A beszélgetés testről és lélekről sorozatban a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében civil szervezetek képviselői és meghívottak értekeztek a civil társadalom és a politika viszonyáról, valamint arról, hogy milyen lehetőségei vannak a demokrácia gyakorlásának.

A beszélgetésen részt vett dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár, Rist Gabriella, a Német Demokrata Fórum ifjúsági szervezetének vezetője, Kovács Adél, a Szatmári Keresztyén Ifjúsági Szövetség képviselője, Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke, Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke, Stier Péter, az Identitas Alapítvány képviselője, Boga Ferenc, a Cserkész Egyesület vezetője, Fanea Imola, a Sárközújlaki Ifjúsági Mozgalom vezetője, Bertus Gabriella, a nagykárolyi Down Alapítvány vezetője, Pakulárné Bú Julianna református lelkipásztor, Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület Szatmár megyei fiókjának képviselője, Nezezon Enikő, az Aranykapu Kulturális Egyesület vezetője, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület vezetője és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Szejke Judit úgy gondolja, hogy szerencsés korszakban született, mert nagyon jó magyartanára volt, megkapta a megfelelő irodalmi nevelést, megkapott mindent a családtól, a szülei nem hárítottak mindent a pedagógusokra. Már gyerekkorában belenevelték a segítőkészséget, s ma már úgy látja, hogy segítőkészség nélkül nem lehet önkénteskedni. Ahhoz, hogy önkénteskedni tudjon valaki, számára biztosított kell hogy legyen a megélhetés. Amíg valaki azon kell törje a fejét, hogy mit ad holnap a családnak enni, addig nem tud önkénteskedni. A megélhetés bizonyára sok helyen rendeződött, hiszen egyre több önkéntes van Szatmárnémetiben, állapítja meg Judit, hozzátéve, hogy megismerkedett egy öt osztályt végzett fiatal hölggyel, aki másfél éve harminc család számára gyűjtött össze élelmet és ruhát, tavaly százötven gyereket vitt el gyermeknapon ünnepségre úgy, hogy semmilyen bejegyzett egyesülete nincs. Szejke Judit szerint a civil szervezeteknek az egyik élhetősége az, hogy átlátható legyen, amit csinálnak. Ha valaki odaad neki egy összeget, akkor az adományozó tudja, hogy az hova kerül. Nagykárolyban van egy egyesület, az Împreună-Egymásért Egyesület. Úgy kezdte, hogy segített a szomszédnak, hatmillió forintot gyűjtött össze több civil szervezettel együttműködve egy gyermek gyógyíttatási költségeire. Leégett egy ház, önkéntesekkel gyűjtöttek, hogy újat építsenek. Sokat lehetne beszélni arról, hogyan épül fel egy civil szervezet, hogy az eredményes munkát végezzen és megbízzanak benne. A Borókagyökér Egyesület tevékenységeit önkéntesek nélkül nem lehetne végezni. Nagyon fontos, hogy minden önkéntes tudja, hogy mi a feladata. Ha nem tudja, mire vállalkozott, akkor unja magát, nem fogja megszeretni azt a tevékenységet. Az önkéntesnek tudnia kell, hogy ettől eddig ezt vagy azt kell megcsinálnom. Az a fiatal, aki egyszer-kétszer nem érzi jól magát abban a közegben, többé nem megy el oda.

Rist Gabriella úgy vélte, sokat beszélünk arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve tanulás szempontjából, és még mindig nem haladunk abba az irányba, hogy kevésbé legyenek túlterheltek. Ez az önkéntesség rovására megy akarva-akaratlanul. Ha sok az óra, sokat kell készülni, még van egy csomó iskolán kívüli foglalkozás, és alig marad szabadidő, nem hogy önkénteskedésre legyen, pedig vannak olyan rendezvények, amelyeken önkéntesekként nagyon sokat tanulnának, gyakorlati szempontból nagyon eredményesek ezek a tevékenységek. Sajnos nálunk még mindig túl sok az elméleti oktatás és kevés a gyakorlat. Az önkéntesek megtanulják a toleranciát, egymás elfogadását, a másság megismerését, tehát sokkal jobban felkészülnének az életre. Rist Gabriella elmondta, hogy a német ifjúsági szervezetnél van egy projekt, melynek címe A szatmári svábok nyomában, ennek egy részeredményét már bemutatták a Szatmár Megyei Múzeumban. A Johann Ettinger Német Líceum diákjai egy éve foglalkoznak a témával, a stuttgarti Külkapcsolatokért Felelős Intézettel közösen szervezi ezt a projektet a Német Demokrata Fórum. A fiatalok nagyon komolyan veszik ezt a munkát, mégis nagyon komolyan be kell osztani az időt, hogy a tanulással se maradjanak le, de maradjon idő arra is, hogy részt vegyenek a tevékenységeken, amelyek során megismerik, honnan indultak el az őseik. Elmentek Ulmba, a sváb múzeumba, ahol nagyon sok anyag van kiállítva, levéltári kutatásokat lehetett végezni stb., a diákok átnézték a római katolikus püspökség archívumát is, és nagyon sok eredeti anyag került a kezükbe. Mivel a fiatalok több településen kutattak, végül összerakták az eredményeiket, és egy mozaikszerű munka jött létre. Nagyon érdekelte őket, hogyan kell kutatni egy archívumban. A lényeg az, hogy nagyon sokat lehet tanulni egy ilyen programon belül, ami iskolán kívüli tevékenység. Ehhez viszont idő kell, olyan idő, amit jókedvvel töltenek el, és amit tanulnak, az megmarad bennük.

Kovács Adél arra a kérdésre adott választ, hogy mit jelent számára a SZIKE mint ifjúsági mozgalom, és a SZIKE-tevékenység honnan vesz el időt: a tanulásból, az otthoni munkából vagy a szórakozásból.

Arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen — jegyezte meg Kovács Adél. Ki kell alakítani egy fontossági sorrendet, és azt be kell tartani. Nincs olyan, hogy elveszek időt a tanulásból, az otthoni munkából azért, hogy SZIKE-tevékenységekre menjek. El lehet dönteni, hogy milyen tantárgyakat kell mindenképpen délután megtanulni, és mi az, amit el lehet halasztani reggelre. Van úgy, hogy nem marad idő beszélgetni a szüleivel és a testvéreivel, mert mindenképpen el akar menni a SZIKE-gyűlésre, de az is előfordul, hogy más tevékenységekről mond le. A legkönnyebb a televízióról vagy a telefonról lemondani. Ma már a legtöbb ember életének része a telefon. „Az egyházi ifjúsági egyesület kikéri a mi véleményünket is a programok szervezésében. Érdekes, minket érintő problémákat beszélünk át, és az ifjúsági istentiszteletek is hozzánk szólnak, éppen ezért megéri áldozni rá más, kevésbé fontos programokból” — magyarázza.

Pakulárné Bú Julianna két gondolatot fűzött hozzá az elhangzottakhoz. Az egyik az, hogy civil dolgokról nem csak úgy kell beszélni mint szervezeti forma, hanem beszélni kell magukról a civilekről és azokról a mindennapi civil tevékenységekről, amelyek jelen vannak a társadalomnak szinte minden szintjén, például hogy egy ember mindennap megetet egy kóbor kutyát. Onnan indulunk el, hogy együtt egymásért, előbb a szomszédból indulunk el, és onnan tovább. Nagyon sok civil ember van, aki meg akarja mutatni a világnak, hogy mi nem azért vagyunk, hogy egyéni érdekeket hajszoljunk, hanem hogy egy közösségben éljünk egymásért. A lelkésznő a jelzés szempontjából nagyon fontosnak tartja a számbeliséget. Az, hogy kiment Bukarestben százezer ember tüntetni, semmi. Ki kellett volna menjen kétmillió, akkor már elgondolkodtak volna azok is, akik ellen szólt a tüntetés, hogy ezeknek az embereknek van szavuk. A másik gondolat, hogy bevonva a tanügyet, az egyházakat vagy bármilyen más intézményes formában működő szervezetet, amelyik a neveléssel is foglalkozik, mondjuk el nekik, hogy létezik egy olyan civil szervezet, amelyik Down-szindrómás gyerekekkel foglalkozik, mutassuk meg nekik azt, hogy mennyi szeretetet kapunk azoktól a gyerekektől, és hogy megéri velük foglalkozni. Mutassuk be a SZIKE-t, az Aranykaput, a Borókát, a színházi önkéntességet vagy bármit. Erre külön figyelmet kell szentelni a nevelésben, hogy felfedezzük a gyerek civil létének a hasznát. Azok a gyerekek, akik nem folytatják az önkéntességet, nem kapják meg az elismerést, és nem érzik fontosnak magukat. A gyerekeknek meg kell mutatni, vagy meg kell éreztetni velük, hogy valahol ők is hasznosak.

Márk-Nagy János a beszélgetés során megállapította, hogy nagyon sokfélék vagyunk, ami nagyon nagy előny. Nagyon sok mindenről kellene, sőt, kell még beszélni a közeljövőben, éppen ezért kell még szervezni hasonló beszélgetéseket. Azzal, hogy mindenki elmondja a véleményét és a tapasztalatát, mindenki tanul belőle. Megismerjük, hogy mivel foglalkoznak a civil szervezetek, másrészt konkrét véleményeket és tapasztalatokat ismerünk meg, és ezeket mások is felhasználhatják. És nem utolsósorban az ilyen beszélgetések során megtaláljuk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekben együtt tudunk működni. Röviden folytatni kell a civil szervezetek találkozóit, többet kell beszélgetni, jobban meg kell ismerni egymást.

Frigy Szabolcs elmondta: biztos, hogy egy matekóra értékesebb, mint egy óra önkénteskedés, de ezt így tekintve nagyon rossz kiindulópont. Egy óra alatt meg lehet tanulni egy képletet, még egy példát is meg lehet oldani, de egy óra önkénteskedés olyan tapasztalathoz juttatja a fiatalt, ami összehasonlíthatatlanul értékesebb, mint a matekóra. És ehhez hozzátehetjük, hogy a mostani szülőknek nincs olyan tapasztalatuk, amit át tudnának adni a gyerekeiknek, hanem van az a „mit keresel te mindenhol?” felfogás. Régen az volt a jó, aki nem tűnt fel mindenhol, és most nagyon nehezen áll be az a generációs váltás, hogy tényleg tömeges jelenség legyen az önkéntesség. Aki ma civil szervezetet hoz létre, annak kiemelkedően magas a szociális érzékenysége. Vannak olyanok, akik ezt tanulják, ugyanis a szociális bánásmód tanítható. A jelenlegi oktatási rendszerben ennek nagyon nehezen lehet teret adni, pedig ez lesz a jövő. Meg kell találni a módját a fiatalok megszólításának. Végül ismét el kell mondani, mert sosem tudjuk eleget hangoztatni azt, hogy minden otthonról, a családból indul.

Elek György arra a következtetésre jutott, hogy vannak még tennivalók a civil szervezetek megerősítésére vonatkozóan. Olyan korban élünk, amikor mindenre megpróbál rátelepedni a politika, ezt teszi a civil szervezetekkel is. A beszélgetés során elhangzott, hogy a civil mozgalomban nagy szerepet játszanak az önkéntesek, viszont ők is meg kell éljenek valamiből. A civilek csak segíteni tudnak egy-egy terv megvalósításában, ahhoz viszont, hogy eredmények is szülessenek, szükség van anyagi támogatásokra is. Ezt a támogatást a politikum sokszor megígéri, néha meg is adja, de nem mindig azoknak a tevékenységeknek a támogatására, amelyeknek megvan a társadalmi hasznuk, hanem többnyire azokat segítik, akik segítenek a politikai célok megvalósításában. Egyfajta mókuskerék ez. Az igazi civil mozgalom az lenne, ha olyan erős lenne a civil összefogás, hogy a civil szervezetek befolyásolnák a politikát. Végül is ez lenne a helyes út, hiszen a képviseleti demokráciában a képviselő a választói érdekeit kellene képviselje, és nem a politikai csoportosulások érdekeit kellene elfogadtatni a választókkal.

A témában további meghívottak részvételével újabb beszélgetést tartunk.