A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében nyelvtanárok és több nyelvet tanuló diákok beszélgettek a nyelvtanulás módszereiről, a nyelvismeret fontosságáról, az idegen nyelvek megszerettetéséről és megszeretéséről, valamint a nyelvismeret mindennapi felhasználásáról.

A beszélgetésen részt vett: Baricz György francia szakos tanár, Gárdos Blanka, az Avram Iancu Általános Iskola némettanára és tanítványai: Tasi Renáta, Matkó Vivien Alexandra, Matyi Szabolcs, Csató Evelyn és Balázs Dániel, Fehér Imola, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium német-angol szakos tanára és tanítványai: Demeter Tamás, Polacsek Eszter és Stier Beatrix, Anzik Eszter, a Johann Ettinger Német Líceum némettanára és tanítványai: Leitner Gerlinde és Hodrea Anna, Vass Edith, az Óvári Általános Iskola magyartanára, Mesco Erzsébet, a szamoskrassói Bem József Általános Iskola romántanára, valamint Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Milyen módszerekkel készülnek a fiatalok a nyelvórákra? — érkezett a következő kérdés.

A diákok mindannyian a román nyelvoktatás módszereire panaszkodtak. Sok nyelvtani szabályt és sok nehéz szöveget kell/kellene megtanulniuk, ami nem marad meg bennük. A Johann Ettinger Német Líceumban a németet anyanyelvként tanítják, ami az elején nem könnyű, mert otthon kevesen beszélnek németül. Ennek ellenére a nyolcadik osztály elvégzésére már szinte valamennyien beszélik a nyelvet, ugyanakkor beszélik a román nyelvet is, mert az iskolában sok a román gyerek, akiktől szünetben lehet tanulni románul. A tizenkettedik osztály végére mind a magyar, mind a román gyerekek beszélik a németet, az angolt, a magyart és a románt. A tanárok is megtanulnak magyarul és románul.

Baricz György olyan példát is felhozott, hogy van, aki a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett, most pedig a német líceumban némettanár.

Vannak olyan diákok, akik bemagolják a román szövegeket. Baricz szerint meg kell különböztetni a szó szerinti tanulást a magolástól. Aki magol, az nem érti, miről van szó. Egy idegen nyelv elsajátításához abszolút szükséges a szó szerinti tanulás. Érteni kell a szöveget, meg kell tanulni és el kell raktározni azt. Amikor pedig szükség van rá, elő kell venni. Ha az illető érti a megtanult szöveget, akkor azt nem adja ugyan vissza szóról szóra, de el tudja mesélni, vagy ki tudja venni belőle azokat a részeket, amelyekre szüksége van. A fontos az, hogy aki idegen nyelvet tanul — legyen az gyerek vagy felnőtt —, úgy sajátítsa el a nyelvet, hogy tanuljon meg azon a nyelven gondolkodni. A legtöbben anyanyelvükön gondolkodnak, és a kialakult gondolatokat fordítják le az idegen nyelvre. Ez sok nehézséget okoz, és gátolja a beszélgetést.

Fehér Imola is ezt a tanulási módszert alkalmazza, ami abban segít számára, hogy amikor franciául beszél, nem magyarul gondolkodik, hanem a megtanult francia szöveget alakítja úgy, ahogy szüksége van rá a beszédkor vagy íráskor.

A részt vevő diákok arról meséltek, hogy melyik nyelvet szeretik a legjobban, és miért az a kedvenc idegen nyelvük. A beszélgetésből úgy tűnt, hogy az is fontos szerepet játszik, hogy otthon milyen nyelven beszélnek, és hogy milyen iskolába járnak. Valamennyien írnak angol és német nyelvű fogalmazásokat, és bevallották, hogy ezek sikeresebbek, mint azok, amelyeket román nyelven készítenek. Több olyan gyerek is részt vett a beszélgetésen, aki járt már külföldön, és jóleső érzés volt számára, hogy szót értett az ott élőkkel. Ezek a gyerekek miután hazatértek, még nagyobb odaadással tanulták az idegen nyelveket.

Gárdos Blanka egy érdekes helyzetre hívta fel a figyelmet. Az egyik tanítványa — Csató Evelyn — magyar anyanyelvű, román osztályba jár, de jól halad az angol és a német nyelv tanulásában is.

Vass Edith és Anzik Eszter finn nyelvet is tanultak az egyetemen. Elmesélték, hogy az oktatás úgy indult, hogy nem volt semmi leíró nyelvészet, hanem jött a finn anyanyelvű lektornő, aki finnül beszélt. A hallgatók néztek egymásra, hogy mi lesz, mert senki nem értett egy árva hangot se. Innen indult a folyamat. Nagyon sok hanganyagot használtak, a hangsúlyt a vizualitásra és a hanganyagokra helyezték. Ez a módszer nagyon sikeres. Nagyon oda kellett figyelni mindenre. Másodéven már a finn őseposzt olvasták, ami lehet, hogy nehéz, de kellett a nyelv elsajátításához. Órákon finn regényeket mutattak be, amelyeket előtte elolvastak. A lényeg az, hogy mindenki a nulláról indult, és mindenki a maga módján fejlődött attól függően, hogy milyen volt a nyelvérzéke és a szorgalma.

Szó esett arról is, hogy azok a középiskolások, akik idegen nyelveket tanulnak, mennyit olvasnak azokon a nyelveken rövid prózai szövegeket vagy regényeket. A fiatalokat nem fogják meg a német, angol vagy francia klasszikusok írásai, a kortárs irodalomból pedig nem biztos, hogy a legjobbak jutnak el hozzájuk. A mai emberek olyan olvasmányokat keresnek, amelyek közel állnak hozzájuk gondolatiságban és történetiségben.

Fehér Imola elmondta, hogy ha elolvas egy német szöveget, ami tetszik neki, azt próbálja megkeresni francia nyelven is. Egy szöveg több nyelven történő olvasása különös élményt nyújt, hiszen úgy tűnik, hogy a történet más és más világban van elhelyezve, vagy más és más világból jön elő, holott lényegében ugyanazt az üzenetet hordozza.

A román házi olvasmányokkal kapcsolatosan Mesco Erzsébet elmondta, hogy általában nem az a fajta olvasmány a gyerekek kedvence, ami tananyag. Nagyon kell szorítani a gyerekeket, hogy elolvassák a kötelező olvasmányokat. Egy kis tanári furfangossággal viszont a legtöbb gyereket rá lehet vezetni az olvasásra, ha nem a legnehezebb szövegeket kérik tőlük először.

Vass Edith hozzátette, hogy a vidéki oktatásról tudni kell, hogy néha más környezetben történik, mint a nagyvárosi iskolákban. Nem biztos, hogy a keresett könyv megvan az iskola könyvtárában, nincs rá mód, hogy azt minden szülő megvásárolja, mint ahogy nincs mód arra sem, hogy a tanár szerezzen be tizenöt-húsz példányt. Vass Edith próbál olyan házi olvasmányokat adni, amelyeket elérhető áron meg tud vásárolni, hogy a tanulók rendelkezésére bocsássa.

Baricz György úgy gondolja, hogy valamelyest megváltozott az érettségi stílusa. Tíz éve még le lehetett érettségizni románból úgy, hogy a tanuló egyetlen könyvet se olvasott el, mivel olyan a tanügyi rendszer, hogy nem kényszeríti rá a tanulókat az olvasásra. Mesco Erzsébet azt tapasztalta, hogy vannak diákok, akik a szövegelemzéseket megtanulják kívülről, mint a verset, és azt mondják el. Vass Edith kifejtette, hogy a gyerekek érettségije attól függ, hogy mennyire értenek egy szöveget, és azzal mennyire tudnak bánni. Nagyon sok diák rájött arra, hogy nem kell minden leckét megtanulni ahhoz, hogy jól szerepeljen a vizsgákon. Kap egy szövegrészletet — legyen az próza vagy líra —, amit értelmezni kell. Az igazság az, hogy a kérdések nem a tanult anyagokra épülnek. Tehát megtanul a diák egy nyelvet, de azt nem olvasással fejleszti tovább, és ez érvényes az anyanyelvre is.

A beszélgetésen szóba került az is, hogy mindig vannak divatnyelvek, amelyek politikai, gazdasági vagy társadalmi okok miatt válnak divatossá. Ameddig működött a szocialista rendszer, szinte minden iskolában tanítottak oroszt. Ma már alig van orosztanár, pedig minden jel arra mutat, hogy érdemes újra oroszul tanulni, mint ahogy van jövője a kínai és a koreai nyelvnek is, de az arab nyelvek ismerete sem jelent hátrányt.

Gárdos Blanka egy nagyon lényeges beszédformára, a jelbeszédre hívta fel a figyelmet. A süketnémák anyanyelve ez, amit már elég sokan próbálnak megtanulni, több városban vannak ilyen tanfolyamok, ahol csoportosan tanulnak jelbeszédet. Fehér Imola hozzátette, hogy amikor idegen nyelvekről esik szó, elég gyakran felmerül a jelbeszéd. Nagyon érdekes dolog, hogy egyesek hogyan kommunikálnak testbeszéd által. Ma már a Facebookon is gyakran lehet találni olyan videókat, amelyek szereplői a jelbeszédet használják. Ilyen volt az a videó is, amelyen egy fiatalember jelbeszéddel mondta el, milyen rossz, hogy őt megfosztják az anyanyelvétől, a jelbeszédtől. Nincs ki tanítsa ezt a nyelvet, nagyon sok süketnéma gyerek nem otthon nő fel a szüleivel, hanem bekerül beszélő szülőkhöz, és nincs honnan megtanulja az ő anyanyelvét. Erre is nagy hangsúlyt kellene fektetni, ezt a nyelvet is tanítani kellene. Ha ezek a gyerekek nem tanulják meg helyesen a jelbeszédet, az intelligenciájuk fejlődése is elmarad.