A „lelki hallás poétája”, Krüzselyi Erzsébet irodalmi hagyatékából szemezgetve, az immár hatodik alkalommal megszervezett szavalóverseny keretében tizenhat gyülekezet 40 versmondója hajtott főt a költőnő emléke előtt szombaton Szatmárhegyen.

Egymás után toppantak be az izgatott és izguló gyermekek szombaton kora délelőtt a Szatmárhegyi Református Egyházközség gyülekezeti termébe, amely immár hatodik alkalommal adott otthont a Krüzselyi Erzsébet Református Gyülekezetek Közötti Szavalóversenynek — annak a gyülekezetek közötti találkozónak, amelynek célja, hogy Krüzselyi Erzsébet versein és személyes élettörténetén keresztül buzdítson hitvallásra, Isten-keresésre és nem utolsósorban az olvasás, az irodalom szeretetére. Házigazdaként Kovács József helybéli lelkipásztor köszöntötte a 16 gyülekezetből érkezett 40 versmondót és felkészítőiket — külön örömmel a költőnő szülővárosából, Máramarosszigetről érkezett szavalókat, valamint a magyargéresi és a dobrai gyülekezeti szövetség meghívottait —, röviden ismertetve Krüzselyi Erzsébet élettörténetét, amelynek szomorúsága óhatatlanul meghatározta ugyan írásainak a hangulatát — hiszen aki alig 8 évesen az örök csend fogságába kényszerül, s gyenge szemei is egyre homályosabban láttatják a körötte lévő világot, míg végül az örök csend örök sötétséggel is párosul, annak más hangulatban telik majd' nyolc évtizedes élete —, ám lett is, Reményik Sándor megfogalmazásában, „a lelki hallás poétája”, „a régi világnak, a régi életnek halkszavú dalosa”, akinek helye van az erdélyi írók körében. Nem mellékesen Krüzselyi Erzsébet nem csak borongós, a lemondás hangulatát árasztó verseket írt, hanem nagyon sok derűs gyermekverset, nekik szóló történeteket, meséket legendákat is, és az írásban szeme világának teljes elvesztése sem állította meg, ugyanis unokaöccse tenyerébe „írta” ujjbeggyel a betűket, szavakat, amelyeket az aztán papírra vetett. „S hogy mennyire termékeny alkotó is volt, azzal most szembesülök igazán, ugyanis EMET  támogatással vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával szerkesztett kötet formájában, átfogó válogatásban tervezzük közreadni Krüzselyi Erzsébet irodalmi munkásságát, egybegyűjtve a régen kiadott kötetek verseit, az újságokban kallódó vagy az eddig soha meg nem jelentetett munkáit — ez utóbbiak jelentik az igazi kihívást és iszonyatos mennyiségű munkát, ugyanis eddig nem kevesebb mint 800 verset, írást találtam” — mondta Kovács József

Higyed István mikolai lelkipásztor a jól ismert mesével fűszerezett, „szonettforma” igehirdetését Máté evangéliuma 5. fejezetének 13–16. verseire alapozva azt hangsúlyozta: Jézus mindennap szeret bennünket; a kérdés csak az: mi hogyan szeretjük Őt, ünnepi mézzel-mázzal vagy mindennapi sósan? „A só feloldódik ugyan az ételben, és nem látszik, de ott van, konzervál; a keresztény egyház jó értelemben tartósít, sebeket gyógyít, fertőtlenít, kikristályosodik Jézus körül” — mondta. Emlékeztetett arra is: Isten mindenkit fényként küld e világra, s az a feladatunk, hogy világosságot és meleget árasszunk, függetlenül attól, hogy gyertyánk aranyból készült tartóba vagy csak törékeny cserépbe kerül — ha a helyén van, fénylik. Az áhítatot követően kezdődött a megmérettetés, három korcsoportban (I–IV., V–VIII. és IX–XII. osztályosok), egy kötelező, valamint egy szabadon választott vers/mese szavalásával — ismételten igazolva András Gyula színművész és számtalan szavalóverseny zsűritagja szavait: egy verset százféleképpen lehet elmondani és százféleképpen lehet meghallgatni.

A 40 versmondó állta a próbát — izgalom miatt elvesztett energiájukat a helyi nőszövetség által készített szendvics- és süteményhalmokkal s a legkülönfélébb fűszer- és gyógynövényekből készített, testet-lelket üdítő csodateával pótolva —, a hattagú, Csirák Csaba színház- és művelődéstörténész, Bándi Johanna színművész, Pap Erika Nóra magyar szakos tanár, Burján Margit óvónő, Szabó Kinga Mária újságíró, Nagy Erika lelkipásztor, missziói előadó alkotta zsűri viszont nehéz helyzetben volt. Végül a pontszámok összesítésével sikerült sorrendet felállítani (csak sorrendet, hiszen mindegyik versmondó nyertes és győztes is volt). Díjazottak:

I–IV. osztály: I. hely: Medgyesi Henrietta (Szatmárhegy), II. hely: Krupa Fruzsina (Sárközújlak), III. hely: Medgyesi Hanna (Szatmárhegy) és Szabó Patricia (Mikola)

V–VIII. osztály: I. hely: Mali Ágota (Avasújváros), II. hely: Király Dalma (Lázári), III. hely: Kocsis Bernadett (Nagykolcs)

IX–XII. osztály: I. hely: Medgyesi Kinga (Hirip), II. hely: Lingvai Dóra (Máramarossziget), III. hely: Kőrösi Zsófia (Óvári).

Elek György publicista különdíját a harmadikos Kató Máté Lóránd (Dobra), a hatodikos Újlaki Márk (Szinérváralja) és a kilencedikes Lingvai Dóra (Máramarossziget), míg a Szatmári Egyházmegye Nőszövetségének különdíját Bátori Barbara (Mikola), Szabó Patricia (Mikola), Balázs Katica (Mikola) és Kallós Karola (Dobra) vehette át.

Szabó Kinga Mária