A sajnos nagyon is életszagú helyzetgyakorlat során kötelek, gumicsónak, illetve a speciális mentőhordágy (board) segítségével, valamint térden csúszásos technikával mentettek.

Tegnap szerencsére csak a jégről mentési helyzetgyakorlat során „szakadt be” a túrterebesi kavicsbánya tavát borító jégréteg, ám a valós életben számtalan tragédiát okozott már, hogy a sikanyózni, korcsolyázni akaró gyermekek (vagy épp felnőttek) nem jól mérték fel a jégréteg vastagságát és az beszakadt alattuk – legutóbb tavaly februárban egy 10 és 14 éves tasnádszántói testvérpár vesztette életét ilyen balesetben. A jégről mentési képzés során a határon átnyúló projektben részt vevő hivatásos katasztrófavédelmi és civil szervezetek tagjai azokat a mozzanatokat gyakorolták, melyekkel a bajba jutott segítségére siethetnek – kötelek, gumicsónak, illetve a speciális mentőhordágy (board) segítségével, valamint térden csúszásos technikával mentettek.

A sarkvidéki hideg, jeges szél és havazás ellenére nagy volt a nyüzsgés tegnap délelőtt a túrterebesi kavicsbánya–tó partján, melynek felületét – első látásra vastag – jégréteg borította. Ám a látszat, mint oly sok esetben, csal: a vastagnak és biztonságosnak tűnő, de valójában alig 4 centis jégréteg a parttól körülbelül 10 méterre két helyen is beszakadt három felnőtt és egy gyermek alatt, ugyanis a túrterebesi iskola három pedagógusa és tíz diákja akarta kicsit kiélvezni az igazi tél nyújtotta korcsolyázás, sikanyózás örömét a tavon — szerencsére mindez csak a jégről mentési helyzetgyakorlat forgatókönyve szerint történt így. A történet szerint a diáknak sikerül csodával határos módon kikecmeregnie a partra, két tanár a jégben megkapaszkodó és öt méter mély vízben kalimpálva várja a segítséget, harmadik társuk (melyet egy bábu „alakított”) azonban életét vesztve elsüllyedt a tóban.

Egy határon árnyúló projekt keretében már a harmadik alkalommal (a gátszakadásos árvízi képzést és a partról történő és alpin-technikai mentési képzést követően) helyzetgyakorlatoztak és bővítették mentési ismereteiket közösen a Multisalva Speciális Mentőcsoport, a Felső-Tiszavidéki Búvár- és Mentő Közhasznú Egyesület, a Csengeri Szent Flórián Tűzoltó és Vizimentő Egyesület, a Szamos Sürgősségi Helyzetek Felügyelősége, a nyíregyházi katasztrófavédelem, a Caritas, valamint a romániai és magyarországi Vörös Kereszt tagjai. A tegnapi gyakorlat bő kétórás késéssel kezdődhetett el, mert a nyíregyházi tűzoltók elé előbb egy vaddisznó szaladt, majd a GPS-technológia viccelte meg: a teljesen más irányban lévő Bükkszoldobágyra irányítva őket és Vörös Kereszt tagjait is.

A várakozási idő azonban nem telt hasztalanul: Fülöp Szabolcs és csapata előkészítette a terepet, hogy a helyzetgyakorlat még véletlenül sem változzon élessé, a pórul járt tanárokat játszó csengeri vizimentők pedig bemutatták különleges, speciálisan jeges vízi (-35 fokig), valamint mélytengeri buvárruhájukat, amely nem olcsó mulatság, hiszen fél millió forintba kerül egy – és szinte ugyanennyibe a „kőnnyű”búvárfelszerelés is, amely nevével ellentétben 30 – 35 kilót nyom. Közben pedig érdekes és hasznos tudnivalókat is mondtak a jeges vízi balesetekkel kapcsolatban: mivel még a legedzettebbek sem bírnak ki a jeges vízben 15 percnél többet, ezért a legfontosabb, hogy a segítség gyorsan érkezzen. A víz hőmérséklete a jégfelület alatt konstansan 0–4 Celsius fok, vagyis már 20–30 másodperc után hidegsokk következhet be, a testhőmérséklet gyorsan lecsökken és amikor ez 28 Celsius fok alá süllyed, a fuldokló élet veszélybe kerül (vérkeringési zavarok, a szívműködés leállása).

A szakemberek hangsúlyozták azt is: ha bárki ilyen balesetnek lesz a tanúja, mindenekelőtt mérje fel, hogy saját testi épségének megőrzése mellett tud-e segítséget nyújtani! Próbálja meg előbb kötéllel vagy ággal kihúzni az illetőt, ha pedig mégis rámegy a jégre, teste minél nagyobb felületét használja, hogy jobban eloszoljon a súlya. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tanácsot sem: soha ne menjünk egyedül a jégre korcsolyázni, sikanyózni, legalább ketten, optimális esetben hárman legyünk – így tudunk egymásra figyelni, illetve egymáson segíteni baj esetén. A jégen tartsuk meg egymás között a kellő távolságot és figyeljük annak jelzését, a reccsenéseket. Ha megreped alattunk, akkor feküdjünk hasra és lassú mozdulattal kússzunk a part felé, ha pedig beszakad és a vízbe esünk, minden erőnkkel kapaszkodjunk a szélébe, elkerülve hogy arcunk–orrunk a jégréteg alá kerüljön.

Végül megérkeztek a hiányzó csapatok is, a forgatókönyv története pedig folytatódott: megmenekült diákot a vöröskeresztesek forró teával és meleg takarókkal vették gondozásukba; a szerencsétlenül járt két „tanár” egyikét a jégen húzott gumicsónakkal, a másikat pedig a speciális mentőhordágy (board) segítségével, térden kúszva húzták partra a mentők, míg az elhunyt szerepét betöltő bábút Fülöp Szabolcs és búvártársa hozta felszínre a zavaros víz mélyéről. S hogy a jég vastagsága, illetve állapota milyen gyorsan változik, azt mi sem igazolta jobban, mint hogy az akció végére a lékek környékén már minden lépésre hangos reccsenések jelezték, hogy tovább reped.

 Szabó Kinga Mária