Óriási összegek repkednek a múlt heti nagy benzinpánik nyomán kiszabott büntetésekkel kapcsolatban, 950 ezer lejes fogyasztóvédelmi büntetések, 140 ezer lejes adószedői büntetések meg versenytanácsi vizsgálódás, az igazi károsultaknak azonban csak egy-egy fityisz jár.
Rémhírek, majd káosz
Állítólag egy belényesi (Beiuş), zöld-fehér színű, hárombetűs töltőállomáson „véletlenül” kiírt 11 lejes benzinár indította el múlt hét szerdán a lavinát, amelyik elérte az ország minden régióját és városát: üzemanyagpánik lett úrrá az embereken, mindenki tele tankot, rengeteg tartalékot akart, mert nagymértékű, gyorsan bekövetkező és általános drágulástól tartottak. Aznap, március 9-én kora délután kezdtek el terjedni a rémhírek, estére pedig teljes volt a káosz az ország minden töltőállomásán, amiről reggelre kiderült, hogy teljesen alaptalan félelem okozta, nem történt semmiféle horrorisztikus áremelés.
A hatóságok múlt hét végén irtózatos mértékű büntetéseket szabtak ki boldog-boldogtalanra — itt a kútüzemeltetők értendők —, kaszaboltak jobbra-balra, amit értek, az az állomás is kapott a hatósági bírságsrapnelből, amelyiknek semmi köze nem volt az egészhez.
Perelni kell
Két illetékes állami hatóságot is megkerestünk a tegnapi nap folyamán, hogy az ügynek a valódi károsultjai, tehát az autósok és traktoristák, akik ténylegesen megfizették a másnapra változatlan vagy épp olcsóbbá lett üzemanyagot, visszakapják-e a kifizetett pénzüknek azt a részét, amit „indokolatlan mértékű árkülönbözetként” soroltak be a hatóságok, és ami miatt jól megbüntették a kutasokat. A rövid válasz az, hogy nem, de lássuk a részleteket, hogy mit válaszoltak erre a kérdésre az illetékesek.
A most érvényben lévő romániai fogyasztóvédelmi, versenytanácsi és adóügynökségi szabályozás nem teszi lehetővé azt, hogy bármelyik hatóság is olyan elmarasztaló döntést hozzon, amelyikben benne van az, hogy a vásárlónak kártérítés fizetendő. Mint ahogy rendőr is megbírságolhat valakit testi sértés elkövetése miatt, de arra már nem kötelezheti az elkövetőt, hogy fizessen kártérítést annak, akit megvert. Akár fogyasztóként károsult valaki, akár másképp, bírósági eljárást kell indítania azért, hogy kártérítést kapjon, akár azért, mert anyagi kár érte, akár azért, mert eszmei. A mostani üzemanyagáras esetben Temes megyéből van tudomásunk egy töltőállomásról, amelyik visszafizeti vásárlóinak az árkülönbözetet, azonban ez egyéni döntése a cégnek, nem hatósági szigor áll a háttérben. De minden más esetben az érvényes, hogy ha az embereket becsapja a kereskedő, az állami hatóság — ha megfogja — jól megbünteti azt, de az, aki tényleges károsultja az esetnek, mehet a dolgára. Kártérítés tekintetében, vagy hogy visszakapja a pénzét, őt nem védi automatikusan törvény.
Princz Csaba