Hétfőn a Grandstandban mutatták be Egyed Emese Vasárnap/Versek játék közben című kötetét, amit Láng Orsolya illusztrált. Az eseményen megzenésített verseket adtak elő a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai. A könyvbemutató dedikálással ért véget.

A kötetet Fisár Kimpán Erika, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanára, Egyed Emese egykori tanítványa mutatta be az iskola diákjainak a közreműködésével. Fisár Kimpán Erika elmondta, hogy amikor a kezébe vette és lapozgatni kezdte a kötetet, a versek elolvasása közben azt tapasztalta, hogy a gyermek áll a versek középpontjában, s a gyermek létét, élete alakulását a felnőtt igyekszik megfejteni. Igyekszik kitalálni a hallgatása, megfejteni a sírása okát, vizsgálja élete minden pillanatát, és keresi a vele való kapcsolatot. A gyermeket nagyon várja a szülő, a nagyszülő, és amikor megérkezik, akkor mindenkit lenyűgöz a jelenlétével. A szerzőnek feltett első kérdés az volt, hogy miért éppen Vasárnap a kötet címe. Fisár Kimpán Erika számára a vasárnap az isteni, meghitt pillanatokat jelenti. Egyed Emese a Vasárnap mellett felhívta a figyelmet az alcímre — Versek játék közben —, hiszen nagyon sok olyan emléke van, ami a játékról szól. Vannak olyan játékok is, amiket valaki elmesélt. Ezt a könyvet Egyed Emese nagyon sokáig írta. A Vasárnap egy macska neve, aminek a történetét nem a szerző élte meg, hanem az unokái kerültek kapcsolatba egy macskával, akit Vasárnapnak neveztek. A vasárnapról mindenkinek más jut az eszébe, de csupa jó dolog.

Láng Orsolya és Egyed Emese között rég kialakult egy jó kapcsolat; előbb közösen töltötték el a szabadidejüket, később Orsolya elkezdte Emese verseit illusztrálni. A kötet illusztrálását megelőzték olyan történetek, amelyek rajzokban és verses rajzokban vannak megörökítve, ezeket Orsolya ajándékként adta Emesének. Egyed Emese és Láng Orsolya a kötet kiadójával is megküzdött, ugyanis az ki akarta venni a kötetből az istenes verseket, az illusztrációkkal kapcsolatosan pedig arra hivatkozott, hogy túl komorak lesznek. A kötet verseit nem a szerkesztő válogatta, hanem maga a szerző a fiókban összegyűlt versek közül. Ezeket a verseket a szerző abban a reményben írta, hogy a gyerekek, akik olvassák, boldogok lesznek, elérik életcéljaikat. Egyed Emese elmondta, hogy nagyon jóleső érzés számára, amikor egy-egy volt tanítványa arról értesíti, hogy gyermeke született. Fisár Kimpán Erika azt a kérdést szögezte a szerzőhöz, hogy mennyire van benne ő a versekben. A válaszadáshoz hosszú magyarázkodásra lenne szükség, a lényeg az, hogy a költő akarva-akaratlan minden sorban benne van, de sohasem akarja saját magát megmutatni. Közvetlenül megmutatkozni nagyon nehéz, sokkal egyszerűbb valamiben. Nemcsak a költő, hanem az olvasó is meg kell találja azt a nyelvet, amiben kifejezi önmagát. Szó esett még a gyerek és a felnőtt viszonyáról, illetve számtalan témáról, ami az irodalomnak arról a részéről szól, ami egyszerre szól gyerekekhez és felnőttekhez. A beszélgetés közben Egyed Emese megzenésített verseiből adtak elő néhányat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai (énekelt: Tüzes Blanka, Matuz Anna, Besenyődi Judit, Cseh Eszter, szavalt: Lieb Nemes Fanni). A könyvbemutató dedikálással ért véget.

Elek György