Számomra is furcsa érzés — és hosszú ideig az lesz még —, hogy március 1-jétől én vagyok a Szatmári Friss Újság főszerkesztője. Új feladat és új kihívás, és nem csak mert egy kisebbségi napilap főszerkesztőjére kétszeres felelősség hárul, hanem mert nem könnyű a napjaink hír- és információözönével szembesülő Olvasó figyelmét megragadni, felkelteni és ébren tartani — nem könnyű, de nem is lehetetlen. Megingathatatlanul hiszem: egy, a lap hasábjain megjelenő riport, cikk, beszámoló mindig tud valami olyan többletet nyújtani, amiért érdemes elolvasni. Hiszek a nyomtatott szó erejében, s még inkább a magyar közösségünknek nyomtatott szó erejében — mint ahogy hittek a lap korábbi főszerkesztői; az is, aki bő harminc éve elindította ezen az akkor még ösvényen, és az is, aki 16 éven keresztül vitte az úton, mindig az Olvasót szolgálva. 
Ismételten, sokadjára köszönöm Elek Anikónak, hogy anno a szerkesztőségi csapatba fogadott, hogy soha még csak meg sem kísérelte esetlegesen korlátozni vagy irányítani újságírói szabadságomat és gondolataim szabadságát, hogy az elmúlt majd' egy évtized alatt partnerként kezelt; és köszönöm Réthy Tündének is az együtt dolgozást, hiszen mindannyiunkat ugyanaz a cél vezérelt: olyan lapszámot összeállítani, amelyet másnap reggel érdeklődéssel vesz kézbe az Olvasó. Ez a cél változatlan marad ma is, holnap is és holnapután is.

Szabó Kinga Mária