Az elmúlt években kevés logopédus tevékenykedett megyénkben, többségük pedig, bár beszél magyarul, román anyanyelvű — így nehezebben boldogult a magyar ajkú gyerekekkel. Most változott a helyzet: Botos Imola logopédus tíz intézmény magyar gyermekeivel foglalkozik.

A Szatmár Megyei Oktatás-felügyeleti Forrásközpont keretében az idei tanévben hét logopédus tevékenykedik: öten Szatmárnémetiben, ketten pedig Nagykárolyban foglalkoznak az arra szoruló óvodásokkal, előkészítő- és első osztályosokkal. Ősz óta egy magyar anyanyelvű logopédus is dolgozik megyeközpontunkban: Botos Imola tíz intézmény — Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, Szatmárnémeti Református Gimnázium, Aurel Popp Művészeti Líceum, 10-es Számú Általános Iskola, Dr. Vasile Lucaciu Általános Iskola, 6-os, 24-es és 29-es Számú Óvoda, valamint a Gulliver Óvoda — logopédiai terápiára szoruló óvodásával, iskolásával foglalkozik. Mint megtudtuk, az érvényben lévő szabályozások szerint egy logopédus negyven gyermek számára szervezhet foglalkozásokat, ami igen kevés, hiszen nagyon sok enyhébb vagy súlyosabb problémával küszködő gyermek van — ezért ki kell választani minden tanévben azokat a gyerekeket, akik esetében nagyon nagy szükség van a foglalkozásra, fejlesztésre.

„A 2015/2016-os tanév elején az említett intézményekben közel félezer gyermeket — öt éven felüli, nagycsoportos óvodást, előkészítő- és első osztályos kisiskolást — mértem fel, közülük 144-en küszködnek beszédhibával” — magyarázta Botos Imola logopédus. Az enyhébb beszédproblémák között gyakori a raccsolás — a felmért gyerekek közül 38-an raccsolnak —, de a megkésett beszédfejlődésre és a szelektív mutizmusra is akad példa. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a gyerek csak otthon, a családja körében beszél, az óvodában, iskolában viszont nem akar megszólalni. A súlyos beszédproblémák közül a legjellemzőbb — 58 apróságnál fedezték fel —, amikor a gyerek több hangot is felcserél. A „k” helyett „g”-t mond, az „l” helyett „j”-t, a „g” helyett „d”-t — így a beszéde szinte teljesen érthetetlenné válik. Ilyenkor egy megszabott sorrendben meg kell tanítani a gyereknek a hangok kimondását, értelemszerűen minél több hangot cserél fel a gyerek, annál hosszabb idei tart a terápia. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik hadarnak, dadognak, esetleg diszleksziával, diszgráfiával, diszkalkuliával küszködnek.

Hosszú folyamat

A felsoroltak mind olyan problémák, amelyeket kezelni kell: tévhit, hogy a gyermek majd kinövi. Éppen ezért a felmérést követően a beszédproblémával küszködő apróságok szüleit értesítették ennek eredményeiről, akik közül a legtöbben fel is keresték a szakembert, a gyermekeik pedig megkezdhették a terápiát. „Azóta is sok a pozitív visszajelzés, sokan rendszeresen részt vesznek heti egyszeri alkalommal az ingyenes fejlesztő foglalkozáson, páran viszont nem vették komolyan és abbahagyták a terápiát” — mondta el a logopédus. A sikeres logopédiai munkához viszont elengedhetetlen a szülő együttműködése a logopédussal. A támogató szülői magatartás erősítheti, az érdektelen vagy elutasító magatartás pedig gyengítheti a logopédiai munka eredményességét. „Néhány szülő úgy gondolja, hogy rövid idő alatt, néhány foglalkozás már segíthet is, látványos és gyors lesz a javulás. Sajnos, sok gyermeknek akár 2–3 évig is szüksége van a terápiára. A beszédproblémákat komolyan kell venni” — magyarázta a szakember.

A gyerekek hetente egyszer vesznek részt egy 20–30 perces játékos foglalkozáson, melynek keretében elsőként beszédszervi gyakorlatokat végeznek a tükör előtt, ha pedig már jól működnek és a gyerek helyesen el tudja ezeket végezni, akkor a hallási differenciálásra összpontosítanak, tehát megtanulják elkülöníteni a jól és rosszul kimondott hangokat. Miután a gyerek helyesen alakítja a hangokat, akkor fokozatosan elkezdik ezeket használni — először szótagokat, majd szavakat, mondatokat alkotva. Természetesen a foglalkozásokból nem marad ki a játék sem, szórakoztató feladatokban is bővelkedik egy-egy találkozó. „A fokozatosság elvét követve haladunk a gyerekekkel, kis lépésekben, játékos formában, hiszen csak így tud rögzülni. Ez pedig hosszú távú folyamat” — mesélte Botos Imola. A gyerekek ugyanakkor házi feladatokat is szoktak kapni, otthon is végezniük kell bizonyos játékos, fejlesztő gyakorlatok — itt pedig ismét szükség van a szülő támogatására.

Mi okozhatja?

A leggyakoribb logopédiai problémáknak szervi, funkcionális és pszichoszociális okai lehetnek — folytatta érdeklődésünkre a szakember. Ha szervi oka van, például a nyelvféket nem vágták fel rendesen, akkor orvosi segítségre is szükség van. Az is megtörténhet, hogy a gyereket valamilyen baleset éri — sérül az ajka, fogazata, nyelve —, ez is okozhat problémát, csak úgy, mint a fogcserélődés — ebben az esetben viszont meg kell várni, míg a gyerek fogai kinőnek.

Funkcionális oka is lehet: „ügyetlenek” a beszédszervek, ezért a gyerek nehezen tudja megkülönböztetni a beszédhangokat.

„A logopédiai problémák egyik pszichoszociális oka a verbális elhanyagolás, amikor nem beszélnek eleget a gyerekkel, elhanyagolják. Nem szabad elfelejteni, hogy a televízió nem tudja helyettesíteni a szülők beszédét” — tette hozzá Botos Imola. Az is előfordulhat, hogy a szülők beszédhibásak, vagy éppen megerősítik a gyerekben, hogy aranyos a beszédhibája, így van jól. „Ha a gyermek selypít és a hozzátartozók ezt aranyosnak tartják, megesik, hogy a felnőtt leutánozza a gyereket és ugyanígy szól hozzá — ez szintén árthat” — magyarázta a logopédus. Mint megtudtuk, a túl magas szülői elvárások okozhatnak dadogást vagy szelektív mutizmust is, hasonlóan a pszichikai abuzushoz, a megfélelmlítéshez vagy a brutalitáshoz, de a balkezesség erőszakos átszoktatása — bár ez manapság már egyre ritkább — is vezethet diszgráfiához, dadogáshoz. Az is megtörténhet, hogy a gyerek egy traumát követően kezd el dadogni, ilyenkor azonban nem csak logopédus, de pszichológus segítségére is szükség van.

Többnyelvűség és a beszédhibák

Olykor a többnyelvűség is logopédiai problémákhoz vezethet — tudtuk meg a szakembertől. Szatmár megyében is gyakori, hogy a magyar anyanyelvű gyereket román tannyelvű óvodába íratják, ami zavart okozhat: a kicsit megviselheti az, ha nem érti, hogy mi történik körülötte, nem tudja megértetni magát a körülötte lévőkkel az új környezetben. „Bár a többnyelvűség nagyon sok pozitívumot is hordoz, zsenge korban pedig sokkal könnyebben és gyorsabban tanulnak meg egy idegen nyelvet a gyerekek, azt javaslom, hogy csak azután tanítsuk, vigyük idegen nyelvű környezetbe a kicsit, ha egy nyelvet, az anyanyelvét már helyesen, jól beszéli, így nem fog összezavarodni” — összegezte Botos Imola.

Bumbuluţ Krisztina