A Partiumi Magyar Napok részeként közönségtalálkozóval egybekötött könyvbemutatón ismerhette meg a szatmári közönség Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényét. A szerzővel Kovács Eszter beszélgetett, részleteket olvasott fel Rappert-Vencz Gábor színművész.

A könyvbemutató szervezője az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének nőtagozata volt. Poszet Kinga elnök a bevezetőben elmondta, hogy Bódi Attila volt a Partiumi Magyar Napok megálmodója, aki a tizenhatodik PMN-en meghívottként van jelen.

A könyvbemutatón Kovács Eszter újságíró beszélgetett Bódi Attilával, aki arra biztatta a résztvevőket, hogy bátran kérdezzenek tőle ők maguk is. Bódi Attila tizenhat éves korában döntötte el, hogy író lesz, de csak negyvenhat éves korában jelent meg az első könyve. A beszélgetés során Rappert-Vencz Gábor színművész olvasott fel a könyvből részleteket.

Bódi Attila elmondta, hogy tizennégy éves korában kezdett el verseket írni, tizenhat éves korában már volt egy kötetnyi verse, de nem kapott elegendő biztatást, ezért azokat az asztalfiókba tette. Húsz évesen vállalkozó lett, harminc éves korában áttelepedett Budapestre, ahol néhány év múlva úgy döntött, hogy megvalósítja az álmát. Bekerült egy irodalmi körbe, ahol mindenki kapott egy olyan feladatot, hogy írjon egy fikciót a gyerekkorból. Ekkor kezdte el írni a regényt, három hónap alatt megszületett annak a nyolcvan százaléka. Két év múlva javított rajta, szerkesztette, majd szerkesztők segítségével újraszerkesztette, amíg elkészült. A legnagyobb feladat az volt számára, hogy megtalálja a saját hangját, hogy az ne legyen hamis. A regény története Szatmárnémetiben játszódik. Sok igaz történet van a regényben, de nem minden úgy történt, ahogy a regényben le van írva. A szereplők megformálásakor nem arra törekedett, hogy a szereplők valósak legyenek, hanem arra, hogy az érzések, amelyeket hordoznak, igazak legyenek. Bódi Attila elmondta, attól fél, hogy az olvasók a történetre nem tudnak hiteles választ adni. Azért nem, mert ezek mind egyéni sorsok voltak. Egy-egy történet a maga sajátosságával, a saját igazával, a csapdájával, a saját kompromisszumaival jelenik meg, ezeket a történeteket csak az irodalom tudja feldolgozni. Bódi Attila rájött, hogy nem lehet igazságot tenni és a könyv se képes erre, meg kellett elégednie azzal, hogy megpróbált vigaszt nyújtani azoknak, akik azt a kort megélték és esetleg hordoznak magukban olyan gátlásokat és rossz emlékeket, amik talán befolyásolják a mai életüket is. Az életben, ha el akarjuk hinni, hogy van szabad akaratunk, akkor annyit meg kell tennünk, hogy a félbehagyott dolgainkat befejezzük. A három főszereplő a húszéves érettségi találkozón szembesült azzal, amit az érettségi után abbahagyott. Ha a történelem, a sors elítélt minket és ránk szabta azt, amit ránk szabott, akkor felelősségünk, dolgunk értelmezni azt és befejezni, mutatott rá a szerző.

A résztvevők közül többen tettek fel kérdéseket Bódi Attilának, majd pedig dedikálás következett.

Elek György