A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek értekeztek a szerelemről és a szeretetről, a kettő közötti különbségről, valamint a szerelemtől a szeretethez vezető útról, annak nehézségeiről és szépségeiről.

A beszélgetésen részt vett Fülöp Tamás iskolapszichológus, dr. Tallián Krisztián és dr. Szilágyi Szidónia pszichiáterek, Miclăuş Judit szaktanfelügyelő, Szász Anikó magyartanár, Balogh Enikő református lelkipásztor, Rappert-Vencz Stela színművésznő, Szemák Zsuzsa képzőművész, Rákosi Réka Renáta tanítónő, Speth Norbert informatikus, Móré Ingrid néptáncos és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság markentingmenedzsere.

Elek György a beszélgetés moderátoraként a felvezetőben elmondta, hogy egy olyan témakörről fog szólni a beszélgetés, ami ritka embert kerül el. Már az elmúlt század közepétől jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek a szerelmet negatív szemszögből tanulmányozzák. Arról olvashatunk, hogy méltóságát veszítette a szerelem, férfi és nő érzelmileg többé vagy kevésbé megalapozott közös örömszerző tevékenységéről beszélnek a szakemberek, amit, jobb szó híján, még ma is szerelemnek hívunk. Ahhoz, hogy felmérhessük, milyenné vált az erkölcsi emancipáció során, összehasonlítási alapra volna szükségünk: tudnunk kellene, milyen volt azelőtt. A szerelem azelőtt — a klasszikus irodalom szerint — tragikus állapot volt. Elementáris erejű megszállottság, végzetes kötődés egyetlen személyhez, rettenetes kín és ahhoz mért öröm; mindenható világerő, amelyet kezdettől fogva a neki járó tisztelettel öveztek, az uralkodó ideológia (pl. kereszténység) esetleges fanyalgása ellenére is.

Az ember, mióta ember, mindig két malomkő között őrlődött — fogalmazott Elek György. Ha természetes vágyainak engedelmeskedett, mindig is át kellett hágnia az erkölcsi (vagyis társadalmi) törvényt; ha viszont az erkölcsi törvény szerint cselekedett, mindig is el kellett fojtania természetes vágyait.

Fülöp Tamás iskolapszichológus vitaindítójában a szerelem és a szeretet közötti összefüggés általános szempontjairól beszélt. A magyar nyelvben a szerelem és a szeretet szavakat el lehet választani egymástól. A világnyelvek egy szót használnak a két érzés meghatározására. Elmondta, hogy régebben nem igazán szerelemalapúak voltak a kapcsolatok, sokkal inkább érdekből születtek. A szerelem és a szeretet, mint állapot, nagyon sok változással jár és nagyon sok válfaját lehet megkülönböztetni. A szerelem nagyon sok elváltozással jár, úgy testi, mint lelki szinten, mégis más az intenzitása. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a dolgot, arról beszélnénk, hogy a szerelem egy olyan érzési forma, ami intenzitásában sokkal erősebb egy adott személlyel szemben. Ezeket a válfajokat nagyon jól meg lehet különböztetni a diákoknál. Az iskolában észrevehető diákszerelmek valamennyit hoznak az otthon tapasztaltakból. A kilencedik osztályban kialakuló kapcsolatoknál már lehet mondani azt, hogy a szerelemnek egy kezdetleges formája az, ami kialakul. Később nem az intezitásában, hanem a minőségében fog megváltozni. Mélyül és bizonyos szinten átalakul.

Tallián Krisztián pszichiáter szerint a szerelem, szeretet érzései valamilyen szinten meg vannak határozva abban a viszonyban, abban az érzelmi kapcsolatban, ami szülő-szülő, gyerek-szülő között alakul ki. Azoknál a fiataloknál — főleg középiskolásokról beszélünk —, ahol bizonytalan a szülő-szülő és a szülő-gyerek kapcsolat, annyira felborul a gyerek érzelmi kötődési modellje, hogy személyiségzavarok alakulhatnak ki, amelynek az a fő jellemzője, hogy nem tud tartós kapcsolatokat kialakítani. Ez az esetek nagy részében onnan adódik, hogy a fiatalnak (sokszor genetikailag) nincs meg az a tapasztalata, hogyan kell ezeket a kapcsolatokat és kötődéseket kialakítani. Erre nincs recept, nem lehet azt mondani, hogy az iskolában be kell vezetni a kapcsolatteremtés módjának az oktatását. Az viszont tény, hogy nagyon kevés szó esik ma az iskolában a valós problémákról. Sajnos sokszor azt látjuk, hogy érzelmi analfabéták a fiatalok. Van egy ösztönháttér, ami hajtja őket, jönnek azok az érzelmek, ha akarjuk, ha nem, de nem tudunk mit kezdeni egy párkapcsolattal. Ezért van az, hogy a fiataloknál nagyon hamar felbomlanak a kapcsolatok. A szerelem egy nagy adag önzőséget is tartalmaz, ez lassan a szeretetben egy kicsit racionálisabbá válik, ott a felek már elgondolkodnak azon, hogy ha valami nekik nem jó, a társuknak még lehet jó, ilyenkor a felek megpróbálják a másik szemszögéből is átérezni a kapcsolatot. A lényeges különbség a szerelem és a szeretet között az, hogy párhuzamosan a személyiség érésével rájövünk arra, hogy nem csak a mi érzéseink számítanak, nem csak arra jó egy kapcsolat, hogy abban én kiéljem magam, megkapjak mindent attól, akit szeretek, hanem megpróbálom a magam részét is odatenni. A szerelemre egy különleges lelkiállapot jellemző, megszűnik a külvilág, csak két ember marad. A szeretet egy sokkal stabilabb érzés, ahhoz, hogy eljussunk a szeretethez, el kell érni egy érettségi szintet, ehhez már szükség van egy magasabb szintű érzelmi intelligenciára. A fiatalok személyiségének alakulását nagy mértékben meghatározza a szülők kapcsolata. Nagyon fontos, hogy a fiatal mit lát, mit tapasztal otthon. A fiatal kell hogy lássa, milyen egy nő és egy férfi közötti szeretetteljes kapcsolat. A fiatal átveszi a szülői modellt. Ha ez a modell nem megfelelő, a fiatal személyiségzavarokkal fog küzdeni. Ha a szülők között egy rideg kapcsolatrendszer van, hasonló kapcsolat kialakítására lesz hajlamos a gyerek is — figyelmeztetett Tallián Krisztián.

Szilágyi Szidónia pszichiáter szintén arra mutatott rá, mennyire meghatározó az, hogy milyen érzelmi kommunikációt tapasztal a gyermek a családban. Saját tapasztalatairól beszélve elmondta, először az óvodában volt szerelmes, aztán jöttek a plátói szerelmek, amikor színészek, énekesek dobogtatták meg a szívét, majd a felnőttkori szerelmek, és rájött, hogy érett nőként sem tud racionálisan működni egy szerelmi kapcsolatban, ugyanis amikor megjelnik a szerelem, a racionalitás megszűnik. Egy másik nagyon lényeges dolog, hogy akármilyen magas hőfokon lángoljon is a szerelem, egy idő után minőségében változni fog, szerencsés esetben átalakul szeretetté, kötődéssé, sokan ezt nem igazán tudják elviselni, mutatott rá Szilágyi Szidónia. A szakember arra a hibára is felhívta a figyelmet, amire nagyon sokan hajlamosak vagyunk, hogy tudniillik elsikkasztjuk a családban töltött idejét. Nagyon sok ember szeret segíteni másokon, a munkahelyén vagy bárhol, a saját családjával pedig nem foglalkozik eleget. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy minőségi időt töltsünk a családdal, hangsúlyozta Szilágyi Szidónia, hozzátéve, hogy a szeretetből nyerjünk a legtöbb energiát.

Rákosi Réka Renáta tanítónő elmondta, az egyik szakdolgozatának témája az érzelmek voltak, és az akkor megszerzett tanulmányai alapján úgy gondolja, hogy a szerelem nem egy érzés. Véleménye szerint a szerelem egy olyan külső hatás, ami kivált bizonyos érzelmeket. Lehet ez ujjongás, boldogság, de ugyanakkor kétségbeesés, félelem, bosszú vagy éppen agresszió is. Ezért tehát nem mondhatjuk, hogy a szerelem „egy jó érzés”, ugyanúgy kiválthat negatív érzelmeket is.

Mi a különbség a szerelem és a szeretet közt? — tette fel a kérdést Elek György. Rákosi Réka Renáta szerint, ha párkapcsolat szempontjából vizsgáljuk, akkor a szerelem egy híd, ami elvezet a szeretethez. Tanulmányok azt igazolják, hogy a szerelem legtöbb három évig tarthat, ezt a hormonok szabályozzák. Ez az időszak az, amikor rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a párunkat, azonban amikor a rózsaszín szemüveg eltűnik és olyan dolgokat nem tudunk elviselni társunknak, amit addig észre sem vettünk, a „híd” megszakad, ami azt eredményezi, hogy a kapcsolat megszűnik vagy pedig kompromisszum által átalakul szeretetté. Tehát a szerelem egy külső hatás, ami kivált egy érzést, ami eljuttat a szeretethez.

Szász Anikó magyartanár nem látta annyira tragikusnak a helyzetet, mint ahogy az előtte felszólalók. Elmondta, úgy gondolja, az is közrejátszik, hogy a pszichológusok és a pszichiáterek eleve problémás kérdésekkel találkoznak, viszont ő egységében azt látja, hogy a fiatalok ugyanolyanok, mint az idősebbek voltak abban az időben. „A Hám János Római Katolikus Szemináriumi Líceumban van családi életre való nevelés. A gyerekek nem egyformák. Van olyan gyerek, aki egészen kicsi kortól érett, az érzelmi élete teljesen rendben van, van akinél ez nagyon későn jön, van, akinél el sem jön az iskolás évek alatt. A családi életre való nevelés az iskolában azért jött létre, mert valóban vannak problémák és szükség van arra, hogy rávezessük a fiatalokat bizonyos dolgokra. Nagyon sok olyan kérdés és téma merül fel a gyerekekben, amit sajnos máshol nem lehet megbeszélni. Tanárként azt tapasztalom, hogy az érzésviláguk is nagyon változó. Legutóbb, amikor Vörösmarty Ábránd című versét vittem be az órára, hihetetlenül megosztó volt a véleményük. Az egyik oldalon hülyeségnek tartották, a másik oldalról pedig azt mondták, hogy milyen szép” — magyarázta a pedagógus. Szász Anikó úgy véli, hogy a szerelmi intenzitás nem életkorfüggő. Amit érzelmileg megél egy három éves gyerek, az intenzitás szempontjából ugyanolyan, mint amit megél egy húsz éves, csak a problémák megközelítésében van különbség.

Elek György megkérdezte: miért nem tartósak ma a szerelmi kapcsolatok? Szász Anikó szerint a lányok, a nők hozzáállása, szerelemkoncepciója változott. Amikor Mórcz Zsigmond Sárarany című regénye kapcsán arról beszélnek az osztályban, hogy Erzsit megveri a férje, az hazameny és az édesanyja visszazavarja, ezen mindenki fel van háborodva, mindenkinek a zsebében kinyílik a bicska, hogy micsoda anya és micsoda férj. A lányoknak megnőtt a fiúkkal szembeni elvárásszintjük. Ez egy általános dolog. A lány már nem kiszolgáltatott, igénye van a továbbtanulásra, hogy saját képességeit bizonyítsa. Ez oda is vezet, hogy a jövő generáció nem gondolkodik házasságban, kötöttségekben. Ami a szeretetfelfogást illeti, Szász Anikó azt hiszi, hogy a szerelem híd a szeretethez, de elég sok minden kell egy sikeres együttéléshez. Az emberek az idő múlásával változnak. Változik a férj, változik a feleség. Nagy kérdés: el tudják-e fogadni egymás változásait? Régebben sokkal lassúbb volt a változási folyamat, mint ma. Kevesebb volt a hatás, az inger. Nagyon sok szülő elfoglaltságára hivatkozva úgy gondolja, az iskolától és egyéb intézményektől várja el a gyereknevelést. Úgy mennek a gyerekek iskolába, hogy alapdolgokat nem tudnak. Egyáltalán nem rendelkeznek érzelmi intelligenciával — fogalmazott Szász Anikó.

(folytatjuk)