A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek értekeztek a karrierről és a családról, a kettő viszonyát elemezve pedig arra keresték közösen a választ, hogy a kettő miként egyeztethető össze.

A beszélgetésen részt vett Király Lajos református lelkipásztor, dr. Vass Zoltán főorvos, Szilágyi Noémi óvónő, Kinczel Hilde és Gencsi Anita egyetemi hallgatók, Rappert-Vencz Gábor színművész, Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár, Barkász Gabriella közgazdász, Kovács József vállalkozó, Ressler Stefan tanár, Barna Karola pszichológus és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta Elek György.

A karriert sokszor maguk a téma avatott szakemberei is csak a legszűkebb értelemben sikerként értelmezik. Igaz-e, hogy a karrier csak abban az esetben ér valamit, ha az belső karrierré válik, vagyis az ember és környezete anyagi jólétének a fejlődéséhez is hozzájárul? Az alábbi beszélgetésnek az volt a célja, hogy megpróbáljunk választ keresni arra, összeegyeztethető-e a család és a karrier? Elek György arra kérte a beszélgetés meghívottait, hogy a saját meglátásuk szerint közelítsék meg a témát, mondják el véleményüket, hogy érvekkel alátámasztott vita alakuljon ki.

Frigy Szabolcs egy kicsit a múltból építkezve vizsgálta meg a karrier – család témát. Az 1800-as évekig ment vissza az időben, hogy koronként bemutassa, mennyi volt az átlagéletkor ettől az időszaktól napjainkig. Az 1800-as években Romániában harminchat évet élt egy ember, ebbe a harminchat évbe kellett belesűríteni az életpálya-szakaszokat. Akkor még nem volt annyira változó a világ, mint most. Aki megszületett, az abban a társadalmi rendben halt meg. Ezekben az életszakaszokban a gyerekszülés aránya is más volt. Óriási összefüggés van a jólét és a gyermekvállalás között. A fejlett világban a legalacsonyabb a gyerekszületési arány. Ma már Európában 1,3-1,4 a családokra eső gyereklétszám. Frigy Szabolcs kitért arra is, hogy különböző korokban hány évesen házasodtak a fiatalok. Régebben tíz-tizenöt évvel is hamarabb házasodtak a fiatalok, manapság pedig nem is biztos, hogy összeházasodnak, hiszen alternatív együttélési formák is léteznek. Frigy Szabolcs a karriert és a családot összefogta és életpályának nevezte. Régen ezek statikusak voltak, nagyon lassan változott a világ. Régen évszázadok is elteltek, amíg nagy felfedezések születtek.

Ma már harminc-negyven év alatt történnek olyan dolgok, amelyek teljesen megváltoztatják az életünket. Sok helyen leírják, hogy a munka és a család lineárisan volt eltervezve. Popper Péter írja az egyik helyen: könnyű volt hűségesnek lenni, amikor harminchat évesen meghalt az ember. Teljesen más harminc évig élni egy házasságban és teljesen más tizenöt évig. Sok esetben ma is elmondhatjuk, hogy poligámia van, csak nem egyszerre, hanem egymás után. Régen minden átmenet rítus volt. Amikor a lányt bevetették a házasodási piacra, az egy rítus volt, a házasságkötés szintén egy rítus volt, az egyházi házasság egy nagyon bonyolult folyamat volt. Ma már az, hogy miért fehér a menyasszonyi ruha, inkább szokás, mint rítus. Vitatható, hogy jó vagy rossz volt-e az, hogy nem volt döntési felelősség. Nem lehetett azt hallani nagymamánk korában, hogy egy lány szingli akart lenni. Nem volt igazán párválasztás vagy karrierlehetőség. Ezek a minták elfogadottak voltak. A szegény azért volt szegény, mert Isten annak teremtette, a gazdagot gazdagnak. A posztmodern élet teljesen más. Egy kicsit elkezd a fiatal tanulni, majd otthagyja az egyetemet, majd folytatja a tanulást máshol, a családalapítást sem sietik el. Ebből adódik nagyon sok modern kori probléma. Minden kitolódik: a házasság, a gyerekvállalás, az iskola befejezése stb. Jóléti paradoxonnak hívják: ahol pénz van, ott nem születik gyerek, ahol szegénység van, ott nagyon sok gyerek születik. Ezt úgy hívják a boldogság közgazdaságtana. Afrikában, Etiópiában és más szegény országokban nincsenek öngyilkosok, Németországban, Olaszországban, Dániában nagyon sok az öngyilkos és a depressziós. A jólét nagyon sok problémát generál. Az angolok patkányharcnak hívják a státuszharcot. Mindig harcolunk, hogy feljebb jussunk a létrán, miközben a létra maga soha nem megy feljebb. A karrier egy kicsit megtévesztő dolog ma. Romániában az első házasság a férfiaknál harminc év felett van, a születési arány 1,2, ahhoz, hogy a társadalom megmaradjon 2,1 kellene hogy legyen. Mi nagyon kapaszkodunk a Nyugathoz, ha választani kell a karrier és a család között, legtöbben a karriert választják. Nehéz ma fiatalnak lenni. Európában mindenhol kimagasló a fiatalok munkanélküli aránya. Spanyolországban a huszonöt éves fiatalok negyvenhárom százaléka munkanélküli. Ennek okai nagyon sokrétűek. Elmondják azt, hogy a fiatal otthon a mamahotelben eszik, alszik, simogatja a telefont, de igényei vannak. Huszonöt évesen még nem gondol családra, munkát sem vállal — nem tud vagy nem akar. Ma már nem igazán vannak női vagy férfi szerepek, annyi viszont tény, hogyha kiszorítják a nőket a munkaerőpiacról, az nagyon sok problémát jelenthet. Ha a nő otthon marad a gyerekkel, a férje öt év múlva elválhat tőle, ami nehéz helyzetet teremt. Folyamatos népességfogyás van. Ennek elkerülésére például Németországban lehetőséget teremtettek, hogy az anya több ideig maradjon otthon a gyerekkel. A német nők annyit láttak ebből, hogy kiestek a fejlődésből, a szakmai előrehaladásból stb. Például egy orvos, ha három évig kimarad, utána esetleg családorvos lehet. Éppen ezért változtattak a családpolitikán, lehetővé tették, hogy a kismamák mielőbb kerülhessenek vissza részmunkaidővel. Frigy Szabolcs fontosnak tartotta, hogy szót ejtsen a mai társadalmak értékválságáról. A legtöbb ember a materiális értékeket helyezi előtérbe, holott a nem materiális értékek lényegesen megelőzik azt. Nagyon sok fiatal úgy gondolkodik: meg fogok házasodni, ha lesz autóm, ha lesz lakásom és több más dolog. Fogyasztásközpontúakká válnak a fiatalok, ami nem vezet jóra. A család is fogyóeszközzé vált, egy ideig használjuk, majd eldobjuk és egy új társkapcsolatot keresünk. Kevesen helyeznek hangsúlyt arra, hogy minőségi családi életet éljenek.

Frigy Szabolcs úgy véli, hogy nem szabad összekeverni a karriert az önmegvalósítással. Ma mindenki sok pénzt szeretne keresni kevés munkával, ami egy nagy társadalmi gond. Ez egy amerikai és nyugat-európai álom, különböző reklámok és befolyások alapján a fiatalok sztárokat választanak példaképül és megpróbálnak hinni abban, hogy ők is egyik napról a másikra sztárok lesznek. Az, hogy apa és anya keményen dolgozik, az nem példa, hanem az az egy százalék a példa, akiknek lehet csak látszatra szép az életük. Amikor a fiatalok karrierben és családban gondolkodnak, annak az egy százaléknak az álmát akarják megélni, közben a szüleik munkájából tartják fent magukat. A karrier valóban munka plusz siker, munka plusz önmegvalósítás. Amikor valaki azért dolgozik, mert az az álma, nem azért mert ott sok pénzt lehet keresni. A siker kívülről jön, a társadalom meg kell tapsoljon, de csak az egy százalékát fogják megtapsolni. A kilencvenkilenc százalék nem kell szenvedjen azért, mert nem fogják megtapsolni. A mai fiatalokat az oktatási rendszer olyan irányba próbálja elvinni, hogy ápolják a tehetségüket, valósítsák meg önmagukat. Ez viszont a fiatalok számára kevés. A siker és a karrier két különböző dolog, a karrier és a család világában nehezen tudunk dűlőre jutni. A felnőttek világában mindig van egy logikai bukfenc. Nagyon sokan azért dolgoznak sokat, hogy ki tudják fizetni a bébiszittert. Igen, de ha nem dolgoznának annyit, nem kellene bébiszitter és több idő maradna a gyerekre. A karrierért dolgozni ma már nem egy fenntartható elképzelés. Amerikában például a siker hajszolása összefügg a bűnözéssel, bármibe belemennek a sikerért.

Szilágyi Noémi három gyerek édesanyja, óvodavezető és lelkészfeleség nem a saját karrierjét helyezte előtérbe, inkább a hivatásáról beszélt. Számára azért könnyű mindaz, amit elvállalt, mert szereti ezeket a feladatokat. Elmondta, hogy számára nagyon fontos a férje hivatása is, éppen ezért együtt végzik a feladataikat. A hivatásból ritkán lehet karrier, annyi tény, hogy az, aki rendesen végzi a munkáját, előbb-utóbb elismerésben részesül, újabb felkéréseket kap és eldöntheti, hogy vállal még feladatokat vagy megelégszik az addigiakkal. Mindig nagyon nagy kérdés, gond és kihívás számára, hogyan találja meg az egyensúlyt az óvoda, a család és a lelkészfeleségnek kijáró tevékenységek között. Vannak napok, amikor egyik vagy másik tevékenység előtérbe kerül, akkor ott igyekszik tökéletesen teljesíteni. Fontos az, hogy az embernek legyenek segítőtársai, hogy mindig legyen mellette valaki. Ha választani kellene a család és a munka között, a család lenne az első, de ha lennének olyan kedvezmények — mint több országban már vannak —, hogy az anyuka eldöntheti hány órát dolgozik hetente, akkor a kevesebb munka mellett döntene. Nagyon fontosnak tartja azt, hogy ahol éppen van, az ott eltöltött idő minőségi idő legyen. Ha a családdal van, nem engedi meg azt, hogy ellegyenek egymással a családban, hanem arra figyel, hogy az együttlétnek legyen tartalma és értelme és annak is tudatában volt már a kezdetekkor, hogy a lelkészfeleség élete lemondásokkal jár, ezt örömmel vállalta — vallotta be Szilágyi Noémi.

Dr. Vass Zoltán felsorolta, hogy gyerekkorában előbb újságíró, majd lelkipásztor akart lenni, végül orvos lett. Több helyen dolgozott, nem igazán volt lehetősége változtatni az életmódján. Több kórházban dolgozott, járt külföldi kórházakban is, nehéz lenne meghatározni, hogy egy hányattatásokkal és kihívásokkal eltelt élet nevezhető-e karriernek. Van két lánya és van unokája, megpróbálja a családot előtérbe helyezni, a család teszi boldoggá, és úgy véli, hogy ha az embert valami boldoggá teszi, az már karrier.

Király Lajos néhány olvasmányélményét osztotta meg azzal kapcsolatosan, hogy mire panaszkodnak ma a fiatalok. A fiatalok körében egy új fogalom jött létre, mégpedig a preadolesztencia, ami azt jelenti, hogy a fiatal még huszonévesen is otthon van, a szülő pénzén él. A fiatalok panaszkodnak arról, hogy nincs lakásuk, nincs munkahelyük, nagy a létbizonytalanság. Régebben édesapám ha bement egy gyárba, úgy tervezte, hogy egy idő után ő lesz a csoportvezető, majd csoportok vezetője, harminc év múlva talán a vezérigazgató jobb keze. Ma, ha bemegy egy fiatal egy munkahelyre, nem tudja, hogy holnap bemehet-e? Bosszantja még a fiatalokat a társadalmi egyenlőtlenség. Mindig elmondjuk, hogy minden ember egyenlőnek születik, de van, akit autóbusszal visznek haza, van akit szuper autóval. Nagyon sok fiatal panaszkodik a pénztelenségre. A család helyzete ott romlik, lehet, hogy van olyan fiatal, aki a családba menekül, de a család sem biztos, hogy megoldást nyújt a létező problémákra. Van egy kimutatás, hogy az 1960-as években egy férfi ünnepnapokon és vasárnap kilenc órakor kelt fel, a feleség hatkor, hogy előkészítse az ebédet és kitakarítsa a házat. Az 1990-es években már kilenc órakor ébredt a férj is a feleség is. Az 1960-as években a férj elment a barátokkal horgászni vagy más szórakozóhelyre, a nő otthon maradt és végezte a házi munkát. Az 1990-es évektől együtt mennek el a bevásárlóközpontba. Ez az utóbbi nem is rossz, mert együtt vannak. Király Lajos feltette a kérdést: ki ma a sikeres ember? Ma az a sikeres, aki úgy tud dolgozni, úgy tud karriert építeni, hogy minél több anyagi javakat tud felmutatni. A társadalomkutatók egyre gyakrabban beszélnek a kellékkultúráról. Kellékekkel veszik körül magukat az emberek, azzal tudják bizonyítani, hogy nem hiába dolgoznak. Régebben elég volt egy ház, most kell mellé egy hétvégi ház, régebben elég volt egy autó, most kell kettő. A kellékkultúrát a dinamika kultúra váltja fel, azaz, milyen interneted van, milyen hamar gyorsul fel az autó. Másképpen ítéli meg a karriert egy nő és másként egy férfi. Minden férfi számára fontos az, hogy hatalma legyen. Tudjon tiszteletet parancsolni. Egy férfi, ha nem jut hatalomhoz, elkezd karriert építeni, hogy rangja és pénze legyen. Ha karriert sem tud építeni, elkezd üzletelni, hogy sok pénzt szerezzen. Ha pénzt sem tud szerezni, ő lesz a család ezermestere. Ha ez sem jön össze, akkor az alkoholhoz vagy más kábítószerekhez fordul. Más a helyzet a nőknél. Önmagában az, hogy biológiailag kreatívabbak — gyereket szülnek és nevelnek — nyolcvan százalékuk számára megelégedést nyújt.

(folytatjuk)