Az esemény Kovács Ferenc nyugalmazott lelkipásztor adventi imájával vette kezdetét, melynek textusaként János evangéliuma 1. részét választotta. Az igehirdető biztatásul elmondta, hogy az adventi várakozás meghozza a maga gyümölcseit.
A megjelenteket ezt követően Kovács József lelkipásztor köszöntötte. Elmondta, hogy hosszú szervezés előzte meg a könyvbemutatót, és elismerte, hogy nagy öröm számára, hogy az eseményen nagy számban jelentek meg érdeklődők.
Robert Laszlo, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont menedzsere elmondta, hogy az általa vezetett intézménynek jó a kapcsolata a két szatmárhegyi lelkipásztorral, az elmúlt évben az intézmény támogatásával jelent meg a Krüzselyi Erzsébet életét és munkásságát bemutató kötet, most pedig a település monográfiája is napvilágot látott. Robert Laszlo szerint fontos, hogy a digitális világban is jelenjenek meg könyvek, mert azok maradandó értéket képviselnek, és megmaradnak az utókornak.

A kötetet Elek György mutatta be, rávilágítva arra, hogy nagyon sokszor beszélünk arról, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövő, a múlt és a jövő pedig a jelenben fonódik össze. A ma élők feladata az, hogy megismerjük a múltat, és azt a jelenben jövővé formáljuk. Elmondta, hogy bár a monográfia az egyik legnehezebb műfaj az irodalomban, megírásához nagyon sok írott forrásra van szükség, ezekhez pedig nem könnyű hozzájutni, a Kovács Józseffel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy Szatmárhegy múltjáról kevés az írott forrás, ezek vagy eltűntek, vagy meg sem írták azokat. Ezeknek a forrásoknak a hiányában nem lehet egy teljesen átfogó monográfiát írni a településről. A most megjelent kötet egy jól dokumentált, többnyire az egyházi feljegyzéseken alapuló kiadvány, megismerhetjük belőle a sokáig Szatmárnémeti részeként nyilvántartott Szatmárhegyet. A kötet egy kiindulópontja lehet a további kutatásoknak. 

Gál Gyöngyi magyartanár nem Szatmárhegyen született, de évekkel ezelőtt ott telepedett le, és ma már szatmárhegyinek vallja magát, igyekszik részt venni a település közösségi életében. Elmondta, hogy a beilleszkedésben nagyon sokat segített neki a néhai tiszteletes asszony, mindenki Sárika nénije, akinek az emlékét ma is őrzik. Miután jobban megismerték a települést, úgy döntöttek, hogy végleg itt találnak otthonra. Bevallotta, hogy jó egy olyan közösségben élni, ahol őrzik a hagyományokat, és ahol olyan neves személyiségek éltek, mint Krüzselyi Erzsébet, Fülöp Lídia és Páskándi Géza.
Habarics Zsolt, az előcsarnokban berendezett kiállítás fotóinak a készítője arról beszélt, hogyan került ő Szatmárhegyre fotózni. Habarics Zsolt és Habarics Ilona évek óta naponta közölnek fotókat a Szatmári Friss Újságban, havonta egyszer pedig képes-szöveges helytörténeti oldalt készítenek. Habarics Zsolt akkor figyelt fel igazán a településre, amikor ez év tavaszán tudomást szerzett arról, hogy Szatmárhegyen lehet találni kockás liliomot. Ekkor kapott felkérést arra, hogy készítsen légi felvételeket a településről. Habarics Zsolt elmondta, hogy a digitális világban is fontosnak tartja, hogy minél több nyomtatott kiadvány jelenjen meg, mert azok megmaradnak az utókor számára.
A továbbiakban Makai-Magos Csaba, Szatmárhegy egykori lelkipásztorának a fia mesélt az emlékeiről; Brendli István arról beszélt, hogyan lett szatmárhegyi, majd Papp József egykori polgármester osztotta meg gondolatait.

Kovács József lelkipásztor zárásként elmondta, hogy ha megfogalmazódik egy falutörténetnek a megírása, óhatatlanul adódik a kérdés: mi az, ami egy települést megkülönböztet más településektől? Miért másabbak ezek a tájak, ezek az emberek, ezek a viselkedési formák? Mi lehet egy településnek a védjegye? Ma a vidékfejlesztés, a faluturizmus vagy a vidékre való költözés miért tesz vonzóvá egy-egy települést? Szatmárhegynek mi lehet a brandje, mi lehet az, ami megkülönbözteti más településektől? Kovács József úgy látja, hogy a válasz sokrétű, nem tudunk egy dolgot kiemelni, hanem sok apró dolgot, mint például a tájnak a szépsége, a hagyományok őrzése… A szatmárhegyiek sokáig a Szatmárnémetiben élők Szatmárhegyen lévő birtokainak a gondozói voltak, csak később jutottak oda a helyiek, hogy nekik is kisebb-nagyobb birtokaik legyenek. Most az a cél, hogy Szatmárhegyen olyan kulturális események történjenek, melyek máshol nem.
A továbbiakban Krüzselyi Erzsébet verseit mondta el Nagy Vanessza és Gáspár Evelin, majd a kötetben szereplő fotók egy részéből nyílt tárlatot tekinthették meg a jelenlévők a gyülekezeti ház előcsarnokában. SZFÚ