetne csoportosítani a kistérségi társulásoknak.

Tóga István elmondása szerint amikor 2012-ben elindult Szatmár megyében a LEADER program, mindenki szkepticizmussal nézte, mert nem tudták elképzelni, hogy civil szervezetek működtessék. A programozási idő felénél, amikor jöttek az eredmények, jutottak el oda, hogy a kifizetési ügynökség és a kormány is elfogadta a kistérségi társulások létjogosultságát.

Tóga Judit hozzátette, hogy az egész magyarországi mintára épült, és azt hitték, úgy fog itt is működni, mint Magyarországon. Nagyon sok innovatív stratégiát dolgoztak ki Tógáék, de ezeket nem engedték megvalósulni, mert féltek. Ma már jól haladnak abban az irányban, ami Magyarországon már rég működik. „Sok területen már jobban állunk, mint a magyarországiak, mert náluk most jelent meg a bizalmatlanság, ugyanis sok pénzt indokolatlanul költöttek el, ezért megvonták tőlük. Mi most kapunk pénzt, mert megvan a bizalom” — mutatott rá Tóga Judit.

Găman Mihály hangsúlyozta, hogy Tógáék akkori kezdeményezése nagy kihívás volt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy lesznek eredmények van sem, nagyon kellett hinni és akarni, hogy bekövetkezzenek a sikerek. Akkor ez egy egyedi és teljesen új kezdeményezés volt. Găman elmondta, hogy egy batizi találkozón Batiz, Pusztadaróc, Lázári, Mikola és Udvari próbált először társulni. Erre a találkozóra jöttek Kolozsvárról szakemberek. Később elmentek egy tanulmányútra Magyarországra, ami sokat segített, ugyanis nagyon sok olyan dolgot láttak, ami ma is segítségül szolgál. Ahhoz, hogy legyenek eredmények, tudni kell, hogy mit akarunk. A pusztadaróciak százezer eurót tudtak lehívni, amiből sok gépet vásároltak, és kialakították a zöldövezetet, egy tizenötezer lejes projektből pedig a sportpálya környékét rakták rendbe.