Netanjahut 52 képviselő, a Likud, két ultraortodox párt, valamint a jobboldali nacionalista Vallásos Cionisták nevű párt javasolta kormányfőnek, míg Jaír Lapidot, a centrista ellenzéki Van Jövő (Jes Atíd) párt elnökét 45 képviselő ajánlotta miniszterelnöknek, saját pártja, valamint a centrista Kék-Fehér, a szociáldemokrata Munkapárt, a jobboldali Izrael a Hazánk nevű párt és a Merec nevű baloldali liberális párt politikusai.
    Gideon Szaár Új Remény (Tikva Hadasa) nevű jobboldali pártja, valamint a törvényhozásba bejutó két arab párt nem kívánt megnevezni senkit sem kormányfőjelöltnek, a jobboldali Jobbra (Jamina) nevű párt pedig saját vezetőjét, Naftali Bennetet választotta hét képviselői támogatással.
    Rivlin a beszéde elején leszögezte, hogy ha lenne rá törvényes lehetősége, akkor legszívesebben egyik kormányfőjelöltet sem bízná meg az új kormány megalakításával, mert szerinte egyikük sem rendelkezik a 120 tagú kneszetben a kormányalakításhoz szükséges legalább 61 fős többséggel a március 23-án, két éven belül már negyedszer megtartott parlamenti választások alapján.
    "Tisztában vagyok sokak álláspontjával a közéletben, miszerint az elnöknek tartózkodnia kell vád alá helyezett jelölt kinevezésétől, de a törvény és a legfelsőbb bíróság döntése szerint betölthet miniszterelnöki hivatalt vádlott" - mondta Rivlin utalva arra az ellenzéki követelésre, hogy ne kérje fel Netanjahut, aki ellen bírósági eljárás folyik csalás, hivatali visszaélés és korrupció miatt.
    "Az elnöknek nem volt más választása, és teljesítette kötelességét, de Netanjahu felkérése szégyenteljes bűn, amely kínos árnyékot vet Izrael törvénytisztelő állam státuszára" - nyilatkozta Jaír Lapíd Rivlin bejelentése után.
    Rivlin azért vélte úgy, hogy Netanjahunak sincs világosan esélye a kormányalakításra, akkor sem tudna kabinetet létrehozni, ha 61 mandátumot szerezne a 120 tagú parlamentben, mert mellé állna ugyan az egyik tömböt sem választó két párt, Naftali Bennet Jobbra (Jamina) nevű pártja és Manszúr Abbász Raam nevű arab muzulmán hagyományőrző pártja, de a tömbjéhez tartozó szélsőségesen jobboldali Vallásos Cionisták nevű arabellenes frakció nem hajlandó olyan kormányba belépni, amelyet arab párt támogat, akár kívülről, akár úgy biztosítva a többséget, hogy távol marad a szavazásról.
    A Likud politikusai ennek az akadálynak az áthidalására a média beszámolói szerint már megkörnyékeztek ellenzéki honatyákat, a következő hetekben megpróbálnak átcsábítani az ellenzéki pártok képviselői közül legalább két embert, mert velük Bennet pártjával együtt képesek lennének létrehozni a jobboldali-vallásos koalíció minden pártja számára elfogadható többséget.
    Az izraeli alaptörvények szerint a kijelölt új miniszterelnök 28 napot kap kormánya felállítására, amit az államfő újabb 14 nappal meghosszabbíthat. Ha ez idő alatt nem sikerül kormányt alakítani, akkor az államfő mást kérhet fel kormányalakításra.
    Az államfő az első felkérés után egy második politikust is megnevezhet, aki szintén 28 napot kap a feladat betöltésére. Ha ő sem jár sikerrel, akkor a kneszet bármely képviselője kormányfői megbízatást szerezhet, ha ezt 61 képviselő aláírásával támogatja. Ha senkinek sem sikerül kormányt alakítani, akkor ismét, ötödször is választásokat írhatnak ki Izraelben.