A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében megtartott beszélgetésen szakértők és meghívott vendégek értekeztek a párválasztás, a párkapcsolatok, valamint a sikeres és sikertelen házasságok, ugyanakkor a gyereknevelés során jelentkező válságos helyzetekről.

Szociológusok által végzett kutatások eredménye azt mutatja, hogy az ember viselkedését ötven százalékban a genetikai adottságai, tizenöt százalékban az életkörülményei (anyagi helyzet, családi élet, társadalmi körülmények, iskolázottság), és harmincöt százalékban személyes döntések határozzák meg. Mindenki számára egyértelmű, hogy olyan korban élünk, amikor az emberek számára egyre szélesebb körben biztosított a döntés joga. Az emberi tulajdonságok határozzák meg azt, hogy az egyén hogyan tud beilleszkedni kisebb vagy nagyobb közösségekbe. Az emberi kapcsolatok két fontos eleme: az elvárás és az elfogadás. Az az ember, akinek folytonos elvárásai vannak másokkal szemben, folytonos útkeresésben éli az életét, mindig előtte van a cél, de azt sohasem éri el. Aki mindig elvár valamit, az sohasem kap semmit, mert mindig valami újra vágyik úgy, hogy sohasem tudja, mit akar. Sokan azt hiszik, hogy ami számukra természetes, az másoknak is az. Nem lehet elvenni senki tulajdonságait és azokat újakra cserélni. A párválasztásról, a párkapcsolatokról, valamint a házasság jó és rossz oldaláról a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében tartott beszélgetésen a fenti problémák mellett olyan kérésekre keresték a választ a résztvevők, mint: ki a főnök és ki a követendő példa egy párkapcsolatban? Milyen szabályokat kell betartani? Hol kell meghúzni a határokat? De szó esett a szabadságigényről, arról, hogy lehet-e ma példa a szülő stb. A szeretetkapcsolatok feltétele, hogy mindkét fél önként, önzetlenül lepakolja a másik ember elé azokat az értékeket, ami nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, lojalitás, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége. Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs függőség. A beszélgetés moderátora Elek György volt, meghívott szakértő pedig Fleisz Kinga pszichológus. A beszélgetésen részt vett: Matusinka Beáta a Szatmári Friss Újság marketigmenedzsere, Kereskényi Sándor irodalomtörténész, Rácz Ervin református lelkipásztor, Gál Ágnes színművész, Ressler Stefan ügyvéd, Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Székely Zsófia magyar nyelv- és irodalomtanár és jegyese, Kis Tibor, Szilágyi Zoltán, a Harag György Társulat tagja, Juhász Zita tanuló, Mezei Boldizsár egyetemista és Nyíri Sándor Attila kőműves.

A párválasztásban vannak bizonyos mutatók, amelyek alapján azt mondják a kutatások, hogy párt szoktunk választani, de az nem mindig felel meg a közvéleményben meghonosodott nézeteknek — hangzott el Fleisz Kinga vitaindítójában. A párválasztás az egyik legfontosabb kritériuma a demográfiai közelség, ez azt jelenti, hogy közel kell lakjunk egymáshoz. Egy másik lényeges dolog az, hogy kultúrában, nyelvben minél több azonosság legyen. Ilyenkor fel szokott merülni az a kérdés, hogy azok a párok, akik különböznek egymástól, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, illetve az ellentétek hogyan vonzzák egymást? Egy másik fontos kritérium a párválasztásban az, hogy milyen az önbecsülésünk, mert a párunkat annak alapján választjuk ki. Ha valaki nagy sztárnak képzeli magát, az azt szeretné, ha a társa is nagy sztár lenne. A sztárságot mindig az illető személy megfogalmazásában kell értelmezni. Fordítva is érvényes ugyanez: mindenki olyan társat keres, akit magához hasonlónak gondol. Ami még lényeges az az, hogy a párválasztásban mekkora jelentősége van a testi adottságoknak és a fizikai jellemzőknek. Felvetődik az a kérdés is, hogy amikor valaki társat keres, mi a célja? Miért keres magának társat? Ami még számít, bár nem lehet előre látni, hogy mi lesz a folytatásban? Ezt meghatározza az, hogy az illetőnek, milyen modelljei, elképzelései és elvárásai vannak. Meghatározó, hogy az illető személy kultúrájában hogyan van megrajzolódva egy párkapcsolat. Ennek alapján kap jeleket és a válaszok is ehhez mérhetőek. Lehet valaki nagyon pozitív jelzésekkel valaki felé, ha annak a kultúrája, szokásai eltérőek, nem tud reagálni a jelzésekre. Itt kerül előtérbe a szeretetnyelv, ami nagyon fontos minden ember életében. Nagyon lényeges, hogy a párválasztás hol fordul át párkapcsolatba? Az emberben folyamatosan megvan az érzés, hogy kivel lépne kapcsolatba és kivel nem, még akkor is, ha ez nem tudatos szinten zajlik. Nagyon fontos, hogy egy személy mikor kezd el jeleket küldeni egy másik személy felé, és mikor kezd határozott cselekvéseket elindítani egy olyan személy felé, akivel hajlandó párkapcsolatot kialakítani. Ugyancsak lényeges, hogy milyen hatást ér el, ha valaki felém küld bármilyen szeretet- vagy szerelemjelet? A szerelemjel lehet egy tekintet, egy mosoly, de a leghatásosabb egy érintés — fejtette ki Fleisz Kinga.

Elek György megjegyezte, hogy történelmi távlatokban nézve nem is olyan régen választanak párt az emberek, hiszen sokáig ezt a szülők tették. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az, ha a fiatalok választanak párt maguk számára és nem mások teszik meg helyettük? — tette fel a kérdést.

Fleisz Kinga elmondta, hogy még ma is vannak kultúrák, ahol elég különös módon történik a párválasztás. Külön beszélgetés témája lehetne: hogyan alakul a párkapcsolat, ha mi választunk és ha mások választanak párt? Nagyon érdekes, hogy tartósabb lesz a kapcsolat, ha mások választanak. Azokban a kultúrákban, ahol ez történik, más, autokrata stílus működik. Ott az egyéni választási szabadságnak a mértéke alacsonyabb, emiatt a párok hosszabb ideig lojálisabbak, mert amikor kapcsolatba kerülnek valakivel, akit nem ők választottak, azt a kapcsolatot fel kell építeni. A mi kultúránkban egy párkapcsolatban akkor házasodnak, ha a kapcsolat elérte a valamilyen szintű maximumát. Általában az érzelmi maximumot. Egy pár nagyon sok mindent kell tudjon ahhoz, hogy azt fejlessze, a házasság csak egy kezdet. Azokban a kultúrákban, ahol a házasság a nulláról indul, ott nagyon sokat tudnak építkezni és megtanulják az építkezést, a konfliktusok idején pedig már tudják, hogy azokat hogyan kell kezelni. Azon a házasságban, amely akkor jön létre, amikor a pár megéli az érzelmi maximumát, kevésbé alakul ki a konfliktusok és a problémák megoldásának gyakorlata. Emiatt alakul ki a párkapcsolatban adódó konfliktushelyzet megoldásának az esélye — hangsúlyozta a pszichológus.

Elek György szerint ma már az is sok problémát okoz, hogy túl sok az elvárás mind a két fél részéről.

Fleisz Kinga ezzel egyetértett, de azt gondolja, hogy a történelem folyamán mindig voltak bizonyos szintű elvárások. Ma az elvárások cselekvéshez is viszik a párokat (váláshoz vagy valamilyen módosulásokhoz), míg régebben nagyon egysíkú volt a séma: ásó, kapa, nagyharang. Mivel sokkal nagyobb volt az elhalálozási arány, szinte ugyanannyi új házasságot kötöttek, mint most, a válások miatt. Nagyon sok férfi meghalt háborúban, teljesen elfogadott dolog volt, hogy az özvegy újra házasságot kössön.

Elek György arra volt kíváncsi, hogy a pszichológus szerint igaz-e, hogy a nők uralják a párkapcsolatokat?

A válasz igen volt. Annyit azonban kell tudni, hogy ez mindig így volt. Régen ez házon belül maradt, ma már a nő szerepe a házon kívülre is nagy mértékben kiterjed. A nő eddig is befolyásolta a párkapcsolatokat, de nem társadalmi szinten, hanem mikro-egység szinten, tehát a családban, ma már viszont makro-egység szintjén is nagyobb a befolyás. Hogy mi a különbség a férfi és a nő között, az abban is megnyilvánul, hogy amikor egy nő kezdeményezi a kapcsolat megszakítását, akkor kevésbé jellemző az, hogy barátok maradnak a felek. Ha egy férfi kezdeményezi, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy barátságban válnak el vagy barátok maradnak a szakítás után.

Elek György újabb kérdése: mi az oka annak, hogy a legtöbb válást a nők kezdeményezik?

Fleisz Kinga szerint erre a kérdésre akkor lehet választ adni, ha tisztázzuk, mit értünk kezdeményezés alatt. Az események több szinten zajlanak. A legtöbb esetben a nők azok, akik felszínre hozzák, hogy valamit kellene tenni, mert így nem mehet tovább. Ha nagyon általánosan vesszük, akkor a nők többségének nagyobb az érzelmi intelligenciája, ez azt jelenti, hogy könnyebben tudnak kommunikálni az érzelmeikről. Ez nem azt jelenti, hogy egy férfi nem gondolja pont ugyanakkor vagy még hamarabb azt, hogy a kapcsolat abban a formában nem működik.

Ressler Stefan ügyvéd a válásokról és a válóperekről beszélt, kiemelve néhány olyan esetet, amelyben ügyvédként vett részt. Ressler szerint nagyon rossz az, hogy ma már nagyon leegyszerűsödtek a válási procedúrák. Mint ahogy eladnak házat, autót vagy bármi mást, a közjegyzőnél a gyereket is oda lehet ítélni egyik vagy másik szülőnek. Történik ez egy olyan országban, amelyik keresztény gyökerekre épül. Magukat keresztényeknek nevező emberek a család szentségét könnyen feláldozzák, a gyereket pedig mint egy darab földet, eladják. Nagyon sok lelki katasztrófát okoz a nagy szabadság és a liberalizmus. Elvált szülők gyerekei követik el a legtöbb bűncselekményt, nem tudnak teljesíteni az iskolában és nem lesznek képesek normális családot létrehozni és abban élni. A családnak mindig az volt a legfontosabb szerepe, hogy lehetőséget adjon az emberi és a közösségi növekedéshez. Az ember társas lénynek van teremtve, megélhet egyedül is, de az már egy külön történet. Régebben, amíg hosszabb volt a válási procedúra, nagyon sokan meggondolták magukat és együtt maradtak.

Rácz Ervin református lelkipásztor arról beszélt, hogyan készíti fel ő a házasulandó párokat a házasságra. Véleménye szerint a házasság olyan, mint egy egyenlő szárú háromszög, melynek egyik oldala Isten, a másik kettő a férfi és a nő. A férfi és a nő minél távolabb van Istentől, annál távolabb vannak egymástól. Függetlenül attól, hogy reformátusok, katolikusok vagy bármilyen más felekezetűek vagyunk, tudnunk kell, hogy amit Isten egybeszerkesztett, azt nem lehet elválasztani. Konfliktusok vannak és lesznek minden párkapcsolatban, de azok mind megoldhatóak. A házasságban a szerelemnek és a szeretetnek erősödnie kell, még akkor is, ha vannak konfliktusok, mert minden konfliktus megoldható. Rácz Ervin felhívta a figyelmet a Bibliában található Énekek énekére, ami a párkapcsolatokról, a szerelemről, a szexualitásról szól.

Fleisz Kinga erre reagálva elmondta, hogy a pszichológia szerint háromféle párkapcsolat létezik. Az első szintű a függőségre épül, ami azt jelenti, hogy a felek személyisége még nincs kiteljesedve. Az emberek azonos szinten tudnak párt választani. Ha két olyan fiatal találkozik, akik nem teljes személyiségek (van, aki soha nem lesz az, van, aki korán azzá válik), de nagyon erős a szexuális vonzalom, a fiú nagyon férfias, a lány nagyon nőies, ilyen esetben dependencia alakul ki, a felek azért kellenek egymásnak, mert úgy érzik, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Ezekben a kapcsolatokban nagyon erős a féltékenység már az első pillanattól kezdve. Ezt a mintát mutatják a brazil sorozatok. A következő szintű kapcsolat az autonómiára épül, ami azt jelenti, hogy a nő nagyon független. Mi történik ilyenkor biológiai szinten? Az első típusú kapcsolatban a jobb agyfélteke találkozik a bal agyféltekével, nagyon jól kiegészítik egymást, azért jó együtt. A következő szinten már működik mind a kettőnek mind a két agyféltekéje, mivel ez egy fejlődési folyamat. A nők anyagilag és minden más tekintetben önállóak, gondolkodni akarnak, a férfiak pedig érezni akarnak, emocionálisabbak. Ezek a kapcsolatok nem túl erős szexuális vonzalomra épülnek, és nagyon gyors lefolyásúak, mivel tudnak egymás nélkül élni. A harmadik szintű kapcsolat, amikor a felek teljesek, autonómok, de többet akarnak annál, hogy egyedül éljenek a világban, azaz szinergiát szeretnének. Ez az, amikor két ember találkozásából egy harmadik születik, ennek a fizikai megjelenítése egy gyerek. Emocionális szinten lehet olyan érzéseket alkotni, amelyek az egyedüllét során nem jelennek meg, vagy akár mentális szinten, mint például a Curie-házaspár, akik új tudományt teremtettek meg. Spirituális szinten jelenti ez a kapcsolat a teljességet. Ezen a szinten a felek már nagyon érettek. Egy harmadik fejlettségi szintű személy sohasem fog tudni kapcsolódni egy második szintű személyhez, mert nagyon különböznek egymástól.

Elek György

(Folytatjuk)