Hétfőn a Kölcsey Ferenc Főgimnázium multimédia-termében mutatták be Simonfy József Idő rokkantja című verseskötetét, az iskola diákjai összeállítást adtak elő a költő verseiből.

Végh Balázs Béla kötetelemzésében hangsúlyozta, hogy a költő Simonfy József belülről figyeli, elemzi és értelmezi önmagát. Számára a belső én és valóság válik lírai élménnyé. Leginkább érzések, impressziók uralják a szövegét. Rejtelmei az irodalom pszichológiai eszközeivel is feltárhatók, ebben maga a költő van segítségünkre. Egyik versében így fogalmaz: „az én valóságom más valóságokkal összhangban nincsen, össze se jön semmi”. A versekben a belső világkép helyettesíti az objektív valóságot, ennek szubjektivizált elemei pedig a valóságképét. Áttételes irodalmi tényeiben elhalványultan vannak jelen az irodalmi élet dolgai és jelenségei. Az önmaga belső világába zárt költő képtelen felvállalni az egzisztencialista eszméléseket, egyszerre hasonul meg a világgal és önmagával. Ebben a kötetben szakít a költő az addig rejtve maradt tárgyi világgal, amelyben ezüst- és aranyfuvolák szólnak, és amely végtelen lehetőséget kínál az emberi megismerés számára. A szubjektumba zárt költő számára behatárolt a lírai megismerés kísérlete. A kötet verseit olvasgatva át kell értékelnünk a lírai szöveghez való hagyományos viszonyulásunkat. Ahogy a szótól szóig, mondattól mondatig araszolgató költő új szövegvilágot épít, nekünk, versolvasóknak is egyéni jelentésvilágokat kell hozzá társítani. A befogadói tapasztalat rejtett, kevésbé mozgósított aspektusaira kell hagyatkozni. A versszövegek kísérleti jellegéből adódóan a hozzáadott befogadói értelmezések is hasonló alternatívákat élnek meg. Megkönnyíti az olvasó helyzetét, hogy a verssorok szabálytalan és váratlan tördelési módja, az írásjelek teljes hiánya szabad olvasói játékra ad alkalmat. Simonfy József verseiben az örökös hiányról olvashatunk, arról a hiányról, amelyet a huszonegyedik század embere a normalitás, a harmónia és a szabadság elvesztése nyomán érzékel.

Kereskényi Sándor irodalomtörténész a kötettel kapcsolatosan elmondta, hogy a pusztulásnak az univerzuma fedezhető fel a versekben. Az olvasóban beindulnak az élet féltéseinek, szeretetének kérdései. Simonfy verseire a szenvedés jellemző, könyveiben benne van az egész magyar sors szomorúsága. Az Idő rokkantja című kötetben benne van a világkultúra értékeink konstellációja. Az ember az időben, az időt tapasztalva, a saját mulandóságával szembesülve kialakít magában egy gondot, ami földhöz szegezi, agyonnyomja, tönkreteszi, másrészt értelmet ad az ittlétének, annak, hogy az idővel szembesítve minden napot körültekintsen a hitben. Nagyon rizikós kísérlet az Idő rokkantja, véli Kereskényi, aki szerint az idő egy kiéheztetett vadállat. Az ember világba vetettsége, időbe vetettsége olyan nagy mértékben meghatározza a tapasztalatiságokat és a gondolatiságokat, hogy abba nyugodtan bele lehet őrülni. Meglátása szerinte Simonfynak váltania kellene.

A könyvbemutatón Bagosi Ilona magyartanár irányításával a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai Simonfy verseiből adtak elő egy összeállítást. A sajátosan elkészített előadásból kitűnt, hogy a fiatalok a gyakran pesszimistának tűnő versekben megtalálták a szépség és a vidámság csíráit, lehetett érezni, hogy megértették a legösszetettebb, gyakran tőlük távol álló gondolatokat is, amelyeket ügyesen visszaadtak. A kötethez hozzászóltak az iskola tanárai is, majd az esemény dedikálással ért véget.

Elek György