Szatmárnémeti

Bemutatták a Veres István fordításában megjelent kötetet

Fotó: Elek György
2021.08.20 - 13:04
A szatmárnémeti Vécsey-ház udvarán mutatták be szerda délután Stephan Ludwig Roth Veres István lapszerkesztő, műfordító fordításában megjelent, A nyelvharc Erdélyben című kötetét.

Veres István elmondta, hogy Stephan Ludwig Roth az erdélyi szász közösségnek egy kiemelkedő alakja volt: evangélikus lelkipásztor, tanár, akit 1949-ben a forradalmi törvényszék halálra ítélt, és kivégezték agitáció miatt, amit a magyar forradalom ellen végzett, miután előbb nagy híve volt a forradalomnak. A nyelvharc Erdélyben, A honnan és hová megvilágítása című röpiratát 1842-ben írta, ami könyv formájában jelent meg Brassóban. Ez egy politikatörténeti okmány, politikai dokumentum. A megírására az ösztönözte, hogy az Erdélyi Diéta elé került a magyar nyelv hivatalosságának az ügye. Addig a latin volt a hatóságok között a hivatalos kommunikációs nyelv. A magyar országgyűlés már korábban megszavazta a magyar nyelv hivatalossá tételét, 1842-ben az erdélyi országgyűlésen is napirendre került ez a téma. Stephan Ludwig Roth a szászok nevében ezt kifogásolta, hiszen a szászok nemzeti ébredésének ő is az egyik képviselője volt. Roth nem szásznak nevezi a közösségét, hanem németnek. Röpiratában kifejti, hogy demokratikusabb lenne, ha megmaradna hivatalos nyelvnek a latin, ha mégse, akkor a hivatalos okiratokat bocsássák ki latin, magyar és német nyelven is.

Veres István kiemelte: a németség Erdélyben való fennmaradásának érdekében írt 1842-es röpirat szerzője mártírként él a (mára jelentősen csökkent számú) erdélyi szászok emlékezetében. A röpirat máig izgalmas olvasmány, hiszen „a helyzet folyamatosan adott”, és a ma hasonló gondokkal küszködő erdélyi (vagy más „illetőségű”) magyar olvasó átélheti, hogy mit érzett, miként érvelt ugyanebben a helyzetben az erdélyi szász. A mai olvasó a kárhoztatott „magyarosítással” már összevetheti (a honnan hová jegyében) a románosítási folyamatok elmúlt évszázadát. „Ameddig a latin volt az ügyintézés nyelve” — az állami hivataloké —, „addig a magyaroknak és a németeknek egyforma nehézségeik voltak” — írja a röpiratban Roth. Előre látta, hogy a németség Erdélyben való fennmaradása érdekében írt röpirata ellenvéleményekkel is találkozni fog.

A továbbiakban, hogy még érthetőbb legyen Stephan Ludwig Roth eszmefuttatása, Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke röviden felvázolta az akkori történelmi helyzetet, amibe beilleszthető a könyv anyaga.

Elek György