Tegnap a szamoskrassói Bem József Általános Iskola közössége, Kolcs község önkormányzata és a Szent István Kör közösen emlékezett meg Bem tábornok egynapos szamoskrassói tartózkodásáról.

A résztvevőket a Darvai-kúria alagsorában Man Gabriella, a szamoskrassói Bem József Általános Iskola igazgatója köszöntötte, kiemelve, hogy az 1848-as szabadságharcban nagy szerepet játszó Bem tábornok emlékét nem csak őrizni szeretnék az iskola diákjai, hanem évről évre több ismeretet szerezve megismertetnék azt a település lakóival és mindazokkal, akik a településre érkeznek.

Mihály Lehel református lelkipásztor Józsué 4. könyvének 6–7. versét olvasta fel: „Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek? Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.” Azok a kövek, amelyek között most vagyunk — magyarázta az igét a lelkipásztor — és az a kő, amely szoborként szolgál, és emlékeztet bennünket az elmúlt idők eseményeire, hősökre, helytállásra, kitartásra, reménységeink szerint a továbbiakban is hosszú időn keresztül állni fog még. Azért imádkozunk — hangsúlyozta a lelkipásztor —, hogy mindig legyenek olyan fiatalok, akik felteszik a kérdést: miért vannak ezek a kövek, és mire emlékeztetnek bennünket?

Ebben az évben Sütő Zsolt történelemtanár mondott beszédet, amelyben méltatta Bem tábornok tevékenységét, s közben érzékeltette, hogy miért van Szamoskrassón Bem-emléktábla, Bem-szobor, és miért róla nevezték el az iskolát. Bem tábornok előtt egész életében egyetlen ideál lebegett: a szabadság. Végigharcolta a XIX. század első felének szabadságmozgalmait, utolsó gondolatai is ezek körül forogtak, hiszen ajkán a következő szavakkal halt meg: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel.” Demokratikus elveket vallott, küzdött az elnyomás ellen, és Erdély fejlődésének a zálogát a nemzetiségek közötti egyetértésben látta, ahogy azt többek között a brassói kiáltványban is leírta. „Erdély lakói ébredjetek valahára abból a kábulatból, melybe benneteket a lelkiismeretlen ravaszság taszított! Magyarok, szászok és románok nyissatok egymásnak testvéri jobbot, távoztassatok minden nemzeti gyűlölséget és boldogok lesztek.” Az, aki ilyen gondolatokat fogalmazott meg — hangsúlyozta Sütő —, méltó arra, hogy megemlékezzenek róla.

Az iskola diákjai, Lőrincz Kevin, Lugosi Odett és Vajda Csongor verses műsort adtak elő, felkészítőjük Kallós Etelka tanárnő volt.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő a szobornál elmondta, hogy szokatlan, hogy a megemlékezésen több a fiatal, mint a felnőtt. Kiemelte, hogy a diákok büszkék lehetnek arra, hogy olyan iskolába járhatnak, ami egy olyan személyiség nevét viseli, aki az európai szabadságmozgalom egyik vezéralakja volt. A szamoskrassói iskola az elsők között volt a megyében, amelyek egy híres személyiségről vannak elnevezne. A megemlékezés koszorúzással ért véget.

Elek György