A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek értekeztek a szerelemről és a szeretetről, a kettő közötti különbségről, valamint a szerelemtől a szeretethez vezető útról, annak nehézségeiről és szépségeiről.

A beszélgetésen részt vett Fülöp Tamás iskolapszichológus, dr. Tallián Krisztián és dr. Szilágyi Szidónia pszichiáterek, Miclăuş Judit szaktanfelügyelő, Szász Anikó magyartanár, Balogh Enikő református lelkipásztor, Rappert-Vencz Stella színművésznő, Szemák Zsuzsa képzőművész, Rákosi Réka Renáta tanítónő, Speth Norbert informatikus, Móré Ingrid néptáncos és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést Elek György moderálta.

Szász Anikó az iskolában tanárként szerzett tapasztalataiból kiindulva elmondta, hogy vannak olyan gyerekek, akik a családnevelési órákon hihetetlen módon tudnak megfogalmazni érzelmi életükkel kapcsolatos dolgokat, olyan szinten, hogy azt hinnénk, Isten tudja hány szerelmi kapcsolaton vannak már túl, utólag pedig kiderül, hogy volt egy csók az életükben. Viszont nagyon tisztán látják át a dolgokat. Olyanok is vannak, akik a szürkeségből, a hétköznapiságból, a névtelenségből menekülnek a párkapcsolatba. Nem tudnak kitűnni semmiben, nem jók magyarból, nem jók angolból, nem jók matematikából stb., arra gondolnak, hátha ebben jók lesznek. Olyan fiatalok is vannak, akiknél nincs jelentősége a párkapcsolatnak, csak a buli kedvéért mennek bele. Vannak olyan fiatalok is, akik már az általános iskolában megélik az első szexuális élményeiket, vannak viszont olyanok is, akik még a középiskolában sem esnek át az első csókon. „Én úgy gondolom — következtetett Szász Anikó —, hogy a szexualitáshoz való hozzáállás nagyon különböző egyik vagy másik fiatal esetén.”

Szilágyi Szidónia erre reagálva megjegyezte, hogy hozzá olyan fiatalok kerülnek, akiknél valami probléma jelentkezik. Ott vagy valamilyen családon belüli elhanyagoltságról van szó, vagy valamilyen iskolai teljesítményszorongásról. Vannak olyan lányok, akik nagyon határozottan állnak a szexualitás kérdéséhez. Testileg lehet, hogy elég fejlettek, de az érzelmi megélés vagy átélés élménye hiányzik. Azoknál a fiataloknál jelennek meg a személyiségváltozás apró tünetei, akik korábban kerülnek kapcsolatba ezekkel a dolgokkal. Náluk észrevehető a személyiségtorzulás. Akinek megvan a kellő érettsége, komolysága, az könnyebben elkerüli a kalandos életet.

Tallián Krisztián szerint a serdülőknél a szülői minta és a baráti kör határozza meg a szexuális viselkedést, attól függ, hogy milyen társaságban vannak. Ahogy nő a fiatal, úgy kezd eltávolodni a családtól. Egy bizonyos idő után a család már nem annyira modellértékű, mint amilyen korábban volt. Az számít, amit a barátnő vagy a barát csinál. Amit a szülők sokszor elszalasztanak, az az, hogy ezekről a dolgokról nem beszélnek. Igen ám, de hitelesen csak az a szülő tud beszélni, aki tökéletes példa, aki meghitt házastársi és családi életet él.

Szilágyi Szidónia hozzáfűzte: sajnos nagyon sok olyan család van, ahol a gyerek, a kamasz, a fiatal nem látja, hogy a szülei megpuszilják, megsimogatják egymást, gyöngédek egymáshoz; nem kell túlzásokba esni, de elkerülhetetlen, hogy a gyereknek legyenek ilyen élményei.

Rappert-Vencz Stella szakmai szempontból közelítette meg a témát. „A szerelmet nem mi fogjuk eldönteni — állította. — Valahogy akarnánk irányítani, de az egyszer csak megszületik, és az egy állapot. Van. Én is voltam szerelmes, talán még oviban is, ott kezdődik valamilyen formája ennek az állapotnak, de ha visszagondolok, hogy miért is voltam szerelmes, nem tudom. Nem volt nagy szelektálási lehetőségem. Biztos kódolva van genetikailag is, istenileg is, valamilyen módon jön-megy, ez van. A szeretet egy olyan dolog, amit gyakorolni kell. Egy nehezebb dolog éppen azért, mert tehetünk róla. Ott már van választási lehetőségünk: akarunk-e azon dolgozni, hogy mi egyre több dolgot szeressünk, hogy mi is egy szeretetcsomag legyünk, mert ez egy energiaforrás, amit vagy továbbadunk, vagy nem. A színészi szakmában a szerelem nem egy könnyű feladat. A színpadon az egyik legnehezebb szerepkör szerelmesnek lenni. Ha nincs meg az a szerencse, hogy azzal játsszam a szerepet, aki a társam, akkor nehéz dolga lehet a színésznek. Akkor az otthoni élménytárból kell dolgozni, vagy az előző élettapasztalatot felhasználva lehet megmutatni a szerelem egy formáját. Nagyon fontos, hogy azt a másik pólust ki képviseli, mivel a szerelem egy kémiai és biológiai folyamat, ami le kell sugározzon a színpadról. Ha a két partner jól tud együttműködni, akkor is valami nagyon jó energia-együttműködés kell megszülessen ahhoz, hogy a néző elhiggye, hogy az egy nagyon szép szerelmes pár, olyan, amilyen mindenki szeretne lenni. A szeretet lényege az elfogadás” — tette hozzá a színésznő.

Elek György a legfiatalabbakat kérdezte arról, hogyan ismerkednek, hogyan hoznak létre párkapcsolatokat.

Móré Ingrid szerint a személyiségtől függ, hogy egy lány milyen fiút szeretne és hogyan keresi a kapcsolatot. Ma már sokan ismerkednek közösségi oldalakon, ami lehet jó és lehet veszélyes. Van, aki könnyen ismerkedik, van, aki nehezebben. Példát említett arra vonatkozóan, milyen tragikus következménye volt annak, hogy egy lány interneten ismerkedett. Természetesen vannak pozitív példák is az ilyen típusú ismerkedésre.

Speth Norbert úgy vélte, hogy interneten keresztül nagyon nehéz ismerkedni. Nagyon sok olyan információtól marad el az, aki interneten ismerkedik, ami nagyon fontos. Van egy kép és van néhány adat az illetőről, de ezenkívül számtalan más dolgot is kell tudni arról, akivel kapcsolatot teremtünk. Talán klubokban érdemes ismerkedni, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak.

Szemák Zsuzsa azt látja a mai tinédzsereken, hogy az érzelmi intelligenciájuk egyenlő a nullával, nagyon kevésnél van meg a családi háttér, nincs stabil érzelmi világuk, hogy meg tudjanak felelni a követelményeknek. A mai fiatalokat nagyon sok információ éri, nagyon sok inger, sok mindent készen kapnak, mindennel lépést kell tartaniuk, s emiatt egyre gyakoribb a depresszió. A szerelemmel kapcsolatosan két végletet észlel: az egyik, amikor a fiúk fiatalabb lányokat választanak, a másik, amikor sokkal idősebb nőkkel alakítanak ki kapcsolatot. A művészet akkor tud igazán hatni a fiatalokra, ha kicsi kortól a megfelelő szellemben nevelik őket. Meg kell tapasztalni, mi az, ami jó a lelküknek. Nagyon sok fiatal szeretethiánnyal küzd, ami a családmodell hiányának az eredménye.

Miclăuş Judit hozzászólásának a fő gondolata az volt, hogy mind a családban, mind a társadalomban hiányzik a szeretetmodell. Ma már kevés szülő van, aki minta a gyereke előtt. A gyerekek nem tapasztalják meg a szülők egymás iránti szeretetét, előfordul, hogy a gyerek futtában kap egy puszit az apukától és az anyukától. Egy rohanásban telik a családi élet is, de ez nem magyarázható azzal, hogy sok a dolgunk és el vagyunk foglalva, mert a családtagok, amíg a számítógép mellett ülnek, addig foglalkozhatnának egymással is. Hiába mondják a szülők a gyerekek számára a jót, ha ők maguk nem azt cselekszik. A gyerek meg kell tapasztalja a szülők egymás iránti szeretetét ahhoz, hogy majd ő is meg tudja élni azt. Ez nem csak a családra, bármilyen közösségre vonatkozik. Ami nagyon szomorú, hogy az iskolában is hiányzik a szeretetmodell. A pedagógus is modell kell legyen ahhoz, hogy hitelessé váljon a diákok előtt. Miclăuş Judit saját élettörténetéből hozott fel példákat, hogy mit jelentettek számára a nagyszülők, a szülők és a családi közösség. Ma nagyon hiányzik, hogy több generáció együtt legyen. Nem volt vitamentes az idősek élete sem, de amíg meg lehetett javítani azt, ami elromlott, nem dobták el, hanem megjavították.

Hogy van az iskolában a szeretetmodell? Hogy szeresse a gyerekeket az a pedagógus, aki nem is pedagógus akart lenni? „Én mindig minden gyereket egyenlőnek tekintettem, és megpróbáltam olyan közösséget nevelni, hogy annak tagjai szeressék egymást — hangsúlyozta Judit. — A pedagógusok nagy része nem szereti a gyerekeket. Nem ugyanaz, ha valami hivatás, mint ha kényszermunka. Az ember nagyon sok mindent el kell tűrjön a családi életben is. Valóban igaz, hogy a szerelem szeretetté alakul. A lángoló szerelem elmúlik, de ahol a szerelem átalakul szeretetté, ott a boldog családi élet örökké tart”.

Balogh Enikő református lelkésznek az volt az első gondolata, amikor az előtte lévők beszéltek, hogy van baj elég. Valóban sokan tragikusnak látják a világot. Amikor erre a beszélgetésre készült, azt hitte, hogy itt valóban a szerelemről és a szeretetről fogunk beszélni, és kíváncsi volt arra, hogy mit jelent egy pszichológusnak és egy pszichiáternek a szerelem és a szeretet. Sok szó esett a problémákról. Bizonyára azért, mert vannak problémák. Úgy gondolja, minden probléma abból adódik, hogy az emberekből hiányzik a szeretet. Hiányzik a körünkből és hiányzik önmagunkból. Valójában az emberek szeretetéhesek. Amikor Isten megteremtette az első embert, azt mondta Ádámnak: szerzek neked segítőtársat, hozzád illőt. Ebben a kapcsolatban Ádám megélte azt a közösséget, ami addig neki hiányzott. Azt a szeretetet, amire ő addig vágyott. Isten minket társas lénynek teremtett, és nekünk abban a társban meg kell találni a segítőtársat és a hozzánk illőt. Ennek megvan a folyamata. Normális, hogy nem az lesz valakinek a férje vagy a felesége, akibe beleszeretett öt-hat évesen. A gyereknek, a kamasznak, a fiatalnak szüksége van a közösségekre. A kamasz fejlődése során kialakul az érdeklődési köre, és megtalálja abban a lányban vagy abban a fiúban azt, aki meg tudná mozgatni az életét, oda tudná adni neki mindazt, ami benne van. Ez az egész csodálatosan le van írva az Énekek énekében. Isten szavának teremtő ereje van — hangsúlyozta a lelkipásztor —, és ez van bennünk is, mert belénk ültette azt a vágyat, hogy szeressünk valakit, hogy szükségünk legyen a szerelemre. Ez a vágy hidat képez a szerelem és a szeretet között: azért, hogy a szerelem és a szeretet működjön, mind a két fél meg kell dolgozzon. És annyi mindenről le kell tudni mondani. Egy individuális világban nem könnyű lemondani. A szeretet ott kezdődik, amikor a másik fél érzi, hogy fontos nekem. Hogy tudok neki adni valamit, amit más nem. Az, hogy törődünk a társunkkal, olyan elvárás, amit Isten belénk ültetett. Számomra nagyon fontos életemnek egyik vezetője, Pál apostolnak a Korintusbeliekhez írt leveléből A szeretet himnusza. Azt írja az apostol: ha nincs bennem szeretet, semmi vagyok. Ha nincs szeretet, nincs közösségi élmény, nincs helyes családmodell, mert mindenért hajtunk, de szeretetet nem tudunk adni egymásnak. Én úgy hiszem, annyi szeretettel tudunk megmaradni, amennyit adunk.

Elek György azt kérdezte Balogh Enikőtől, mi a lelkipásztor feladata abban, hogy híveiben megerősödjön a szeretet. „A lelkész feladata a szeretetadás” — hangzott a válasz. Majd újabb kérdés következett: van befogadóképesség?

Balogh Enikő hozzátette: „Én a Kismajtényi Református Egyházközségben szolgálok, ez egy kis közösség, ahol minden gyerek minden szombaton jár vallásórára — vakációban is. Én úgy érzem, a gyerekek azért jönnek el, mert úgy érzik, kapnak valami többletet. Vallásórák után néptáncot tanulunk. Bízom abban, hogy azok, akik így nevelkednek, felnőttként is ilyen szellemben fognak élni”.