Szerda délután tartották meg a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban működő általános orvosi és gyógyszerészeti asszisztensképző gólyabálját. A szervezők számos próbát készítettek elő a gólyák számára, majd egy közös bulival zárult az idei esemény.

Remek hangulatú, humoros rendezvény keretében mutatkoztak be az általános orvosi és gyógyszerészeti asszisztensképző posztlíceum diákjai szerda délután a Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében. A gólyabálon a 42 elsőéves mellett részt vettek a másod- és harmadévesek is, orvosok és tanárok, valamint az iskola vezetősége is.

A dísztermi műsor kezdetén Bálint Zsuzsa, a főgimnázium aligazgatója szólalt fel elsőként és köszöntötte az egybegyűlteket. „Két hónap telt el a tanévkezdés óta. Ezalatt mindannyian belekóstolhattatok a képzés menetébe, hangulatába és az iskola közegébe. Én bízom benne, hogy egyikőtök sem bánta meg döntését, amikor minket választott” — mondta beszédében az aligazgatónő, majd kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánt mindenkinek a bál idejére.

Ezután rögtön a programok szervezéséért felelős másodévesek vették át a szót, és a színpadra szólították a 28 fős általános egészségügyi asszisztensképző elsőéveseit, akik frappáns, meseszerű történet elmesélésével mutatták be csoportjukat. Őket követte a gyógyszerészeti asszisztensképző 18 fős elsőéves osztálya, akik hasonló módon, humoros, verses formában mutatkoztak be a népes közönségnek.

Miután mindkét csoport túlesett az első izgalmakon, elkezdődtek a hagyományos gólyabáli próbák, amikre mindkét osztály 5–5 versenyzőt nevezett, hogy a csoportot képviselve fenn a színpadon megmutassák ügyességüket.

A két csapat alkalomhoz illő nevet is kapott. Az általános egészségügyi asszisztensek voltak a Trombociták, a gyógyszerészetisek pedig a Trifermentek.

Activity show-val kezdődött a próbák sora, ahol a kihúzott szavakat elmutogatták, lerajzolták vagy éppen körülírták a versenyzők. Gyógyszerallergia, kábítószerek, sebtapasz, hónaljmirigy vagy éppen a szívbillentyű szó került elő a kalapból, és bizony a gólyák nagyon ügyesen vették az akadályt.

A következő verseny nem volt mindenki szájíze szerint való, és nemcsak képletesen, hanem szó szerint sem, ugyanis a versenyzőknek úgy kellett kimondaniuk nyakatekert, orvosi kifejezéseket, hogy előtte nagyot haraptak egy előre elkészített citromszeletbe. Az eredmény természetesen sok grimaszt és megannyi nevetést hozott, de valódi problémát ez sem okozott a diákok számára.

A harmadik próba a karaokeverseny volt, ahol a várakozásoknak megfelelően dalok eléneklésével mérkőztek meg egymással a résztvevők.

A negyedik és egyben utolsó próba nem igényelt különösebb tehetséget, inkább némi leleményességre volt szükség, ugyanis az egymás derekára felkötött lufikat kellett a kezek használata nélkül kidurrantani. Volt, aki megölelte társát és addig szorongatta, amíg az összelapult lufi végleg megadta magát, de voltak, akik különböző fura elképzelések útján próbálták megszerezni a kipukkant lufiért járó pontot: szájjal, lábbal vagy éppen a nadrágszíj csatjával próbáltak célt érni a diákok.

Végül a négytagú zsűri, név szerint Vitéz Kármen, Boga Katalin, Kis Mária és Bozga Anda összeszámolták a pontozás végeredményét, amiből kiderült, hogy a legügyesebb csapat a Trifermentek volt, viszont a Trombociták sem panaszkodhattak, hiszen őket ítélték leleményesebbnek.

A próbák és megmérettetések után már mindenki lazábbra vehette a figurát, és az iskola ebédlőjébe átvonulva közös bulizás vette kezdetét, ahol egészen késő estig együtt táncoltak és szórakoztak a résztvevők.

Bajnai Botond