Pénteken a Szatmár-Láncos Református Egyházközség gyülekezeti termében, nagy érdeklődés mellett mutatták be Pécsi Ferenc Életem mottója: Igazságosság és szeretet című könyvét.

Korda Zoltán, a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkipásztora Pécsi Ferenc közeli ismerőseként, a könyv teljes ismerőjeként vezette fel a könyvbemutatót. Beszélt arról az időszakról, amikor mind az emberi testet, mind a lelket megfosztották a szabadságtól. Korda Zoltán lelkipásztor elmondta, hogy ő tartotta Pécsi Norbert Artúr gyászistentiszteletét, s akkor megpróbálta az evangélium szavaival biztatni a gyászoló családot, a szülőket, akik gyermeküket veszítették el, akinek egy sorkatona oltotta ki az életét.

Pécsi Ferenc köszöntötte a nagy számban megjelenteket, és bejelentette, hogy újabb könyv megírására készül.

Végh Balázs Béla, a kötet szerkesztője mutatta be a könyvet. Elmondta, hogy Pécsi Ferenc egyik szereplője volt a sorsfordító éveknek, a könyv pedig egyszerre összegző és emlékező, erkölcsi értéktartalommal telítődött, tizenöt éves időintervallumot (az 1989 és 2004 közötti időszak) fog át abból a háromnegyed évszázadból, amit a szerző megélt. A könyv egyszerre politikai, közéleti, de ugyanakkor magánéleti is, szerzői pályarajz és önéletrajz. Két nagyobb részre van felosztva. Az első rész (ami a kötet kétharmadát teszi ki) politikum és közélet témakörben szólal meg, a második rész a magánéletről szól. 1989 előtt erősen nacionalista színezetű, szocialista-kommunista gondolkodásszemlélet befolyásolta a politikumot Romániában, de nemcsak a politikumot, hanem a mi életünket is. Ez az ideológia, ez az embert próbáló időszak alkalmazkodásra vagy védekezésre kényszerítette a romániai magyarokat, főként a közéleti szereplőket. 1989 után azt reméltük, hogy minden megváltozik, és minden addigi mögöttünk marad. Sajnos az élet felemás lett, és a politikai helyzet is. Egyrészt a többségi politika továbbra is a kommunizmusban kialakított szerepkört szánta nekünk: az alkalmazkodásét, a folyamatos védekezését, esetleg a beolvadásét. Visszavert, megbénított minden kezdeményezést, beszűkítette a szerepköröket. Másrészt nemzeti közösségünk élni akart a létrejött szabadsággal egyéni és társadalmi szinten a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban stb. egyaránt. Megindult egy önszerveződési folyamat. Ehhez megfelelő közéleti emberek kellettek, akik képviseltek bennünket a politikában különböző szinteken. Ezeket a közéleti szerepeket laikusok vállalták, hiszen nem léteztek szakképzett politikusok. Nagy részük hivatása során sajátította el a közszereplői tevékenység fortélyait. Így került be a politikába Pécsi Ferenc is.

Politikai tevékenységéről és magánéletéről nagyon sokat megtudhatunk a most bemutatásra került könyvből. Megerősít bennünket abban, hogy az igazság a legjobb és legrövidebb út, de meg kell küzdeni érte. A szeretetet pedig ki kell érdemelnünk. Az igazságosság és a szeretet is kegyelmi állapot a közéletben és a magánéletben egyaránt. Ehhez mi magunknak is igazaknak kell lennünk, és folyamatosan gyakorolnunk kell a szeretetet, az igazságosságot embertársaink felé.

Elek György arról beszélt, hogyan került az ő egyik írása Pécsi Ferenc könyvébe. Elmondta, hogy az 1989 decemberi események és az 1990 márciusi események huszonötödik évfordulójára készülve egy történelmi tanácskozáson feltette a kérdést a történészeknek: mi az oka annak, hogy tudjuk, mi történt az ókorban, sőt, korábban is, de nem tudjuk, mi történt 1989 decemberében és 1990 márciusában? A történészek azt válaszolták: még nem telt el elég idő, hogy kutatásokat lehessen végezni, egyébként az iratok titkosítva vannak, nincs mit kutatni. Ekkor arra gondolt, hogy olyan személyeket kér fel, hogy meséljenek az akkor történtekről, akik átélték, részesei voltak az eseményeknek. A Szatmári Friss Újságban is megjelent és a napilap internetes oldalán, a www.frissujsag.ro oldalon is olvasható a tizenegy részes Egy ellopott forradalom emlékei és a hétrészes Emlékek márciusa című sorozat. Ami meglepő, hogy azok a személyek, akik együtt szervezkedtek, egy helyen találkoztak és keresték a megoldásokat, nem egyformán emlékeznek vissza az akkor történtekre. Ebben a sorozatban Pécsi Ferenc is felidézi az emlékeit, ebből közölt részleteket a most megjelent könyvében is. Elek György kiemelte: Pécsi Ferenc akkor lett politikus, amikor a kezdeti fellángolásban még sokan voltak, akik tenni akartak azért, hogy valóban bekövetkezzenek a változások. Később, amikor a politizálás előnyökkel is járt, sokan elkezdtek tolongani, és tolonganak ma is, aminek megvannak a látható következményei, ugyanis nem mindig a legalkalmasabbak kerülnek döntéshozói pozícióba.

Varga Sándor színművész, a Harag György Társulat tagja azt a részletet olvasta fel Pécsi Ferenc könyvéből, amelyikben Pécsi Norbert Artúr perének történetét írja le. A könyv szerkesztéséről Végh Balázs tördelőszerkesztő beszélt, a könyvbemutató dedikálással ért véget.