A Magyarok Kenyere program lisztadományainak egy része a csedregi BuKi Ház kedvezményezettei számára biztosítja majd a mindennapi kenyeret — a zsákok átvételekor a gyermekek a kökényesdi pékségben ismerkedtek a kenyérsütés fortélyaival és a biztos kétkezi szakmával.

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy tegnap, a kenyér világnapján ért célba a csedregi BuKi Ház kedvezményezettei számára felajánlott 150 kilónyi lisztadomány, s a gyermekek nem csak képletesen átvették a zsákokat, de a kökényesdi pékségben lépésről lépésre részt vettek a folyamatban, amely során a liszt ropogós, illatos kenyérré változott. A Szatmári Gazdák Egyesülete a Magyarok Kenyere program keretében közel két tonna lisztet gyűjtött össze és juttatott el a különböző karitatív szervezeteken keresztül a rászorulóknak és sokgyermekes családoknak — ennek egyik tételét jelentette az a 150 kg, amelyet a Hans Lindner Alapítvány kapott, amely a csedregi BuKi Ház támogatására ajánlotta fel. „Nagy segítséget jelent számunkra, hiszen gyermekeink, mielőtt iskolába indulnának otthonról, a BuKi Házban reggeliznek, és az órák után is ide jönnek, ahol előbb ebédelnek, majd tanulnak, elkészítik házi feladataikat — szóval a kenyér mindennapi 'fogyóeszköz' nálunk” — magyarázza Marcu Gréta koordinátor, hozzátéve: „A kökényesdi pékség vezetősége nagylelkűen vállalta, hogy teljesen ingyen naponta megsütnek nekünk 5–6 kenyeret, amit aztán mindennap át is hoznak Csedregbe; számításaink szerint másfél-két hónapra lesz elég ez a lisztmennyiség.” Mindezek tükrében a liszteszsákok értelemszerűen Kökényesdre érkeztek, ott vette át azokat képletesen a BuKi Ház öt kedvezményezett kiskamasza — akik ha már lúd, legyen kövér alapon belekóstoltak a pékmesterségbe is. Előkészítették az alapanyagokat, dagasztottak, gyúrtak, fonatot, perecet, kukucát formáztak (s ezeket sütés után természetesen magukkal is vitték), a munkafolyamat minden fázisában segédkeztek, és az első kemencényi friss kenyérről is ők verték le a kérget — sőt, a meglepetésuzsonna pizzának nemcsak a fogyasztásában, de a létrejöttében is aktívan segédkeztek. „Egyrészt különleges kaland volt a 10–13 éves gyermekek számára a mai nap, hiszen olyan helyen jártak, ahová valóban kevesen jutnak el; másrészt nagyon is tudatosan választottam ezt a korosztályt, ugyanis számukra a jövőbeni perspektíva is lehet a pékmesterség kitanulása. Nem könnyű, sőt nagy figyelmet igénylő, fáradságos mesterség, ugyanakkor biztos, kétkezi szakma — a pékek, sütőipari szakemberek iránt mindig nagy a kereslet, s hosszú évek óta kimondottan hiány van a pékekből. Mint ahogy az várható volt, nagyon tetszett nekik, főleg a fiúknak, és nem csak szórakozásként élték meg az egészet, hanem tapasztalatként és alkotó munkaként is, az eredményre, a megsült perecre, fonatra pedig — érthető módon — roppant büszkék voltak. Ezúton is ismételten köszönetet szeretnék mondani a pékség dolgozóinak — végtelenül türelmesek voltak, mindent meg- és elmagyaráztak, válaszoltak minden kérdésre, szinte még a ki nem mondottakra is” — meséli örömmel Marcu Gréta.

Szabó Kinga Mária