A Szatmárnémetiben pénteken nyílt kiállítás szembesíti az egyes közösségek identitási mérföldköveit, amelyekben a gazdagság megmutatása szorosan összefügg azzal az erőfeszítéssel, hogy nem mindennapi jólétet mutasson más közösségek felé.

A kiállítás Szatmár térségéből a svábokat és az avasiakat mutatja be, két közösséget, amelyeknek tartós munkával és számtalan áldozattal sikerült földbirtokosokká válniuk, valamint háztájat és házakat építeniük. Nagykároly környékéről és Hajdú-Bihar területéről bemutatja a hajdúkat, akik pásztorközösségek voltak, katonai kiváltságokat szereztek, és nagy marhacsordákat hajtottak Közép-Európa élelmezéshiányos területeire. A jólét utáni hajsza különös erőfeszítéseket igényelt, melyek kitartásra, az intelligencia és a bátorság emberfeletti teljesítményének elérésére ösztönözték a közösségeket. A gazdagság hajszolása óhatatlanul merész cselekedetekhez vezetett. A kiállítás látogatói megállapíthatják, hogy az újítás és a kaland szelleme, amely a modern embert jellemezte, nemcsak a tengereken és az óceánokon mutatkozott meg, hanem az európai kontinensen is. A kiállítás bemutatja a brassói kereskedők és juhos gazdák, a hétfalusi juhtenyésztők és mokányok, a csángók, a szászok, az avasiak és a svábok életét.

A Károlyi grófi család kezdeményezésére több faluba telepítettek be svábokat a jelenlegi Szatmár megyébe, valamint két magyarországi településre azzal a céllal, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején megritkult lakosságot pótolják. A szatmári svábok ősei a XVII. és XVIII. század elején több hullámban érkeztek az Oberschwaben területhez tartozó több helységből, amelyek a jelenlegi Baden-Württemberg németországi tartományban találhatók. A telepítéskor a szatmári svábok több nehézséggel is szembesültek, elszántságuk, szorgalmuk és munkájuk szisztematikus jellege révén azonban idővel sikerült elérniük a gazdasági stabilitást, amely a XIX. században már a jóléthez vezetett. A XIX. század vége felé a magasabb társadalmi státusz megjelenítésének vágya érezhetővé vált a sváb közösségekben is, ami a szokatlanul nagy területű épületek építésében mutatkozott meg. Ide sorolható a csűr, a hosszú lakóházak stb. A többlet, ami lehetővé tette a svábok egy részének, hogy utánozza a felsőbbrendű státuszt, a mezőgazdasági területek észszerű és jól szervezett kiaknázásából származott. A kiállítás egy sváb enteriőrt mutat be, amelyben a jellegzetes városias tárgyak és hagyományos sváb tárgyak keveréke látható, de olyan képek is megtekinthetők, amelyek a svábok hétköznapjait, foglalkozásaikat vagy népviseletüket mutatják be.

A bőség vonzásában sok avasi és sok sváb hagyta el a vidéket az utóbbi harminc évben, és az állandó alkalmazkodás útjára lépve a kivándorlás ösvényét követte.

A kiállítás augusztus 16-ig látogatható a Szatmár Megyei Múzeum központi részlegének kiállítótermében (Vasile Lucaciu 21. szám).

Elek György